Ezek a vizsgaelőadások úgy vannak, h mindenki fönn van végig a szinpadon, ahol székek vannak 3 sorban, félkörbe rakva. Ha oda fölmentél, lemenni nem lehet, a függöny nincs összehúzva. Már a fél közönség benn van, én meg akkor könyörgöm a tanároknak h engedjenek hátra a gitárér, mer föl kell hangolnom. A gitár meg azér volt hátul, mer úgy volt h a tanár fölhangolja, és mikor kell, előhozza a szinpadhoz. Hát nem néztek szép szemmel, mikor főleg a tubások mellett próbáltam kimenni a helyemről. +alig értem vissza a helyemre. De erre most kicsit nevetve gondolok vissza. *elképzeli magát*

Kikészültem. Eddig én mindenkit meghallgattam stb, de végem. Nekem kellett ma egy srácot vigasztalni, aki olyan szemekkel állt előttem, mintha azonnal elsirná magát. Meg sem merem mondani h mért. Ez eddig tiszta hidegvérű, nem érdekel semmi tipus volt. Ez nekem magas...