Sziasztok!

Bocsi, de én ma nem tudok játszani! majd legközelebb! Jó játékot!
Sziasztok!

Mosolyogva nézte, ahogy a férif elrepül.
- Köszönöm! - suttogta halkan, majd kezét intésre kéztette.
Addig nézte, amíg el nem tűnt a szeme elől, majd ő is felkellt, és mivel érezte, hogy nemsokára felkell a nap, menedék után koslatott, meghúzta magát, majd alvásra kényszerítette magát...

Jó éjt!

- Nincs hol laknom, de már megszoktam, hogy valami elzárt, lelakott épületben húzom meg magam nappal...
Bezzeg nekem a főnököm pénzt is alig ad... - majd sóhajt egyet. - De azért csak ismered a várost? Nekem ugyanis kellene keresnem egy temetőt... valami grófnak a sírját kellene elő kaparnom... mondtam már hogy utálom a munkámat? - majd rámosolygott a férfira.

- Talán majd sikerül megtanulnom. - majd rámosolyog a férfira.
Kezd elmúlni a fejfájása, de még nem állt fel, csak csendben piheg a földön.
- Utálom, amikor ilyen gyenge vagyok. Pedig rendesen megtanultam harcolni, fegyvereket használni, csak az éhségemmel voltak gondjaim.... de majd ezt is kiküszöbölöm.
- Mióta laksz itt a városban?

Válasz Nemes1s_2.0 (#1620) üzenetére

- Kössz....- majd továbbra is ülve maradt, még gyenge lenne a sétához. - Gondolom most valami hálával tartozom... - majd lenézett a lábára. - Sajnálom.... nem tudom, mi ütött belém... talán jobb lett volna, ha hagysz meghallni.... túl gyenge vagyok...

A lány levegő után kapkodva, már már fulldokolva tért magához, miközben teste körül fekete fényként kezdett valami poroszkállni...
A lány szeme ismét vörös lett, haja pedig éjfeketére vissza változott.
Kinyitotta a szemeit, nagyokat pislogott.
- Mi... a fene volt.... ez? - majd a fejét fogva próbált felüllni. - Majd a férfira tekintett.
- Mit csináltál velem?

Egyre jobban éhezett, kívánta a vért...
A lány menekülni próbált, nem érdekelte a szavak... valami hajtotta...
- Engedj!!! - üvöltötte...majd közben a férfi mellkasát verte, bár tudta, hogy hiába.
Érezte a védelmet, mégis csak menni akart. Nehezen kapkodta a levegőt, zihállt. Majd kiabálni kezdett.
- Nem bírom! - majd összeesett...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1614) üzenetére

- Eressz! - hangja is más volt. Fújtatott még párat, majd miután érezte, hogy fulldokolni kezd, egy hatalmas rugással kitépte a férfi rothadó kezét, majd a földre ugrott vele.
- Nem megy. - majd egy pillanatra a szeme visszaváltozott vörösre.
Újból futni kezdett, bár tudta, hogy úgy is megállítsák...
"Ennem kell" - közben magában morogta.

Válasz Nemes1s_2.0 (#1612) üzenetére

- Hát vámpírnak lenni nem olyan nagy ajándék... jó.. messziről megérzel mindent, és sötétben jók a szemeid...nappal meg sokat aludhatsz.... - majd miközben a lány felállt megkordult a gyomra.
Behunyta szemét, majd körülötte erős szél támadt. Fújtatás közepette kiengedte szemfogait, majd a haja is átváltozott ezüst szürkévé.
Eltűnt a szél, majd egy teljesen másik lény állt a férfi előtt. Megropogtatta a nyakát, majd szembefordult vele.
- Nem éri meg vámpírnak lenni.
Majd futásnak eredt, a közelben érzett egy halandót... Muszály táplálkoznia...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1610) üzenetére

- De mégis.... nem lenne jobb, mondjuk 30 évesen két kölökkel a nyakadon, és egy felességgel, és egy ugató vakarcsal?
Majd miután látta, hogy a föld szétrohadt körülötte, elnevette magát hangosan....
- Még most sem lenne jobb? - de már alig tudta visszafolytani a röhögést...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1608) üzenetére

- Mi ez a füst? - kérdi kíváncsiskodva.
Majd vissza fordul a hátára. Rá sem néz, de leszakít egy hosszab fűszálat, majd a magasba emeli.
- Te nem szeretnél újra...ember lenni?
Majd szemeivel végig nézi a fűszálat.

Válasz Nemes1s_2.0 (#1606) üzenetére

A lány lehajtotta a fejét.
- Nem... - hangja kicsit rekedt volt. - nem érte meg... de amikor ott voltam... - újra látta maga előtt a szüleit. - Még csak 8 éves voltam. Elvették tőlem őket... Megölték, majd engem is meg akartak. de megkegyelmeztek.... aztán inkább megharaptak, és vámpírt csináltak belőlem, utána pedig egyedül hagytak... Egyedül nőttem fel... egyedül tanultam meg harcolni, egyedül tanultam meg enni... senki nem tanított... igaz már nincs is rá szükségem.... nincs értelme semminek.... - felemelte a fejét, majd újra visszaváltozott az előbbi gesztenyebarna szemei vörösre. - nem félek a haláltól... nincs sok értelme, hogy halandókat szívogassak, majd nappal aludjak, éjszaka melózzak...maradtam volna inkább ember....

A mondat hallatán morog csak magában.
- Kössz... ígérem vigyázok magamra....
Eldőlt a fűben, majd a csillagokat kezdte el kémlelni.
- Mióta vagy mágus?
Érdekesnek találta, hogy telnek múlnak az évek, halandók siránkoznak, hogy öregszenek, de rajta meg nem látszik, hogy épp mennyi idő telt el...

A lány lassú mozdulattal felemeli a jobb kezét, legyint egyet, majd kélyesen elmosolyodik.
- Szabad napot kaptam. A lány érzi, hogy áldozata nem rég ébredt fel, s kevés vérrel ugyan, de haza felé próbál bicegni.
Behunyja a szemét, kicsit kirázza a hideg... újra előtör belőle a vámpír, újabb vérre szomjazva, bár még tűrtőzteti magát...
-És te? Csak nem megint munka?
Majd úgy gondolta, hogy leül, mostanában egyre lustább...

Válasz Nemes1s_2.0 (#1599) üzenetére

A lány egy utolsót szív az áldozata véréből, majd a földre teszi egy fának döntve. Most vigyázott, hogy ne halljon meg az illető, megtartotta magának a tegnapi mágustól kapott pár mondatot...
Letörölte a szájáról a vért, majd tovább sétált. A fák kellemes érintése nyaldosta a lány éjfekete hosszú haját. A hold kellemes fényt ad útjának. Most pihenőt kapott erre az estére.
Még maga se tudta miért, de most sétálni volt kedve.
Ám séta közben kellemes meglepetés érte, mikor meglátja a nem messze járó, számára nem ismeretlen férfit...