-Ez fekete mágia, újabban néha előjön.-mondja vigyorogva.
-Egyébként pedig ember vagyok, a mágia velem született, igazából attól öregszem lassabban. Nekem tetszik így, csak hallgatnának már el ezek az öreg csontok. Leült a fűbe, de körülötte azonnal szétrohadt a föld. Mételyesedett.
-Ó a francba. Néz a földre.

- Mi ez a füst? - kérdi kíváncsiskodva.
Majd vissza fordul a hátára. Rá sem néz, de leszakít egy hosszab fűszálat, majd a magasba emeli.
- Te nem szeretnél újra...ember lenni?
Majd szemeivel végig nézi a fűszálat.

-Hát hullaként nem a legjobb. Most már tudom, egyfolytában hallom őket a fejemben. Én nem ismertem a szüleimet, a nevemet is mágusok adták.-mondta, majd ránézett a lányra, közben megint körülvette a fekete füst.

A lány lehajtotta a fejét.
- Nem... - hangja kicsit rekedt volt. - nem érte meg... de amikor ott voltam... - újra látta maga előtt a szüleit. - Még csak 8 éves voltam. Elvették tőlem őket... Megölték, majd engem is meg akartak. de megkegyelmeztek.... aztán inkább megharaptak, és vámpírt csináltak belőlem, utána pedig egyedül hagytak... Egyedül nőttem fel... egyedül tanultam meg harcolni, egyedül tanultam meg enni... senki nem tanított... igaz már nincs is rá szükségem.... nincs értelme semminek.... - felemelte a fejét, majd újra visszaváltozott az előbbi gesztenyebarna szemei vörösre. - nem félek a haláltól... nincs sok értelme, hogy halandókat szívogassak, majd nappal aludjak, éjszaka melózzak...maradtam volna inkább ember....

-Öt éves korom óta mágusok neveltek és valószínűleg 1500 éves koromig húsznak látszom majd.-mondja nevetve.
-Te miért lettél vérszívó? Megérte meghalnod...ezért?

A mondat hallatán morog csak magában.
- Kössz... ígérem vigyázok magamra....
Eldőlt a fűben, majd a csillagokat kezdte el kémlelni.
- Mióta vagy mágus?
Érdekesnek találta, hogy telnek múlnak az évek, halandók siránkoznak, hogy öregszenek, de rajta meg nem látszik, hogy épp mennyi idő telt el...

-Nem, pihenni jöttem ide és türtőztesd az étvágyad, különben soha nem leszel igazán jó vámpír. Tegnap sétáltattam ki egyet a napra, mert túl sokat ölt nyilvánosan.-mondja mosolyogva a lánynak.

A lány lassú mozdulattal felemeli a jobb kezét, legyint egyet, majd kélyesen elmosolyodik.
- Szabad napot kaptam. A lány érzi, hogy áldozata nem rég ébredt fel, s kevés vérrel ugyan, de haza felé próbál bicegni.
Behunyja a szemét, kicsit kirázza a hideg... újra előtör belőle a vámpír, újabb vérre szomjazva, bár még tűrtőzteti magát...
-És te? Csak nem megint munka?
Majd úgy gondolta, hogy leül, mostanában egyre lustább...

Egy idő után feláll, nyújtózik egyet, s körbenéz. Látja, amint a mágus egy vérszívó lánnyal beszélget. Magában úgy dönt, jobb, ha inkább elmegy innen, így leporolja magát, majd lemászik a szikláról. Nem sokkal később, valahol felbőg egy motor, s kifarol a sziklához vezető ösvényről.

Asszem részemről ennyi volt, nem nagyon látom értelmét belefolyni ebbe a sztoriba, csak megfigyelőként maradok még valameddig.

A mágus már korábban is érezte a lányt a fejében. Nekromantaként sokkal könnyebben megérzi a vámpírok jelenlétét. De most már látta is őt, sőt tudta, hogy evett, de most nem gyilkolt. Odament a lányhoz és rámosolygott.
-Tudtam, hogy még találkozunk. Mi járatban errefelé?

A lány egy utolsót szív az áldozata véréből, majd a földre teszi egy fának döntve. Most vigyázott, hogy ne halljon meg az illető, megtartotta magának a tegnapi mágustól kapott pár mondatot...
Letörölte a szájáról a vért, majd tovább sétált. A fák kellemes érintése nyaldosta a lány éjfekete hosszú haját. A hold kellemes fényt ad útjának. Most pihenőt kapott erre az estére.
Még maga se tudta miért, de most sétálni volt kedve.
Ám séta közben kellemes meglepetés érte, mikor meglátja a nem messze járó, számára nem ismeretlen férfit...

A sziklán áll, ahonnét Axon nem sokkal korábban lerepült. Maga sem tudja miért jött ide, talán azért, hogy egy kicsit a szabadban lehessen.Tegnap este Belizárék elmentek Afrikába, ő pedig nem nagyon akart egyedül lézengeni az üres lakásban. Most hanyattdől a sziklán, két kezét összefűzi a feje alatt, s üres tekintettel bámulja a fölötte ragyogó csillagokat. észre sem veszi, hogy egy halk sóhaj hagyja el az ajkát.

Axon egy sziklakiszögellésen állt. Magányosnak érezte magát és most, hogy mindig hallotta a holtakat, csak méginkább erősödött benne ez az érzés. Vörös szemeivel az éjszakai eget kémlelte. A szikla amin állt nagyon magas volt, alatta egy rét terült el. A holtak pedig közben a fejében suttogtak. a fekete mágiával valami más is létrejött benne. Becsukta a szemét és elengedte magát. A szél süvített a füle mellett, a talaj pedig egyre közeledett, de érezte, hogy most ez sem állíthatja meg. Hirtelen kiszakadt a hátán fekete talárja és hatalmas szakadozott fekete szárnyak jelentek meg a hátán. Lendített velük kettőt és puhán földet ért. Amint megérintette a talpa a talajt, a szárnyak azonnal visszahúzódtak a hátába. Csodás érzés volt repülni. Elindult a holdfényben csillogó mezőn...

Akkor kezdj, de most legyen már valami sötét mágia nélküli...

utolsó......