-Elbírok vele, csak ezek a hangok...folyton hallom őket.-mondja csendesen.

- Nem, csak néha jól esik nézni, és hagyni, hogy a gondolataim kavarogjanak egy kissé a fejemben - von vállat, majd lopva Axonra néz - Megváltoztál... És ahogy így elnézlek, nem éppen előnyödre. Túl sokat akarsz, nem tűnt még fel neked?
Míg beszél, kezével végigsimít a homokon.

Látja, hogy a lány eléggé elmélyedt a tenger látványában, ezért leült mellé.
-Látsz benne valami érdekeset?
Most nem mosolygott. Amióta a fekete mágia kitanulásával foglalkozott, egyre kevésbé nevetett.

- Fincsi? - vonja fel a szemöldökét - Úgy beszélsz rólam, mintha a vacsorád lennék.
Azzal kihúzza a hajából a gumit, és kissé megrázza a fejét, tincsei pedig ezer felé szállnak az arca körül.
- Köszönöm, de nem szeretnék holtakkal eszmét cserélni. És amint a mellékelt ábra is mutatja, éppen pihenek - ül le a homokba, tédeit felhúzza, és arra fekteti az állát, és a tengert figyeli, még véletlenül sem néz a mágusra.

-Vicces, de ez egy tengerpart. Itt nincsenek lelkek. Kicsivel távolabb a tengerben viszont van egy. Akarsz vele beszélni?
Miközben megszólalt, kilépett az árnyékból és végignézett a lányon, majd a szemébe nézett és elvigyorodott.
-Fincsi...Mit csinálsz itt?

Jó egy óra is beletelik, amire újra kiér a partra, felveszi az ingjét, kissé megrázza megtörölközik vele, majd belebújik, így az nedvesen tapad a testére, kirajzolva annak alkatát, és az alatta viselt fürdőruha vonalát. Felhúzza a nadrágot is, s ekkor megérzi magán a másik pillantását. Megfordul, és sziklára néz:
- Axon, gyere elő, tudom, hogy itt vagy. Érzem, ahogyan mozgolódnak a holtak a talpam alatt.

Axon a távolból figyeli a lányt, bár nem volt elég távol ahhoz, hogy ne lehessen észrevenni. Hosszú, fekete bőrkabát van rajta, aminek a háta speciális megoldással lett kialakítva a szárnyai miatt. Szürkés bőrén csillogott a hold fénye. Vöröses szemét a lányra szegezte és közben hallgatta a holtak suttogását. Egy szikla árnyékában ült.

Na, asszem kezdek, bár ez nagyon gyenge...

Egyedül sétálgat a tengerparton. Lenge fehér inget és halásznadrágot visel, kékesfekete haját laza lófarokba kötötte. Mezítelen lábával néha bele-belegázol a vízbe, hol térdig, hol csak bokáig. A lemenő Nap fénye vérvörössé festi a távoli horizontot, s ő néhamegáll, s figyeli a természet változásait. Végül egy idő után kibújik ruháiból, és fekete, egxrészes fürdőruhájában fejest ugrik az azúrkék vízbe.

Sziasztok!

Bocsi, de én ma nem tudok játszani! majd legközelebb! Jó játékot!
Sziasztok!

Én is.... ( DE ÉN CSAK NÉZŐ...... )

Mosolyogva nézte, ahogy a férif elrepül.
- Köszönöm! - suttogta halkan, majd kezét intésre kéztette.
Addig nézte, amíg el nem tűnt a szeme elől, majd ő is felkellt, és mivel érezte, hogy nemsokára felkell a nap, menedék után koslatott, meghúzta magát, majd alvásra kényszerítette magát...

Jó éjt!

-A temetőt a város északi végében keresd. Ennél többet nem mondhatok. Mennem kell, vége a pihenőmnek.
Axon nem tudott teleportálni, mert az előbbi élesztés elfárasztotta. Ismét kinőttek a hatalmas fekete, lyukakkal szabdalt szárnyak. Széttárta őket és a lányra nézett.
-Ne keveredj bajba.
Megeresztett mellé egy mosolyt és felszállt az éjszakába.

Nah megyek, jó éjt.