Lanwell... hidd el, nem tudnál olyat mesélni, amitől epilepsziás rohamot kapnék... Egyrészt, mert az idegeim kötélből vannak, másrészt, mert naon jól kezelem a legextrémebb helyzeteket is... ami, bár általános suliban tanítok, sűrűn előferdül... példa: tavaly volt egy ötödikes (igen, jól láttad; 10(!) éves) kislány (hozzáteszem, nem pirított magyar), aki egy doboz cigiért BÁRMIRE (és ezt értsd szó szerint) képes volt a fiúklotyóban... na, ilyenek a mai "ártatlan" gyerekek...
Vagy egy másik eset: az egyik hatodikos srácnak tavaly az volt a hobbija, hogy óra alatt kicsapta a répának még nem nevezhető "pisilőjét" (mert még csak arra jó!) a pad tetejére(!) és kiverte magának... naponta többször... éljen az integrálás!!! (Ez azt jelenti, hogy olyan a sulink, ahol a "normális" gyerekekkel együtt járnak a kevésbé sikerültek is...
szóval, "répacsapkodós" kisbarátunk akciója után nálunk is "enyhén feldúlva" jött oda hozzám a kolléganőm, hogy mit tegyen... mondtam neki, semmi baj, majd én elintézem, csak legközelebb cseréljünk órát... nos, így is lett... bemegyek, elkezdem tartani a matekot, mire a srác nekikészülődik a dolgoknak... erre én halál nyugodtan, fapofával odasétáltam hozzá, és közöltem vele, hogy amennyiben nem pakolja el a felszerelését, úgy én kényelmesen elsétálok a konyhára és kölcsönkérem a húsvágó bárdot; azzal elintézem neki, hogy egy életre a kezébe markolászhassa a himbilimbijét... osztályban síri csend... én olyan gyorsan még nem látt hímnemű egyedet visszavonulni...
Szóval: száz szónak is egy a vége: csak önuralom és lazaság kérdése az egész... ha a kölyök (és most bocsi mindenkinek a besorolásért) megérzi rajtad, hogy félsz, akkor kicsinál... ebből a szempontból olyanok, mint a kiskutyák... (bocsi ismét... bár, az itt megfordulók közül a szememben senki sem tartozik a fenti kategóriába... )
Huh... ez jó hosszúra sikerált... remélem, nem baj...
Vagy egy másik eset: az egyik hatodikos srácnak tavaly az volt a hobbija, hogy óra alatt kicsapta a répának még nem nevezhető "pisilőjét" (mert még csak arra jó!) a pad tetejére(!) és kiverte magának... naponta többször... éljen az integrálás!!! (Ez azt jelenti, hogy olyan a sulink, ahol a "normális" gyerekekkel együtt járnak a kevésbé sikerültek is...
szóval, "répacsapkodós" kisbarátunk akciója után nálunk is "enyhén feldúlva" jött oda hozzám a kolléganőm, hogy mit tegyen... mondtam neki, semmi baj, majd én elintézem, csak legközelebb cseréljünk órát... nos, így is lett... bemegyek, elkezdem tartani a matekot, mire a srác nekikészülődik a dolgoknak... erre én halál nyugodtan, fapofával odasétáltam hozzá, és közöltem vele, hogy amennyiben nem pakolja el a felszerelését, úgy én kényelmesen elsétálok a konyhára és kölcsönkérem a húsvágó bárdot; azzal elintézem neki, hogy egy életre a kezébe markolászhassa a himbilimbijét... osztályban síri csend... én olyan gyorsan még nem látt hímnemű egyedet visszavonulni...
Szóval: száz szónak is egy a vége: csak önuralom és lazaság kérdése az egész... ha a kölyök (és most bocsi mindenkinek a besorolásért) megérzi rajtad, hogy félsz, akkor kicsinál... ebből a szempontból olyanok, mint a kiskutyák... (bocsi ismét... bár, az itt megfordulók közül a szememben senki sem tartozik a fenti kategóriába... )
Huh... ez jó hosszúra sikerált... remélem, nem baj...
Nah igen, minden fellépés kérdése! Sok tanár ismerősöm van, bár ők középiskolában tanítanak... hát ott is törpénnek izgalmas dolgok! A lényeg, hogy meg kell találni a közös hangot a diákokkal és ugyan ez érvényes arra is - hogy az origi témához szóljak -, hogy pl. egy szülő hogyan éli meg azt, hogy a gyermeke szereti a képregényt... úgy látom, hogy sokak túl nagy feneket kerítenek ennek.
Jah és btw én úgy értettem, hogy a hallgatóság többi része kapna epilepsziás rohamot, attól, amit te tudnál (és tudtál) mesélni!
If you fight for peace, then peace is only a dream for you. But you fight for it so others can live your dream.