Nem csak reménytelen esetek vannak. Azt gondolom, hogy a káros szenvedélyek nagy részének hátterében lelki gondok állnak. Az emberek magányosak, unottak és ugyanakkor stresszesek is. Ebből próbálnak kiutat találni valamiféle módon. Van aki a mangafan fórumon múlatja idejét, van aki a drogokhoz nyúl. Persze az ő döntése, ezért mi nem tartozunk felelősséggel. De ha mi tudatában vagyunk valaminek a helytelenségével, akkor nem az a dolgunk, hogy ebbe másokat is beavassunk?
Ha magával a tettel nem értesz egyet, akkor miért támogatod mégis azt, hogy hirdessék, hogy az az út is lehetséges? A függőknek gyenge az akaraterejük, de ezt nagyobb vétségnek veszed, mint azt, hogy valaki direkt önnön érdekéből a másikat a rosszra csábítja? Ezek szerint te nem ítélnéd el a drogdílert, csak a drogost?
A másik dolog meg: egy szóval sem mondtam, hogy az összes függőt és öngyilkosjelöltet meg lehet menteni. De ha akár egy emberen is lehet segíteni; nem megéri megtenni minden tőlünk telhetőt? Azt mondod, hogy az öngyilkosnak mindegy, hogy +1 napig él-e. De ha mondjuk az idős nagymamád feküdne kórházban, nem azt akarnád-e, hogy mindent megtegyenek érte, még ha csak 1 nappal hosszabbítanák is meg az életét? Pedig nincs különbség a kettő között.
Azt pedig végképp nem értem, hogy miért állsz hozzá úgy a dologhoz, hogy úgysem tudod megmenteni. Persze aki nem próbálkozik, nem is érhet el sikert. Amúgy meg az öngyilkosok nagy részének problémája pont az, hogy nincs, aki odamenjen hozzájuk. Többségében azért próbálkoznak megölni magukat, hogy felhívják evvel önmagukra a körülöttük lévők figyelmét. Ha elfordítod a fejed és nem törődsz velük, akkor biztosan cselekednek. Persze értem én, hogy így a legkönnyebb; nem kell megerőltetned magad és a más gondjával foglalkozni. Azonban ha egyszer az ő helyzetébe kerülnél nem azt akarnád, hogy törődjenek veled?
A szabadság nem csak abból áll, hogy próbál az ember mindenkitől/mindentől függetlenedni, hanem azt is jelenti, hogy belátása és meggyőződése szerint dönt bizonyos szabályok betartása mellett. A szabad ember ismeri a világban betöltött szerepét és lehetőségei szerint vagy besimul a környezetbe, vagy új lehetőségeket teremt önmaga számára. A szabadság általában éppenhogy nem a szabadossággal függ össze, hanem a tudatossággal. Előbbit az érzékei irányítják, utóbbit a lehetőségek közül való döntés. Persze az emberben mind a kétféle hajlam megtalálható.
Az a baj igazából Gaboo, hogy nincs elég ismereted és tapasztalatod ilyen téren. Ennek lehet örülni, csak így nem igazán fair ítéletet mondani mások felett. Nem mintha nekem annyi személyes tapasztalatom lenne (habár volt néhány), de sosem zárkóztam el az ilyen témájú filmek elől. Persze most a romantikus vígjátékok korát éljük, amikor mindent tökéletesnek mutatnak be, csak sajnos (vagy nem sajnos) nem erről szól a valós élet. Attól még, hogy próbálsz elfutni a bajok elől, azok még ott vannak és Veled is bármikor megeshetnek. Akkor pedig csak reménykedhetsz, hogy mások nem úgy állnak majd hozzád, mint ahogy te tetted volna.

bizonyos szintig egyetértek veled (sajnos van miben ), hiszen ha megtettél minden tőled telhetőt, akkor ott már tényleg azon az illetőn múlik, hogy hogyan dönt. De a függőségnek nagyon sokféle vállfaja van. Én az ellen tiltakozom, hogy azon címszó alatt, hogy mindenki szabad; érzéketlenné válunk a körülöttünk élőkkel szemben. Sajnos sokan másokat és magukat is tehetetlennek tituálják, mert így könnyebb. Pedig tudatosítani kéne az emberekben, hogy a függőség betegség, amiből viszont ki lehet gyógyulni.