- Nincs hol laknom, de már megszoktam, hogy valami elzárt, lelakott épületben húzom meg magam nappal...
Bezzeg nekem a főnököm pénzt is alig ad... - majd sóhajt egyet. - De azért csak ismered a várost? Nekem ugyanis kellene keresnem egy temetőt... valami grófnak a sírját kellene elő kaparnom... mondtam már hogy utálom a munkámat? - majd rámosolygott a férfira.

-Nem a városban lakom, hanem a Mágus Szövetség szállásán.-mondja, közben levette a talárját és megnézte a hátát. Két elég nagy lyuk tátongott rajta.
-Pfff, ezek a szárnyak.
Ezután visszavette a talárt.
-Te viszont új vagy a városban. Van egyáltalán hol laknod?

- Talán majd sikerül megtanulnom. - majd rámosolyog a férfira.
Kezd elmúlni a fejfájása, de még nem állt fel, csak csendben piheg a földön.
- Utálom, amikor ilyen gyenge vagyok. Pedig rendesen megtanultam harcolni, fegyvereket használni, csak az éhségemmel voltak gondjaim.... de majd ezt is kiküszöbölöm.
- Mióta laksz itt a városban?

-Nem tartozol semmivel. Egyébként pedig nem csodálkozom, hogy nem tudod visszafogni magad. Mester nélkül nehezen megy a dolog, nincs aki megtanítsa. A lényeg, hogy akár heti egyszer is elég enned. Az csak rajtad múlik, hogy mennyire tudod irányítani az éhséget.

- Kössz....- majd továbbra is ülve maradt, még gyenge lenne a sétához. - Gondolom most valami hálával tartozom... - majd lenézett a lábára. - Sajnálom.... nem tudom, mi ütött belém... talán jobb lett volna, ha hagysz meghallni.... túl gyenge vagyok...

A mágus megtámasztotta a lány hátát.
-Megmentettelek a végleges haláltól, bár nem tudom, hogy miért tettem ezt.-mondta mosolyogva.

A lány levegő után kapkodva, már már fulldokolva tért magához, miközben teste körül fekete fényként kezdett valami poroszkállni...
A lány szeme ismét vörös lett, haja pedig éjfeketére vissza változott.
Kinyitotta a szemeit, nagyokat pislogott.
- Mi... a fene volt.... ez? - majd a fejét fogva próbált felüllni. - Majd a férfira tekintett.
- Mit csináltál velem?

-Axon jobb karja ismét elfeketedett, a szárnyai visszahúzódtak. A lány mellé térdelt és a szívére tette a kezét. Nekromanta volt és ennek működnie kellett. Fekete villámok indultak el a karján, hogy aztán a lány testében elnyelődjenek. Egy darabig rajta tarotta a kezét, majd levette és várt...

Egyre jobban éhezett, kívánta a vért...
A lány menekülni próbált, nem érdekelte a szavak... valami hajtotta...
- Engedj!!! - üvöltötte...majd közben a férfi mellkasát verte, bár tudta, hogy hiába.
Érezte a védelmet, mégis csak menni akart. Nehezen kapkodta a levegőt, zihállt. Majd kiabálni kezdett.
- Nem bírom! - majd összeesett...

Axon keze gyorsan kinőtt, valahogy meg kellett állítania a lányt. Mindig erőszakhoz folyamodott ilyen esetekben, de most úgy döntött, hogy megpróbálja az ellenkezőjét. Megint megjelentek a hatalmas felete szárnyak és utánarepült. Ismét elé érkezett és gondolkodás nélkül magához szorította a lányt, közben azt suttogta neki:
-Nyugalom, nincs rá szükséged. Nem kell.
Ezalatt a szárnyait köré zárta, mintha meg akarná védeni valamitől.

- Eressz! - hangja is más volt. Fújtatott még párat, majd miután érezte, hogy fulldokolni kezd, egy hatalmas rugással kitépte a férfi rothadó kezét, majd a földre ugrott vele.
- Nem megy. - majd egy pillanatra a szeme visszaváltozott vörösre.
Újból futni kezdett, bár tudta, hogy úgy is megállítsák...
"Ennem kell" - közben magában morogta.

Axon a lány előtt termett. Jobb, karja fekete rothadó karmos kézben végződött, majd elkapta a lány torkát és a levegőbe emelte. A pupillája összeszűkült.
-Túl sokat eszel kislány. Valami nem stimmel veled. Nem ehetsz. Türtőztesd magad. Gyerünk!

- Hát vámpírnak lenni nem olyan nagy ajándék... jó.. messziről megérzel mindent, és sötétben jók a szemeid...nappal meg sokat aludhatsz.... - majd miközben a lány felállt megkordult a gyomra.
Behunyta szemét, majd körülötte erős szél támadt. Fújtatás közepette kiengedte szemfogait, majd a haja is átváltozott ezüst szürkévé.
Eltűnt a szél, majd egy teljesen másik lény állt a férfi előtt. Megropogtatta a nyakát, majd szembefordult vele.
- Nem éri meg vámpírnak lenni.
Majd futásnak eredt, a közelben érzett egy halandót... Muszály táplálkoznia...

-Nem, nem lenne jobb. A gyerek csak gond. Közben jobbnak látta felkelni a földről.
-Nem mindenki tud beszélgetni a holtakkal, bár néha nagyon unalmas társaság. Ez ajándék, hogy vámpírnak lenni ajándék-e, hát vannak kételyeim.

- De mégis.... nem lenne jobb, mondjuk 30 évesen két kölökkel a nyakadon, és egy felességgel, és egy ugató vakarcsal?
Majd miután látta, hogy a föld szétrohadt körülötte, elnevette magát hangosan....
- Még most sem lenne jobb? - de már alig tudta visszafolytani a röhögést...