alister:

Tinirománcnak nem nevezném, nem hasonlít semmiben az Alkonyathoz. Pl Ward nem is lightos sztori, ezért szeretik a fiúk is. Egyébként Ward kifigurázza az eddig ismert vámpírsztorikat is. Szerintem jó, hogy változtattak a sablonos vámpírtörténeteken. Uncsi volt már, hogy a vámpírok mindig embert öltek, vérüket itták. nekik is lehetnek érzéseik, lelki problémájuk. És szerencsére az egész sztori nem tinirománcként van tálalva, azt el sem bírnám olvasni.

6. kötet amit olvasok pörgős, izgalmas, letehetetlen. Sok-sok szálon fut a cselekmény, s mindegyik kifejezetten izgalmas. A szerelmi szál ebben nem olyan erős, erotikus jelenetekből is kevés van, de nem baj. Talán eddig ez a legdurvább kötet. Pont felnőtt olvasóknak való. Egyébként megjelenés napján vezette a sikerlistákat, sokan szeretik.

Anne rice nehezebb és sötétebb atmoszférájú olvasmány amin sokáig elgondolkodsz.
Ward viszont izgalmas könnyed felpezsdülés amit szinte egy nap alatt kiolvasol mert nem tudod lerakni.
Igazabból a két könyvsorozatot nem lehet összehasonlítani, teljesen mások csak egy dolog közös hogy mind a kettőben vámpírok a főszereplők.

Lényeg nem szabad az Alkonyathoz sem hasonlítani, mert ahhoz sem hasonlít semmiben. nem tiniknek készült. nekem pl azért is tetszik nagyon mert minden egyes szereplő emberi problémákkal küzd, nagyon szerethetőek.
Könyv vége meg négyszeres cliffhanger lesz.

Többi író szintén újít, hogy ne legyen semmiben sem hasonló más vámpírsztorikhoz. Colenál pl rengeteg fantasy lény szerepel.

Kenyon sorozata meg már majdnem a 30. kötetnél tart, annyira népszerű.

Blogomon egyébként beletudsz olvasni a könyvbe.

Romantikus rész egyébként nem csöpögős benne, baddas szereplőkhöz nem is illene. Szerelem meg fontos, izgalmak mellett kell az is.