nekem is tecccenek a rajzok, Evelin
de azért supermannal is próbálkoznak, eladják filmnek, még mi is megvesszük, meg is nézik jó sokan...

Igaz, de mégis nehéz Supermant eladni egyszer könnyed tinitörténetnek, utána meg vérkomoly drámának. Néha sikerül persze, de attól ha valaki 30 évesen Supermant olvas, már furcsán néznek rá Amerikában.
Japánban viszont a sztori véget ér, aztán bele lehet kezdeni egy komolyabba, és az új sorozat nem kell alkalmazkodjon az eddigi "legendáriumhoz", nem cipeli magával a korábbi ballasztot. Takehiko Inúe rajzolt Slam Dunk-ot tizenéveseknek, és most rajzol Vagabond-ot 20+ éveseknek. És Muszasiról senki nem gondolja, hogy gyerekes lenne

Evelin, jók a rajzaid hajrá!

És aztán van akinek a jellemfejlődése nagyon-nagyon lassú...Eltart 2-300 részig is...:)

de azért a manga számomra is szerethetőbb...

persze, a mangákat (eu.i kifejezéssel) lehet fejlődésregényként olvasni, de azért az amerikai típusú képregényekben is változik a jellem, főleg, ha a rajzoló/író változik, vagy különböző kiadóknál jelennek meg a már "befutott" sztori újabb folytatásai, és a narráció is változhat, lehet ironikusabb, humorosabb, stb.

Hát ha nem is nagyon a manga történethez kapcsolódik,de én már 8 éve rajzolok manga stílusban,ha érdekel valakit: www.deviantart.com ezen belül Eberinu-sama

Sziasztok!
Ilyen szempontból még nem gondolkoztam el a mangák sikerének mibenlétén, de van benne valami.
Engem személy szerint annakidején a történetek fogtak meg a mangákban: az ötletes, izgalmas elbeszélés. Valamint az, hogy egy történetből meg lehet ismerni a japán kultúra adott szféráját (mégpedig elég valósághűen, hisz ki festhetné le jobban a japán valóságot/történelmet, mint egy ott élő mangaka?). Pl. egy japán iskolát, vagy az Elfen Lied-ból (a dicloniusok mibenlétén túl) egy japán ház felépítését, meg a mindennapi élet apró örömeit: mit esznek? Hogyan szórakoznak? Ez a legszuperebb az egészben.
Az is nagyon szimpatikus vonása a műfajnak, mint azt említetted, hogy van eleje és vége. Az amerikai képregényeket azért (sem) részesítem előnyben, mert olyanok, mintha függenének az időben: Ha az ember megnéz egy 20évvel ezelőtti Batmant vagy akármit, ugyanazt látja, mint ma. Ugyanaz a jellem, történet... nem tudom, hogy a rajongóik hogy bírják ezt a monotonitást.
Az is a manga mellett szól, hogy lehet egyszerre kapni az összes kötetet. Ha valaki el akarja kezdeni olvasni, nem kell vadászni az első számra, ami 40 éve jelent meg és a gyűjtők is vérben forgó szemmel kapnak utána.
Egyvalamivel nem vagyok csak kibékülve: az olyan eposzi hosszúságú mangákkal, amik 40 vagy annál több kötetből állnak. Szinte generátorral lehetne már írni őket tovább, és csak azért rajzolják őket, mert az elején siker volt, és a rajongók veszik. Laposak az ilyenek szerintem, és megette a fene az egészet, ha a elveszik a műből a lényegi lendület.