Mint már írtam egyszer a DN tökéletesen végetérhetett volna amikor L meghal, mert hát kissé megcsappant a színvonal utánna - de gondolom ez is a népszerüség átka ugyebár nyomni kell ha kell ha nem.

A Jump-ba tökéletesen elég annyi eredetiség a grafika terén hogyha az olvasó belelapoz, akkor tudja hogy nem Onepiece-t lát hanem BoBoBo-t. Ezen felül kár is erőltetni hiszen az olvasókat csak risztaná a tény hogy minden következő sorozatnál más narratía befogadására kell átállnia az agyának. Tehát azért Jump a Jump mert ennek ez a profilja és ennek kell megfelelni.

Továbbra is fenntartom véleményem hogy ennél a műfajnál nem a "nézegetés" a lényeg hanem hanem az olvasás. Nemhiába alap a 200 körüli fejezetszám - nincs az az ember aki ezt mind újraolvasná (persze akad egy pár) olyan meg vég képp aki minden fejezet összes beállításán elemezve tekintene végig.