Az a helyzet, hogy nekem a történetírás csak úgy megy, ha az történik a sztoriban amit én akarok. Namármost, ha valami más jön rohamot kapok, hogy "de miért nem ez?!!", ami senkinek sem lenne jó, ehhez még hozzájön, hogy annyira nem is értek a firkáláshoz ^_^"

-Hmm, hát ha nagyon muszáj...5000-ért bármit, édes.
Bárnyírónk nem tudja mi történt. Milyen 5000? Milyen bármi? A nő lassan leguggol fetrengő bárnyírónk mellé, és felméri izzadtságtól, és bortól bűzlő testét.
-Ha akkor a hufnáger pistihez megyek feleségül - sóhatja, majd lehajtja fejét hősünk ágyékára. A bárnyírónak viszont hirtelen sötét fellegek veszik körül elméjét. Mit tesz ez a nő a királyi jogarral? Esetleg bántalmazni akarja?
Ebben a pillanatban ér vissza az RKK csapata, talpig felszerelkezve egy McDonald's-al. Pironkodva figyelik, ahogy parancsolójukat ápolják.
-Ti..ti meg mit néztek itt? Épp *hukk* épp megölni késs..szül.
Az RKK csapat ezzel megindul a dolgozó nő felé... de pár lépéssel előtte megtorpannak. Ez a szag... ez a test... ez nem egy átlagos nő... ez egy női bárnyíró!
Az RKK csapat nem tudja mihez kezdjen egy ilyen felsőbb rendű lénnyel, aki akár egy csettintéssel is kijózaníthatja őket. Bárnyírónk tehát tehetetlenül nézi végig, ahogy a csapat visszavonul a borosüvegbe..
-És most... - kezd bele a nő - detoxikáció, indul, töltés!