Legalábbis az eddigiek alapján nem látom bizonyítottnak, hogy a helyesen használt magyar átírásnál (hozhatok példákat) a helyesen használt Hepburn pontosabb és/vagy az eredetihez hűbb lenne.
Szuper, végre megtaláltuk a közös pontot! Én is azt mondtam, hogy egy jó magyar átírás lehet olyan jó (bizonyos helyzetekben talán még jobb is), mint a hepburn, de ehhez nem elég csak a hallás utáni hangalakot papírra vetni.
Am. tegnap kikerestem az ide vonatkozó szabályt A magyar helyesírás szabályaiból:
"Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együttvéve (pl. az orosz, az arab, a görög stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetőleg az ezeknek megfelelő magyar betűkkel.
A magyar átírás alkalmazása a forrásnyelvvel kapcsolatban kialakult közgyakorlattól is függ (pl. az orosz vagy a kínai magyar átírása elterjedtebb más átírási módok használatához képest)."
Na most itt pont nem sorolták be a japánt egyik csoportba sem, de szerintem a fordítók egy része a kínaihoz hasonlóan -csak hangalak alapján- írta át a neveket.
A szabály második része meg akár azt is alátámaszthatná, hogy ha a hepburn elterjedtebb a közgyakorlatban, akkor azt lehet használni átírásnál.
Az utánanézésben itt még nem álltam meg; kiderítettem, hogy van egy olyan könyv, ami 6 nem latin betűs nyelv átírását tárgyalja bővebben, köztük természetesen a japánt is. Helyesírás a címe, az Osiris Kiadó 2004-ben (majd kisebb javításokkal 2005-ben és 2006-ban) adta ki. A könyv tartalmának wikipédián néztem utána. Leesett az állam, ugyanis megvan benne mindaz, amit én a használt magyar átírásból hiányoltam; a szabványosság és az írott alak szerinti átírás is. Szóval a vita a részemről lezárult, ezek után már én is csak azt tudom mondani a fordítóknak, hogy tessék a munkájukat komolyan venni és a szakirodalomban utánanézni az átírás pontos szabályainak.
(Azért nagyon kíváncsi lennék, hogy hány profi és amatőr fordító olvasta el ezt a könyvet. )
Arra még kitérnék, hogy a hepburnt pártolókat továbbra sem kéne szidni. Teljesen érthető az, hogy ragaszkodnak ahhoz, amit megszoktak. Én is félek egy kicsit a VK átírásától, mert mégiscsak a szemem előtt van, hogy hogyan néznek ki a nevek az angol kötetekben és most nagyon fura lenne pl. egy Ichijo helyett Icsidzsót olvasni.
(Am. erősen gyanítom, hogy ez is a hepburn szerint lesz átírva.)
Tehát az álláspontom jelenleg az, hogy mindkét átírást szívesen látom a kötetekben, ha azt a szabályok szerint használják.
v3g374:
Neked majd akkor válaszolok, ha képes leszel kultúráltan, sértegetés nélkül írni. (Csak egy kis nevelő szándékú megjegyzés tőlem: Attól még, hogy a személyeskedő, sértegető, minősítő, degradáló (soroljam még?) jelzőid után odaírod, hogy az nem személyeskedés, attól még az marad. Felőlem aláhúzhatod ahányszor csak akarod, sőt még ki is emelheted, esetleg dőltbe is rakhatod (micsoda lehetőségek ), de attól még az marad. ) Ja és +1 tanács (hiába, kihoztad belőlem az óvónénit): az előző postomat olvasd el még egyszer, mert a mostani írásod felére még mindig ott leledzenek a válaszok. Meg még megválaszolatlan kérdéseket is találhatsz arrafelé, amelyekre nagyon várom a következő -kultúráltan megírt- postodban lévő válaszokat.