Ha már így belefolytunk: a vámpírok alapvetően az emberiség sötétségtől és haláltól való félelmeinek és a vérrel kapcsolatos hiedelmek és tabuk metszetében született. Meglátásom szerint a lényegi esszenciájuk abban ragadható meg. hogy valaki, aki ember volt, átváltozott valamivé, ami, bár hasonlít az emberre, de mégis idegen attól: nem öregszik, természetfölötti erővel bír, ragadozó/parazita, éjjel aktív, nem él, stb.
Véleményem szerint mindazon modern irodalmi törekvések, amely leépítik a vámpír és az ember közötti alapvető különbségeket, azt a célt szolgálják, hogy az olvasó kényelmesebben beleélhesse magát a cselekménybe (ez elég abszurd, tekintve, hogy horrorról van szó...).
Viszont ezzel a vámpír pont egyéni karakterét veszíti el. Egy vámpír, aki nem lopja, rabolja vagy kicsalja, hanem kapja a vért, él a szó klasszikus értelmében (vannak testi funkciói, példának okáért), vagy akár sétálhat a napon, nem más, mint egy különleges képességekkel rendelkező ember. Az, hogy a szerző vámpírnak nevezi, csupán egy (elég alantas és olcsó) fogás, az olvasó megtévesztése, a vámpír sötét nimbuszának felhasználása egy amúgy talán nem is olyan érdekes személyiség feltupírozására. Úgy vélem az ilyen eszközök joggal keltenek gyanakvást - bár azt nem tartom kizártnak, hogy ennek ellenére a végeredmény rácáfol a várakozásokra.