Waa...teljesen elkápráztattál engem is eme postoddal. Azért a múltkori Berserk-dobálós tali után erre nem számítottam volna. De am. teljesen igazad van.

Egy részről az is érthető, hogy vannak, akik nem bírják elviselni a sikítozós kiscsajokat (van egyáltalán olyan, aki igen? ), de másrészről meg roppant gáznak érzem azt a hozzáállást is, hogy igyekezzünk minél normálisabbnak és komolyabbnak tűnni, hogy a többség (értsd: nem animések) elfogadjon minket. Véleményem szerint a fene is megeheti őket; rohadt kis szűk látókörű görcsök, akik azt hiszik, hogy az anime-nézésünk miatt megengedhetik maguknak, hogy alsóbbrendű fajként tekintsenek ránk. (Tisztelet a drága kivételeknek. ) Nehogy már a megértésükért kelljen "könyörögnünk" olyan embereknek, akik a tévés idióta/agyredukáló sz@rságokat nézik! Most komolyan; szükségünk van nekünk arra, hogy ezeket a soraink között tudjuk? Hell no!
Persze sok normális ember is van, akiket szeretünk/tisztelünk és nekik a kedvenc hobbink legjobb oldalát akarnánk mutatni, de ez ugye kissé lehetetlen.^^"

A Conokról: általában az animéseket kigúnyolják abban a környezetben, ahol idejük nagy részét töltik (suli, munkahely, talán még otthon is). Végre van egy rendezvény, amelyiken nyíltan vállalhatjuk, hogy mit is szeretünk, és akkor még itt is úgy kelljen viselkednünk, hogy a "normális" emberek szemét ez ne bántsa? Már miért kéne meghunyászkodnunk egy olyan dologért, amiben semmi rossz sincs?

És az alaptémához még: a tegnapelőtti "anyukám megismerkedik a mangák világával" beszélgetés egy újabb vicces része következik: