Üdv!

Egyszer volt az egyetemen egy óra, ami Japánról (is) szólt, és ott esett szó arról, hogy a jellegzetes japán mentalitás gyökereit valószínűleg a természeti sajátosságokból kiindulva is meg lehet magyarázni (nevezetesen a megművelhető földterület szűkössége és az egyén ebből következően lecsökkent szerepe képezte a levezetés alapját). Ott említette a tanár, hogy ez a sajátos lelkület az egész kultúrát átlényegíti...

Maradok tisztelettel: Alister

Én úgy tudom, hogy a Japánban készült összes képregény gyűjtőneve a manga.
Így közös vonásként max a történetvezetés mikéntjét lehet felhozni, valamint az ábrázolást és a hosszúságot.
Bár ha jobban belegondolok, ezek sem mindig igazak.

Pl hova sorolnátok be a mangásított szakácskönyvet?

Úgy hogy szerintem lehetetlen megválaszolni a fórum címét alkotó kérdést.

Most úgy érzem, soha többet nem fogom a képregényeimet mangának szólítani.

Az is a történelmük része. Egy népre nagyon rányomják a bélyegüket az ilyen dolgok. De nem csak ez. A világ dolgaihoz való másfajta hozzáállás is kultúrális sajátosság.

Kategorizálásnak már csak azért sincs értelme sztem, hiszen az igazán "igazi" mangák is rengeteg különböző stílusra oszlanak. A rajongók jó része nyilván azt emelné ki mint a manga jellegzetes vonását amit ő a kedvenc stílusában igazán szeret. (Persze tetszhet valakinek több elég távol álló stílus is, nekem két nagy kedvencem a Blame! és a Yokohama Kaidashi Kikou... )

vagyis...? a szamurájosdi vagy a második vh?

Egyértelmű, hogy van valami a szellemiségben. Ez viszont a kultúrából, felfogásmódból ered.

szerintem is van vmi a "szellemiségben" (ld. Martin), vagyis az etikai rendben - itt nem fekete-fehér, élesen elváló a jó és a rossz, mint nyugaton... asszem. bár túl sok mangát nem olvastam.

Szerintem a manga nem más, mint az ázsiai kultúrális örökség része. Felesleges definiálgatni, hogy mitől az, és mitől nem. Egy másik, álltalam nagyon kedvelt fórumon azt a példát hoztam, hogy olyan ez, mint a magyar népzene: Attól, hogy esetleg nem magyarok játszák lehet jó, és hazánkban is vannak pocsék zenészek. Mindegy, hogy ki játsza, ha tartalmilag megfelel az "anyaközegnek".

hm, most nézem, hogy amit az előbb írtam, arról már van is egy cikk idefennt...:P Akkor vegyük úgy, hogy az enyém ugyanazon meglátás másik szájból való tolmácsolása:)

Én azt figyeltem meg - hogyha nagyon be akarnánk kategorizálni ezt a "mi a manga" kérdést -, hogy a mangákban nyugati társaikhoz képest sokkal nagyobb szerepe van a szereplők jellmének. Több gondot fordítanak arra, hogy általuk és rajtuk keresztül szeressük meg a sztorit/világot, ahol a cselekmény zajlik. Még ahol kevésbé kidolgozottak is a jellemek, vagy kevésbé egyediek, ott is (többnyire) ha néhány "vonallal" is vannak csak ábrázolva a jellemek, akkor is elég erősek ahhoz, hogyha kell, fél hátukkal vigyék a sztorit.

A másik, a történet, ami megint csak sok helyen félreismerehtetlenül ráillik a mangák világára, ez pedig az átgondoltság, egyediség, az ötletek. Persze álszentség lenne azt mondani, hogy nincsennek sablonok, mert vannak, sőt, nem is kevés (!), de még ezek között is jópár olyan van, ami egy klissés alapból kiindulva, egyedi irányba gondolja tovább a sztorit, így válik megszerethetővé.

Szóval a mangát mint olyat valóban nem lehetne egy könnyen meghatározni, rajzok alapján meg pláne nem, hiszen sok olyan manga van, ami szinte már egyetlen "mangás" jegyet sem visel magán - értsd; nagy szem, hosszú láb, kevésbé részletes rajzok esetleg, orr és száj épp csak jelzés értékű, stb... -, sokkal inkább a lelkét kell nézni egy-egy ilyen komixnak, mert a szellemisége teszi igazán mangává a mangát, nem holmi külcsíny, vagy hasonlók.