Anita Blakeről jobb nem beszélni. Az csak szexről szól, Azért legyen mellette izgalmas és fordulatos történet is.

Most néztem egy oldalt ahol értékelik az írőkat.

Anne Rice 3 csillagos.

Laurell K Hamilton 5 csillagos, de az ő könyveit nem szeretem. Még Ward és Kenyon kapott 5 csillagosat.

Itt a lista. Szerintem amik megelőzték J K Rowlingot az mind sikeres írónak tekinthető.
De akik benne vannak a 250ben az már nagyon jónak tekinthető, hisz az oldalon kb 25ezer író könyve van fent.

[Link]

Ward a legnépszerűbb könyvek között is ott van:

[Link]


'a vámpírok definíciószerűen embert ölnek és/vagy (legalábbis) vért isznak. Ami nem ezt csinálja, az nem vámpír."

Vért Wardnál is isznak, de nem emberből, mert számukra az gyenge. de ha isznak is emberből, mint ahogy Zsadist tette, attól az ember még nem változik át vámpírrá. Harcolni szintén harcolnak, ölnek is, de nem ártatlan embereket. Gonosz embereket, kegyetlen vámpírokat, élőhalottakat. Vámpírok között sem kell mindenkinek gonosznak lennie, de abból is vannak bőven. Lash pl nagyon kegyetlen. 6. kötetben eléggé nagy vérengzést csinál.

Ez kb olyan, hogy a démonos sztorikban sem minden démon gonosz.
Emberek között sem mindenki jó. Minden fajon belül megtalálható a jó és a gonosz is.


Egyébként Draculának is ott volt Mina.


"Ó jaj, olyan borzalmas a halhatatlanság! Ó jaj, olyan borzasztó, hogy vért kell innom! Ó jaj, minő szörnyeteg vagyok!

Azért ilyen miatt nem szenvednének. De pl egyedülléttől, magánytól már igen. De még sorolhatnám.


A népszerűség nem azonos a minőséggel.

Mínőséggel sincs gond. Izgalmas, pörgős, fordulatos, hosszú, aprólékosan kidolgozott. Pl sok fiú ismerősöm sem bírta letenni a könyvet. Fordító ma kapta meg a köv kötetet, ami még hosszabb mint az előző, neki is kedvenc könyv sorozata.

Előszőr én is tartottam tőle, mert nem szeretem a jelenkorban játszódó könyveket, nem szeretem a káromkodást. De a könyves fórumon mindenki csak dicsérte, így én is elolvastam, aztán nem bírtam letenni. Azóta többet is olvastam műfajon belül, de Wardhoz képest mind gyengébb lett. Más könyveknél nem bírtak annyira hozzám nőni a szereplők.


Csak Ward-nál (ahogy a szavaidból kiveszem) nem isznak vért, de azért vámpírok.

Én csak azt írtam nem isznak emberi vért. Bár ha akar ihat, vérre szükségük van, anélkül meghalnának, nem gyógyulna be a sérülésük a sok harc után. Nem bírnának teleportálni. Nap itt sem érheti őket. Azt nem is tartom vámpírnak aki nappal is életben bírna maradni, meg vér nélkül. Alkonyat ezért sem jött be.


Történet így indul: A New York-i Cladwell éjszakai sötétjében halálos háború folyik a vámpírok és gyilkosaik között. A harcot a hat vámpír harcosból álló csapat, a Fekete Tőr Testvériség vívja.

Zsadistot biztos bírnád.

Korábban vérrabszolgaságba kényszerítettek, még mindig viseli szenvedéssel és megaláztatással teli múltja sebhelyeit. A csillapíthatatlan dühéről és sötét oldaláról hírhedt férfitól mind a vámpírok, mind az emberek rettegnek. Egyetlen társa a harag, egyetlen szenvedélye a terror .


De a lényeg ismeretlenül ne itélkezzünk semmi felett, hisz amíg nem olvastad el addig nem tudhatod milyen. Én már jártam úgy, hogy valamire azt mondtam rémes, de aztán kedvencemmé vált.

Ilyen volt pl a Nana és a Death Note is.

Nekem egyébként már unalmas volt, hogy minden vámpír sztoriban a vámpírok emberi vért ittak, embereket változtattak vámpírrá. Ideje volt a sablon sztorik után újat és jót alkotni.

De annak nem örülök, hogy mostanában a történelmi könyvek háttérbe szorultak, azért kéne a változatosság is.

Sok jó ehhez hasonló történelmi könyv van.

Mary Mackie: A ló népe

A történelmi legendák korába, a mesés druida múltba, mindenható varázslók, jósok közé vezeti az olvasót Mary Mackie, angol író világsikert aratott könyve. Valós történelmi események, s a kelta icen törzs vallási-szexuális szokásai alkotják azt az anyagot, amiből teljes univerzumot teremt az írói fantázia. Néró császár uralkodása idején a rómaiak megszegik a Britanniában élő keltákkal kötött egyezséget. A légionáriusok betörnek falvaikba, megerőszakolják asszonyaikat, foglyul ejtik a férfiakat. Boudicca, a kelta icenek királynője elhatározza, leszámol a hódítókkal és megindítja a Bosszú Háborúját. A királynő túl a csalódásokon, a magánélet és a történelem tragédiáin, női és uralkodói büszkeségében megalázva ragad fegyvert a könyörtelen betolakodók ellen. Leánya, Rhiannon egy pogány szertartás során, kábító, vágynövelő italok mámorában egyesül istennek vélt szerelmével Farann herceggel. A szerelmeseket a római támadás elválasztja. Farannt rabszolgaságba vetik. Vajon egymásra találnak-e újra? Meglátja-e Farann a gyermekét? Hogyan végződik az icenek háborúja? Sikerül-e megszeretett hőseinknek túlélni a harcokat? Felépülhet-e még egyszer az ősi hagyományok kormányozta icen törzsi élet? Hogyan teheti teljessé egy nő az életét? Miről mondhat le, mihez kell ragaszkodnia, hogy női léte kikezdhetetlen egész legyen, fájdalmak közepette is? Mindezt megtudhatja az olvasó Mary Mackie lenyűgözően izgalmas történelmi-szerelmi kalandregényéből. Olyan asszonyokról, férfiakról olvashatunk, akiknek sorsába a vonzó írói előadás hatására beleképzelhetjük magunkat, akik igazi hősök, mert képesek az emberségért, barátságért, becsületért, hűségért, népük sorsáért az életüket is feláldozni.