Legutóbb kommentezett topikok
Darker Than Black
Eladnék!/Vennék!
Hentai - 18 éven felülieknek!
Highschool DxD
"is fun"
Legújabb cikkek
MondoCon 09 Ősz
SakuraCon köszi + Moderáció + Hellsing4 errata
Nana érdekesség
5. Magyar Képregényfesztivál
Tavaszi képregénybörze
Darker Than Black
Eladnék!/Vennék!
Hentai - 18 éven felülieknek!
Highschool DxD
"is fun"
Legújabb cikkek
MondoCon 09 Ősz
SakuraCon köszi + Moderáció + Hellsing4 errata
Nana érdekesség
5. Magyar Képregényfesztivál
Tavaszi képregénybörze
K.CSABA: "Sziasztok! Attól függetlenül, hogy a webbolt megszűnt, a Death Note mangákat kiadjátok végig? Köszi a választ." Ez engem is érdekelne.
SHINMON1_BENIMARU7: Sziasztok! A MONDO 3. évfolyam 9. számát hogyan tudom előrendelni?
PANKII: Kedves Mangafan! Azután érdeklődnék, hogy DvD-ket még lehetséges innen rendelni?
GABRIELLA0807: Kedves Mangafan, hogyan tudom törölni a profilomat? Köszönöm előre is.
GRéTA: Sziasztok! A webbolt végleg bezárt vagy csak egy időre?
Az üzenetküldéshez be kell jelentkezni!
Special A
Oldalak:
1
beküldve: 2010-02-13 19:25:23
(#14) Én szeretem ezt az animét :)És én is szívesen járnék ilyen iskolába ...
"ha szerencsétlen vagy szükséged van valakire aki még nálad is szerencsétlnebb" /Lucy/
beküldve: 2010-02-10 17:48:11
(#13) Hátőőő...nem igazán kedveltem meg
a főszereplő leányzót ,szóval nem is néztem végig az animét ^^"
a főszereplő leányzót ,szóval nem is néztem végig az animét ^^"
hmm... én még nem láttam az anme-t... de teccik a rajzolása szal lhet h meglesem... elvileg felejthető? miről szól?
Nézd, láttam már nem egy jobb shoujót. Ez persze nem jelenti azt, hogy pl. neked ne lehetne a kedvenced, ha megnézed. Annyit tudok mondani, hogy a manga grafikája sokkal szebb (hű, de meglepő), a főszereplő lány nem kicsit... hogy is mondjam... érzéketlen az érzelmi dolgokra, közben meg buzgómócsing. Jun Jun miatt mondjuk szvsz érdemes megnézni, ugyanis Keinek, a férfi főszereplőnek ő adja a hangját.
Azt hogy miről szól, nézd meg valamelyik anime adatbázis oldalon.
9/28 NEVER FORGET
beküldve: 2009-01-09 23:02:55
(#11) hmm... én még nem láttam az anme-t... de teccik a rajzolása szal lhet h meglesem... elvileg felejthető? miről szól?
"az élet nem csupán fekete és fehér, de a színeket te válogatod össze!"
beküldve: 2009-01-09 22:35:17
(#10) Nem vagyok benne egészen biztos, hogy tényleg kellett egy ilyen topic... Én spec. láttam a Special A-t, nem volt rossz, de teljesen felejthető. Igen, a mangája népszerű, de szerintem itt azért nem látták / olvasták annyian, hogy az a néhány ember, aki igen, ne tudja megbeszélni mondjuk a kedvenc animék topicban néhány post-váltással.
Ez persze csak az én véleményem, lehet velem vitatkozni...
Ez persze csak az én véleményem, lehet velem vitatkozni...
9/28 NEVER FORGET
beküldve: 2009-01-09 21:41:55
(#8) Te meg nyúgodt szívvel használj angol Wikipediát, mert a magyaron semmi sincs... ott egyből azt hozza ki, nem a te gitáriskoládat ^.^
Én se tudom ez mi a szösz. A topic megnyitójának (szerintem) az az első mondata, hogy elmondja miről szól a topic, különben értelme nincs. (Kivétel akkor ha ismerik sokan, de úgy jobb ha leírja a topic létrehozója.)
Na, jó megtaláltam, aki nem ismeri, Wikipédián keresztül találtam:
Története:
Brian May apja segítésével 1963. augusztusában kezdett dolgozni saját hangszerén. A gitár faanyagának nagy része egy régi kandallóburkolatból származik, amit a család egyik barátja éppen kidobni készült. A nyak kézzel lett a kívánt formára faragva, ami nem volt könnyű feladat, tekintve a fa korát és minőségét. A nyak 24 érintős, tölgy fogólappal. A pozíciójelölő berakások faragott gyöngyházból készültek, amiket May sajátos pozícióban helyezett a gitárra: kettőt a 7. és a 19. érintőhöz, és hármat a 12. és 24. érintőhöz.
Felépítése:
A gitár teste tölgyfából készült, majd mahagóni borítást kapott, melynek végeredménye egy félakusztikus gitár: A középső blokkhoz vannak ragasztva az oldalai. Ezekre került egy-egy mahagóni fedlap, amik egy tömör testű gitár megjelenését adják a hangszernek. A fehér szegélyezés valójában a fedlap rögzítését hivatott elfedni.
Brian May és a Red Special
Három hangszedő került a gitárra: May vásárolt egy Burns Tri-sonic hangszedő készletet, ám újratekercselte ellenkező polaritással, majd rögzítette a tekercseket. Eredetileg is saját maga tekercselte a hangszedőit, de nem szerette ha az a polaritás miatt hajlított hangokat eredményezett. A tremoló rendszer egy régi, edzett acél késpengéből állt, V-alakba hajlítva, és két motorról leszedett szeleprugót rakott a húrfeszülés ellenében. A rugók feszülése a csavarokkal állítható, amik a rugók belsejében mozogtak ki vagy be két kis bemeneti lyukon. A súrlódást csökkentendő a hidat két kis hengerrel egészítette ki, amelyek segítségével a húrok pontosan visszakerülhettek a helyükre, a tremolo kar használata után (a kar maga egy biciklis nyeregtáska tartóból való). Ugyanebből az okból a nyak másik végén a húrok egy nullérintőn, és egy bakelit húrvezetőn mennek át. A gitár eredetileg tartalmazott egy beépített torzító áramkört, egy ’60-as évek közepi Vox torzító egységből adaptálva. Ennek a kapcsolója a fáziskapcsolókkal szemben volt. May hamar felfedezte, hogy jobban kedveli a VOX AC30 gitárerősítő teljes kivezérlésen való torzítását, így az áramkört kiszerelte. A megszüntetett kapcsoló helye egy csillag formájú gyöngyház berakással van elfedve, de eredetileg csak egy szigetelőszalag takarta el.
A név, Red Special, a gitár vöröses, barnás színéből adódott, miután be lett színezve és vonva műanyag bevonó réteggel. A teljes összeg, amit May a gitárjára költött, 17 font 50 penny volt.
Másolatok
A Red Special hivatalos másolatai készültek eltérő összegekért és különböző modellekben, leginkább az 80-as, 90-es években, leggyakrabban a Gulid Guitar cég üzemeiben, 1983-tól 1991-ig, és a Burn’s Guitars cégnél a késő 90-es években (a gitár tömeggyártására Dél-Koreában került sor). Jelenleg három különböző vállalat gyárt Red Special gitárokat: a Brian May Guitars (átvéve a gyártást a Burns-től), az RS Guitars (kézzel gyártott modellek Arizonában, az USA-ban) és KZGuitarWorks (minőségi másolatok gyártása Japánban). Dillion Guitars szintén gyárt két fajtát Koreában, de azok nem hivatalosak.
Greg Fryer, egy ausztráliai gitár-guru, épített három másolatot May engedélyével, még ahhoz is hozzájárult, hogy Fryer megröntgenezze a gitárt, feltérképezve a belső összetevőit, hogy ez alapján alapos gitártest felmérést készíthessen CAD/CAM reprodukcióhoz. Fryer a három gitárt John, Paul és George Burnsnek nevezte el. Közülük kettő May birtokában van, míg Fryer megtartotta Pault, amit picit különböző hangzású fákból rakott össze a „még agresszívebb” hangzásért, kifejezetten magának.
2004-ben Andrew Guyton, Kelet-Angliából épített 50 darab másolatot a „Red Special”-ből: 40-et vörös színben, ünnepelve a gitár 40. évfordulóját, és tízet zöldben, mert korábban látott egy Guild féle gitárt zöld színben, és megtetszett neki.
Én ezt találtam.
Na, jó megtaláltam, aki nem ismeri, Wikipédián keresztül találtam:
Története:
Brian May apja segítésével 1963. augusztusában kezdett dolgozni saját hangszerén. A gitár faanyagának nagy része egy régi kandallóburkolatból származik, amit a család egyik barátja éppen kidobni készült. A nyak kézzel lett a kívánt formára faragva, ami nem volt könnyű feladat, tekintve a fa korát és minőségét. A nyak 24 érintős, tölgy fogólappal. A pozíciójelölő berakások faragott gyöngyházból készültek, amiket May sajátos pozícióban helyezett a gitárra: kettőt a 7. és a 19. érintőhöz, és hármat a 12. és 24. érintőhöz.
Felépítése:
A gitár teste tölgyfából készült, majd mahagóni borítást kapott, melynek végeredménye egy félakusztikus gitár: A középső blokkhoz vannak ragasztva az oldalai. Ezekre került egy-egy mahagóni fedlap, amik egy tömör testű gitár megjelenését adják a hangszernek. A fehér szegélyezés valójában a fedlap rögzítését hivatott elfedni.
Brian May és a Red Special
Három hangszedő került a gitárra: May vásárolt egy Burns Tri-sonic hangszedő készletet, ám újratekercselte ellenkező polaritással, majd rögzítette a tekercseket. Eredetileg is saját maga tekercselte a hangszedőit, de nem szerette ha az a polaritás miatt hajlított hangokat eredményezett. A tremoló rendszer egy régi, edzett acél késpengéből állt, V-alakba hajlítva, és két motorról leszedett szeleprugót rakott a húrfeszülés ellenében. A rugók feszülése a csavarokkal állítható, amik a rugók belsejében mozogtak ki vagy be két kis bemeneti lyukon. A súrlódást csökkentendő a hidat két kis hengerrel egészítette ki, amelyek segítségével a húrok pontosan visszakerülhettek a helyükre, a tremolo kar használata után (a kar maga egy biciklis nyeregtáska tartóból való). Ugyanebből az okból a nyak másik végén a húrok egy nullérintőn, és egy bakelit húrvezetőn mennek át. A gitár eredetileg tartalmazott egy beépített torzító áramkört, egy ’60-as évek közepi Vox torzító egységből adaptálva. Ennek a kapcsolója a fáziskapcsolókkal szemben volt. May hamar felfedezte, hogy jobban kedveli a VOX AC30 gitárerősítő teljes kivezérlésen való torzítását, így az áramkört kiszerelte. A megszüntetett kapcsoló helye egy csillag formájú gyöngyház berakással van elfedve, de eredetileg csak egy szigetelőszalag takarta el.
A név, Red Special, a gitár vöröses, barnás színéből adódott, miután be lett színezve és vonva műanyag bevonó réteggel. A teljes összeg, amit May a gitárjára költött, 17 font 50 penny volt.
Másolatok
A Red Special hivatalos másolatai készültek eltérő összegekért és különböző modellekben, leginkább az 80-as, 90-es években, leggyakrabban a Gulid Guitar cég üzemeiben, 1983-tól 1991-ig, és a Burn’s Guitars cégnél a késő 90-es években (a gitár tömeggyártására Dél-Koreában került sor). Jelenleg három különböző vállalat gyárt Red Special gitárokat: a Brian May Guitars (átvéve a gyártást a Burns-től), az RS Guitars (kézzel gyártott modellek Arizonában, az USA-ban) és KZGuitarWorks (minőségi másolatok gyártása Japánban). Dillion Guitars szintén gyárt két fajtát Koreában, de azok nem hivatalosak.
Greg Fryer, egy ausztráliai gitár-guru, épített három másolatot May engedélyével, még ahhoz is hozzájárult, hogy Fryer megröntgenezze a gitárt, feltérképezve a belső összetevőit, hogy ez alapján alapos gitártest felmérést készíthessen CAD/CAM reprodukcióhoz. Fryer a három gitárt John, Paul és George Burnsnek nevezte el. Közülük kettő May birtokában van, míg Fryer megtartotta Pault, amit picit különböző hangzású fákból rakott össze a „még agresszívebb” hangzásért, kifejezetten magának.
2004-ben Andrew Guyton, Kelet-Angliából épített 50 darab másolatot a „Red Special”-ből: 40-et vörös színben, ünnepelve a gitár 40. évfordulóját, és tízet zöldben, mert korábban látott egy Guild féle gitárt zöld színben, és megtetszett neki.
Én ezt találtam.
Bocs azt hittem sokan ismerik.
És én vhogy nem így ismerem a történetet.
WTF????? O_O
"Itamu basho wa dare ni mo iwanai, Isogu kokoro ga kakushita yume wo..."
beküldve: 2009-01-09 21:26:14
(#4) Én se tudom ez mi a szösz. A topic megnyitójának (szerintem) az az első mondata, hogy elmondja miről szól a topic, különben értelme nincs. (Kivétel akkor ha ismerik sokan, de úgy jobb ha leírja a topic létrehozója.)
Na, jó megtaláltam, aki nem ismeri, Wikipédián keresztül találtam:
Története:
Brian May apja segítésével 1963. augusztusában kezdett dolgozni saját hangszerén. A gitár faanyagának nagy része egy régi kandallóburkolatból származik, amit a család egyik barátja éppen kidobni készült. A nyak kézzel lett a kívánt formára faragva, ami nem volt könnyű feladat, tekintve a fa korát és minőségét. A nyak 24 érintős, tölgy fogólappal. A pozíciójelölő berakások faragott gyöngyházból készültek, amiket May sajátos pozícióban helyezett a gitárra: kettőt a 7. és a 19. érintőhöz, és hármat a 12. és 24. érintőhöz.
Felépítése:
A gitár teste tölgyfából készült, majd mahagóni borítást kapott, melynek végeredménye egy félakusztikus gitár: A középső blokkhoz vannak ragasztva az oldalai. Ezekre került egy-egy mahagóni fedlap, amik egy tömör testű gitár megjelenését adják a hangszernek. A fehér szegélyezés valójában a fedlap rögzítését hivatott elfedni.
Brian May és a Red Special
Három hangszedő került a gitárra: May vásárolt egy Burns Tri-sonic hangszedő készletet, ám újratekercselte ellenkező polaritással, majd rögzítette a tekercseket. Eredetileg is saját maga tekercselte a hangszedőit, de nem szerette ha az a polaritás miatt hajlított hangokat eredményezett. A tremoló rendszer egy régi, edzett acél késpengéből állt, V-alakba hajlítva, és két motorról leszedett szeleprugót rakott a húrfeszülés ellenében. A rugók feszülése a csavarokkal állítható, amik a rugók belsejében mozogtak ki vagy be két kis bemeneti lyukon. A súrlódást csökkentendő a hidat két kis hengerrel egészítette ki, amelyek segítségével a húrok pontosan visszakerülhettek a helyükre, a tremolo kar használata után (a kar maga egy biciklis nyeregtáska tartóból való). Ugyanebből az okból a nyak másik végén a húrok egy nullérintőn, és egy bakelit húrvezetőn mennek át. A gitár eredetileg tartalmazott egy beépített torzító áramkört, egy ’60-as évek közepi Vox torzító egységből adaptálva. Ennek a kapcsolója a fáziskapcsolókkal szemben volt. May hamar felfedezte, hogy jobban kedveli a VOX AC30 gitárerősítő teljes kivezérlésen való torzítását, így az áramkört kiszerelte. A megszüntetett kapcsoló helye egy csillag formájú gyöngyház berakással van elfedve, de eredetileg csak egy szigetelőszalag takarta el.
A név, Red Special, a gitár vöröses, barnás színéből adódott, miután be lett színezve és vonva műanyag bevonó réteggel. A teljes összeg, amit May a gitárjára költött, 17 font 50 penny volt.
Másolatok
A Red Special hivatalos másolatai készültek eltérő összegekért és különböző modellekben, leginkább az 80-as, 90-es években, leggyakrabban a Gulid Guitar cég üzemeiben, 1983-tól 1991-ig, és a Burn’s Guitars cégnél a késő 90-es években (a gitár tömeggyártására Dél-Koreában került sor). Jelenleg három különböző vállalat gyárt Red Special gitárokat: a Brian May Guitars (átvéve a gyártást a Burns-től), az RS Guitars (kézzel gyártott modellek Arizonában, az USA-ban) és KZGuitarWorks (minőségi másolatok gyártása Japánban). Dillion Guitars szintén gyárt két fajtát Koreában, de azok nem hivatalosak.
Greg Fryer, egy ausztráliai gitár-guru, épített három másolatot May engedélyével, még ahhoz is hozzájárult, hogy Fryer megröntgenezze a gitárt, feltérképezve a belső összetevőit, hogy ez alapján alapos gitártest felmérést készíthessen CAD/CAM reprodukcióhoz. Fryer a három gitárt John, Paul és George Burnsnek nevezte el. Közülük kettő May birtokában van, míg Fryer megtartotta Pault, amit picit különböző hangzású fákból rakott össze a „még agresszívebb” hangzásért, kifejezetten magának.
2004-ben Andrew Guyton, Kelet-Angliából épített 50 darab másolatot a „Red Special”-ből: 40-et vörös színben, ünnepelve a gitár 40. évfordulóját, és tízet zöldben, mert korábban látott egy Guild féle gitárt zöld színben, és megtetszett neki.
Én ezt találtam.
Na, jó megtaláltam, aki nem ismeri, Wikipédián keresztül találtam:
Története:
Brian May apja segítésével 1963. augusztusában kezdett dolgozni saját hangszerén. A gitár faanyagának nagy része egy régi kandallóburkolatból származik, amit a család egyik barátja éppen kidobni készült. A nyak kézzel lett a kívánt formára faragva, ami nem volt könnyű feladat, tekintve a fa korát és minőségét. A nyak 24 érintős, tölgy fogólappal. A pozíciójelölő berakások faragott gyöngyházból készültek, amiket May sajátos pozícióban helyezett a gitárra: kettőt a 7. és a 19. érintőhöz, és hármat a 12. és 24. érintőhöz.
Felépítése:
A gitár teste tölgyfából készült, majd mahagóni borítást kapott, melynek végeredménye egy félakusztikus gitár: A középső blokkhoz vannak ragasztva az oldalai. Ezekre került egy-egy mahagóni fedlap, amik egy tömör testű gitár megjelenését adják a hangszernek. A fehér szegélyezés valójában a fedlap rögzítését hivatott elfedni.
Brian May és a Red Special
Három hangszedő került a gitárra: May vásárolt egy Burns Tri-sonic hangszedő készletet, ám újratekercselte ellenkező polaritással, majd rögzítette a tekercseket. Eredetileg is saját maga tekercselte a hangszedőit, de nem szerette ha az a polaritás miatt hajlított hangokat eredményezett. A tremoló rendszer egy régi, edzett acél késpengéből állt, V-alakba hajlítva, és két motorról leszedett szeleprugót rakott a húrfeszülés ellenében. A rugók feszülése a csavarokkal állítható, amik a rugók belsejében mozogtak ki vagy be két kis bemeneti lyukon. A súrlódást csökkentendő a hidat két kis hengerrel egészítette ki, amelyek segítségével a húrok pontosan visszakerülhettek a helyükre, a tremolo kar használata után (a kar maga egy biciklis nyeregtáska tartóból való). Ugyanebből az okból a nyak másik végén a húrok egy nullérintőn, és egy bakelit húrvezetőn mennek át. A gitár eredetileg tartalmazott egy beépített torzító áramkört, egy ’60-as évek közepi Vox torzító egységből adaptálva. Ennek a kapcsolója a fáziskapcsolókkal szemben volt. May hamar felfedezte, hogy jobban kedveli a VOX AC30 gitárerősítő teljes kivezérlésen való torzítását, így az áramkört kiszerelte. A megszüntetett kapcsoló helye egy csillag formájú gyöngyház berakással van elfedve, de eredetileg csak egy szigetelőszalag takarta el.
A név, Red Special, a gitár vöröses, barnás színéből adódott, miután be lett színezve és vonva műanyag bevonó réteggel. A teljes összeg, amit May a gitárjára költött, 17 font 50 penny volt.
Másolatok
A Red Special hivatalos másolatai készültek eltérő összegekért és különböző modellekben, leginkább az 80-as, 90-es években, leggyakrabban a Gulid Guitar cég üzemeiben, 1983-tól 1991-ig, és a Burn’s Guitars cégnél a késő 90-es években (a gitár tömeggyártására Dél-Koreában került sor). Jelenleg három különböző vállalat gyárt Red Special gitárokat: a Brian May Guitars (átvéve a gyártást a Burns-től), az RS Guitars (kézzel gyártott modellek Arizonában, az USA-ban) és KZGuitarWorks (minőségi másolatok gyártása Japánban). Dillion Guitars szintén gyárt két fajtát Koreában, de azok nem hivatalosak.
Greg Fryer, egy ausztráliai gitár-guru, épített három másolatot May engedélyével, még ahhoz is hozzájárult, hogy Fryer megröntgenezze a gitárt, feltérképezve a belső összetevőit, hogy ez alapján alapos gitártest felmérést készíthessen CAD/CAM reprodukcióhoz. Fryer a három gitárt John, Paul és George Burnsnek nevezte el. Közülük kettő May birtokában van, míg Fryer megtartotta Pault, amit picit különböző hangzású fákból rakott össze a „még agresszívebb” hangzásért, kifejezetten magának.
2004-ben Andrew Guyton, Kelet-Angliából épített 50 darab másolatot a „Red Special”-ből: 40-et vörös színben, ünnepelve a gitár 40. évfordulóját, és tízet zöldben, mert korábban látott egy Guild féle gitárt zöld színben, és megtetszett neki.
Én ezt találtam.
,,Hitler fején ugrálok!"
Szerk: Aizen 2009-01-09 21:32:18
beküldve: 2009-01-09 21:14:47
(#2) beküldve: 2009-01-09 21:11:29
(#1) Oldalak:
1