- Nem kell megszabnod nekem, hogy kivel táplálkozhatom, és kivel nem, mivel nem a te dolgod. Amúgy meg kötve hiszem, hogy csak ezért megölnél, mivel majdnem biztos vagyok benne, hogy a te kezedhez s tapadt már ártatlanok vére. Szóval nincsen jogod ítélkezni felettem.
Azzal egy szó nélkül eltűnik az egyik fal mögött. Ott egy rejtett folyosó várja, az, amelyiken érkezett.

Na én megyek, jóéjt, sziasztok

-Az érv az, hogy a vámpíroknak nincs szükségük az áldozatukat megölni, amikor táplálkoznak. Apró lények az univerzumban és hibáznak. Igazából csak beszélni akarok vele. Nem az én dolgom kiróni a büntetését. Nem látta senki a tettét és ezért nincs vele bajom. És te pedig jobban tennéd, ha inkább a bűnösök vérével táplálkoznál, lehet, hogy egyszer végeznem kell veled eimatt, ha ez kiderül. Ha karasz, akkor gyere.
Axont egy fekete köd vette körül, ami kiszivárgott az egyik repedésen. Ezután a vámpírlány mögött jelent meg.
-Nem tudom ki vagy, de jobban tennéd, ha többet nem csinálnál ilyet kicsi vámpír, különben feltámasztom az áldozataidat és velük foglak megetetni. Amúgy mi a neved?

A lány kezdte unni már most a munkát...utált várni... most evett, de már érezte, hogy kevés volt. Nyelvével végig tapogatta a szemfogát, még néhol érezte a vér kesernyés, mégis számára édes ízét...
Fogta magát, elunta magát, és elindult a ház felé. Megfogta a kilincset, majd kinyitotta. Az ajtó nyikorogva megrándult, majd beeresztette a lányt. A padló recsegett, a szoba poros és dohos volt. Szemeivel élesen látott a sötétben. Úgy gondolta, mielőtt lemegy a pincébe, előbb szétnéz az emeleten. Tudta, hogy a két idegen tudja, hogy itt van, de nem akart felhajtást... szép csendben végezze mindenki a maga dolgát... és mivel kezd éhes lenni, ezért úgy döntött, gyorsan elvégzi a munkát, és édes pihenés képpen eltölt egy pohárka vér társaságában egy hosszabbnyi időt...

- Valamit elfelejtettél, Axon. Én is vérszívó vagyok, csak éppenséggel nem élőhalott. Mi okom lenne megölni valakit, aki hasonló hozzám? Én is ártatlanokat ölök, ha nincs más, amiből táplálkozzam. Szóval ez nem nagyon hat meg - von vállat - De tudod mit? Csak egy nyomós érvet mondj, és veled megyek
Kíváncsian tekint a férfira, s várja annak válaszát.

-Értettem édes vérszívóm. Közben hátat fordít a lánynak. Megvan amit keresett. Odalépett a sírhoz és feltűrte a talárja ujját a jobb karján, ami közben már szétrohadt. Egy egyenes mozdulattal belenyúlt a sírba, amiben vállig eltűnt a karja.
-Megvagy.-mondta, majd nevetett egyet. Fekete villámok járták át a testét. A kriptában mindenütt mozgolódás támadt. A sírokból rothadó kezek, csontok emelkedtek ki. Itt jobb állapotban voltak a testek, mivel varázslat itatta át a földet. A karok egyre csak emelkedtek, mintha arra várnának, hogy valaki segítsen nekik kijönni nyughelyükröl. Mikor a villámlás abba maradt, a mágus felállt és visszatűrte a talárja ujját immár ép kezére. Most már határozottan érzékelte, hogy ki ölte meg az ártatlant. Egy vámpír. A vámpírok is holtak, ezért simán meg tudta mondani hogy hol van.
-Seera, odafent meghalt egy ártatlan. Egy vámpír volt a tettes. Fent kell tartanom a rendet, hiszen mágus vagyok. Velem tartasz?

A lány csöndben beleszív egy utolsót a cigarettájába, majd elpöcköli. kifujja a füstöt, majd egy ház felé kezd el sétálni. Két ember szagát érzi...
- mágia... - morogja halkan... megáll az ajtó előtt, vár egy kicsit, nem akar bemenni... várakozás után megfordul, és inkább úgy dönt, nem is megy be. átmegy a túloldalra, majd figyeli, mikor tűnik el a két idegen a házból...

Megfordul, és kissé dühösen néz a vigyorgó Axonra:
- Nem vagyok a te édes vérszívód, ezt jól jegyezd meg. Amúgy ezt én is egészen bátran kérdezhetném tőled: mi a fenét csinálsz te itt? Nem elég neked az a fekete mágia, ami benned maradt? - vonja fel a szemöldökét. Úgy látszik, az elmélkedésről le kell mondania, ma estére.

Már vagy fél órája keresgélt a házban. Nem talált semmit. Megunta ezt a kutakodást. A következő lépésére a ház padlója kezdett szétrohadni a talpa alatt. És lám, egy út vezet lefelé. Ennyit a titkos ajtókról. Elindult le a sötétségbe és végre meglátta a temetőt. Ezzel együtt pedig egy lányt is észrevett. Ez meg mit akar itt? Kérdezte magában, de azért odament hozzá.
-Szia édes vérszívóm.-mondta vigyorogva. Közben érezte, hogy meghalt egy ártatlan halandó a közelben. Sietnie kell, hogy megtalálja a nekromantát. Szüksége van az erejére. És ha megszerezte, akkor minden holtnak tud majd parancsolni. A járkáló hullák is a bábjai lesznek.

Egy lány robogott az éjszaka sötétjében egy TZR50-el, fiatal husi után... megállt az egyik utca sarkában, leszállt a motorról, levette a bukósisakot, fekete haját lófarokba fogta, majd körbenézett. egy ártatlanul sétáló ifjú lányt látott. Megropogtatta nyakát, majd elindult az áldozat felé. Csizma kopogása verte fel az éj csöndjét. A halandó ártatlanul sétált, nem is érezve a veszélyt, ami mögötte van...
Egy jól sikerült ugrással a lány előtt termett.
- Üdvözlöm a holtakat! - majd száját mosolyra húzva, megcsillogtatta hegyes szemfogait, ami már csak a vér édes nedve után ácsingóztak...
A lány a sokk hatására mozdulni nem tudott, ezt kihasználva a lány, beleharapott az előtte álló nem rég még jókedvű, fiatal lányba, majd kiszívta az összes vérét. az élettelen test a földre esett.
A lány elismerően nevetett, majd átlépte a holttestet, közben letörölte a szájáról azt a pár édes nedvet, ami kicsordult már jóllakottságát jelezve...
Egy mosoly kíséretében visszament a motorjához, majd elővett egy cigit és rágyujtott...