Mivel szakabatója eltörött, Kensin felkeresi a kovácsot, aki készítette, azonban csak a
fi át találja. Szeiku viszont felhagyott a gyilkos szerszámok készítésével, már nem kardokat, hanem kizárólag konyhakéseket kovácsol, és így Kensint is elutasítja. A vándor tiszteletben tartja a fi ú döntését és távozik - csakhogy közben Sisio kémei megtudják, hogy a legendás kovács még készített egy utolsó pengét. Eközben Sisio megérkezik Kiotóba, és összegyűjti tíz tábornokát, hogy átvegyék az uralmat Japán felett...
Kensin végre találkozik rettegett utódjával, Sisióval, és semmi oka bizakodásra - a hitokiri őrült, de okos őrült. Ráaádul annyira erős, hogy Kensinnek még a jobbkezével is alaposan meggyűlik a baja. Sisio ultimátumot ad Himurának - találkozzanak Kiotóban, és ott fejezzék be a küzdelmet. Akkor viszont már az Emberölővel akar harcolni...
Eközben egy régi barát és harcostárs felbukkanása Szanót is próbára teszi. Mennyire hisz Kensin ideáljaiban az egykori Szekihótai-harcos, és visszatérne-e a tettek mezejére, ha alkalom adódna megdönteni a korrupt kormányzatot?
Röviddel ezután egy rejtélyes óriás tűnik fel a szomszédos dódzsóban, és rövid úton elintézi annak mesterét. Raidzsúta nem kevesebbet akar, mint feltámasztani a kardforgatás régi fényét, és felszámolni a fakardra épülő „elpuhult” iskolákat. Csakhogy a kard fegyver - a feltámasztás egyet jelent a vérzivataros idők visszatértével is. Ezt pedig Kensin nem engedheti. A kérdés azonban az, képes lesz-e megakadályozni?




