Szinte rémisztő, kaján vigyorral arcán szédeleg be az ajtón, útvonala alapján mintha úgy megközelítőleg össz-vissz 4 órát aludt volna. Mielőtt összeesne, valami okból kifolyólag pont alatta terem egy szék, a mutatvány kivitelezését még Mouri Kogoro bácsi is megirigyelné. Kicsit előre dől, vészesen közeledik az asztallaphoz, majd homloka tompa koppanása jelzi, hogy sikeresen megérkezett.
Ahogy így fekszik az asztalon az arcáról még mindig nem tűnt el az a bizonyos mosoly. Valamit morog magában, majd olyan hirtelen hátraveti magát a székben, hogy az majdnem feldől, közben teli pofával röhög és üvölt:
"Issstenem de szánalmas" - közben egy apró könnycsepp gördül le arcán. Aztán felveszi az előbbi, asztaltámasztó pozíciót.

Nem, most tényleg. Van a csúnyagonosz kettősügynök mat, aki nem segít a bajbajutottakon, sőt, inkább hátráltatja őket, erre pedig jő a főboss, a mangafan aki elcsábítja a conozókat, mert kémjei segítségével mindig sikerül kideríteni, hogy másik anime társaságok vagy szervezetek vagy anyámkínja mikorra tervezi a saját rendezvényét. És akkor nyavajogjunk a fórumukon mert az professzionális és egyáltalában nem gáz.

Öcsém. Mennyire szép ez.

Nomeg az előbb azt hittem elveszett a bicskám, be is fostam, hogy "jézusom a bicska nélkül hogyan fogok én animekarácsonyra menni?!". De megtaláltam.

Ja, erre iszunk.