Mikor a férfi megfordult előtte, hirtelen a lány megfogta a kezét, és visszarántotta.
- Én mégis megköszönném most, hogy segítettél nekem...végül is befogadtál egy idegent a lakásodba, ennit is adtál neki, és még tanítod is... ezt nem lehet elégszer megköszönni... - majd elengedte a férfi kezét és rámosolygott. - És tényleg őszintén mondom, néha levehetnéd a páncélodat! - majd újra megfogta a férfi kezét és annak a szívére tette. - hallgasd, hogyan dobog... és szívből mosolyogj néha...