De ha mondjuk megpróbálnék beszélni egy drogossal, hogy figyelj már, elcseszed ezzel az életed, ne csináld tovább, szerinted hallgatna rám? Meg persze, ha a családomban/barátaim között lenne valaki, jobban meg tudnám érteni - de szerencsére ez a helyzet nem áll fenn.
Az öngyilkoshoz meg: Szerintem valakinek nagyon nyomós oka lehet arra, ha el akarja venni a saját életét. Annak is beszélhetnék. Persze kikötözhetném, meg beszélhetnék neki, de ha őt sem sikerülne meggyőznőm, lehet, hogy váltanék neki még egy nap életet, de másnap lehet, hogy megint a híd korlátján állna. És akkor már lehet, hogy senki nem lenne ott, aki segíthetne rajta...
Betegek, persze - de nem minden esetben lehet rajtuk segíteni. Vannak olyanok, akiket ha elküldenénk elvonóra, csak egy poénként könyvelnék el, hogy né, ezt is megéltük, aztán meg megint szétszívnák az agyukat.
Az meg, hogy nem kell őket leírni... Ez olyan, hogyha nincs bennük akaraterő meg kitartás, meg nem is igazán akarnak leszokni, segíthetek nekik, téphetem a számat reggeltől estig, elvihetem őket mindenféle találkozóra, gyűlésre - de ha ők nem akarnak lemondani a szenvedélyről, akkor semmi nem fog változni.
A teljes szabadsághoz: Senki sem független teljesen - mindenki függ valakitől/valamitől... Meg amúgy sem lehetne azt megcsinálni, hogy mindenkire kötnek egy pórázt, aztán te eddig a kerítésig mehetsz el, te meg akár a főútig is...