Nálam a "megszeretési folyamat oly módon haldt, hogy megutáltam az összes hazánkban kapható szar kiadványt, mivel elegem lett az idiótaságukból és valahogy egyszerüen nem hozzám szóltak... aztán jött a PoKéMoN ami mindent megváltoztatott és újra ceruzát vettem a kezembe. Ez kb 2001 környékén volt, azóta megismertem elég behatóan a japán kultúrát és a mögöttük megbúvó európai behatásokat. Ez után nyílegyenesen jött a magyar, legvégül az amerikai gyöngyszemek méregetése. Így jutottam arra a nézőpontra, hogy rohadtul mindegy hogy ki rajzolta, csak eredeti legyen és jó - na meg képregény (;"

És bocs a sok "Light párti vagyok", "L olyan cuki" és "hűde-csuda-jó Misa-Misa" rajongóhoz, de a 10001-edik már egy kicsit fárasztó volt....