Köszi szépen, de azt hiszem én továbbra is maradok a Hepburn-rendszer híve. :) Szerinem a "kja" sem néz ki semmivel sem magyarabbnak, mint a "kya". Azzal az érvvel pedig, hogy a magyar átírás azért jó, mert úgy írják, ahogyan hangzik, a magyar átírás hívei szoktak érvelni. :)

Nekem személy szerint jobban bántja a szemem, ha egy szövegben mondjuk az Ocú név szerepel az Otsuu helyett. A magyarok már egyébként is eléggé hozzá vannak szokva a külföldi nevekhez: a tinik folyamatosan a külföldi sztárokról szóló pletykákat bújják, akiknek a nevét szintén nem "magyarosítjuk", de a szépirodalom is tele van külföldi, angol, német, francia, stb nevekkel. Nem hiszem, hogy ezek után például egy Otsuu annyira kirína a szövegből, hogy nem tudnának megküzdeni az olvasásával.

Kezdő japán órához pedig sajnos nem volt szerencsém, csak haladóhoz, úgyhogy azt nem tudom, zöldfülűeknek hogyan tanítják a desu kiejtését, de abban egyetértek, hogy nagy valószínűséggel nem igazán erőltetik azt az u-t a végén. :)