- Ezt teszi a Vér, tudod? A testem normál hőmérséklete 40 fok körül mozog. De a jég közelében ez a szám egy kicsivel magasabb lesz... De... Te meg mit csinálsz? - vet egy döbbent pillantást Axon tenyerére, ami éppen az ő arcán nyugodott.

-Mire ez a nagy hőség?-kérdezi vigyorogva, majd hasra fekszik a lánnyal szemben, hogy a szemébe nézhessen, közben jobb kezével megsimogatja az arcát.

Elismerően füttyent egyet:
- Nem mindennapi mutatvány, azt meg kell hagyni - a felé nyújtott kezet egy darabig gyanakvóan figyeli, majd végül elfogadja, de nem mászik fel a hegyre, Axon mellé.
- Azt hiszem, hamar felolvasztanám az egészet - von vállat - Tehát ezt inkább kihagyom.

-Most tiszta víz lettem.-mondja mosolyogva, majd hirtelen egy kisebb jéghegy emelkedik ki alóla.
-Így már jobb.
Letérdel a szélére és a lány felé nyújtja a kezét. Most már a holtak állandó suttogása is eltűnt a fejéből.

A valóban vicces szituáción elneveti magát, majd megszólal:
- Azt hiszem, ezen könnyen segíthetünk - motyogja, s kezével megérinti a másik arcát, és hagyja, hogy a Vér által termelt hő átrohanjon Axon testébe, ezzel megszüntetve a jeges börtönt.
- Probléma megoldva - húzza el a kezét, majd csak nézi a mágust. Nem nagyon érti, mi folyik körülötte. A vizet leszámítva.

Axon egy pillanatig nem mozdul. Még mindig a lányt nézi, most már vele egy magasságban.
-Most az van, hogy ide fagytam.-mondja nevetve. Feloldhatná a jeget, de nem teszi. Egyszerűen csak gyönyörködik a lányban. Nem tudja, hogy mit mondjon neki. Mágusként nem volt ideje megtapasztalni, hogy milyen, ha valakit szeret és nem tudta, hogy most ezt érzi-e.

Amikor a jeges víz kissé megnyaldossa a vállait, ügyet sem vet rájuk, hiszen a Vér valósággal ontja magából a hőt, ami megolvasztja azt a tömböt is, amin Axon éppen áll, így a fiú is a vízben köt ki, igaz, a körülötte lévő víz pillanatok alatt jéggé fagy. Újra a mágusra néz, és próbál valamit kiolvasni annak tekintetéből, de sajnos nem jár sikerrel... Nem lát benne semmit.
- Most mi van? - kérdi egy idő után.

-Nem vagyok idióta!-kiáltja a lány után és elindul utána a tenger felé. Fekete cipője ahol a vízhez ér megfagy. Így kezdett el sétálni Seera felé a jég úton. Könnyebben utolérte gyalog az úszó lányt, majd amikor mellé ért, mosolyogva lenézett rá. Nem szólt semmit, csak őt nézte. Most már biztos volt benne, hogy valamit érzett iránta, csak azt nem tudta, hogy mi ez az érzés.

- Ja persze... Na nem érdekes, már kezdem megszokni, hogy egy idiótával hozott ösze a véletlen - azzal ruhástól újfent fejest ugrott a tengerbe, és csak jó pár méterrel később jön ismét annak felszínére. Egy pillanatra megfordul, lopva rámosolyog a másikra, majd gyors tempóban úszik tovább.

A mágus továbbra is Seera szemébe néz.
-Nekem nem tűnt fel, hogy...őőő...figyelnélek.
Az arcán egy pillanatra átfutott valami... Valami, amit ő sem értett.