- Nem erőszakolta rám. Viszont nem volt más választásom. Azt hittem, így nem fogok szenvedni, de úgy látszik, most is tévedtem... Te tényleg nem érdemled meg, hogy bárki is áldozatot hozzon érted.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2193) üzenetére

A lelkét elönti a méreg, és nem is gondolkozik, csupán teljes erejéből lekever egy sallert Nemonak.
- Gyűlöllek, tudod? Azt se látod, ami az orrod előtt hever! Mit gondolsz, miért vette ki belőlem a TE véredet? - szerencséjére a Vér már minden könnyet kiírtott a szervezetéből, így már nem tud sírni, bár most legszívesebben azt tenné.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2191) üzenetére

- Lehet, hogy te nem teszed meg, de én mondok neked valamit. Nem érdekel, hány évnek kell eltelnie, hány kortalan Vérét kell magamba olvasztanom, el fogok érni egy bizonyos szintet, és ha te megölöd Seerát, én megöllek téged. Azt pedig ne kezdd el nekem ecsetelgetni, hogy te ilyen meg olyan erős vagy, mert nem érdekel - emeli fel a két kezét. - Azt pedig végképp nem értem, miért vállaltam el ezt az egészet. Tudhattam volna, hogy ez lesz... - mormogja csak úgy, megának.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2189) üzenetére

- Ugyanolyan ragadozó lettem, mint ő - von vállat. - Ha ezért kivégzel, az a te dolgod. De remélem, ezután már nem fogok vissszatérni a halálból. Most már nem is lenne értelme, azt hiszem. De őt nem fogod tudni megölni. Ahhoz már túl sokfajta Vér ötvöződött benne. Engem csak azért tudsz könnyen eltenni láb alól, mert alig egy órája kaptam meg az új Véremet - közli a tényeket. Ismeri Nemot, számára innen már nincs menekvés.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2187) üzenetére

Az arca elfelhősödik:
- Miért kellene meghalnia? Csak azért, mert te kitalálod? Kösz szépen. Miért akarod tőlem még őt is elvenni?
A hangjából valósággal kicsordul az utálat, már-már azon gondolkozik, hogy megüti Nemot. Igazán megérdemelné.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2185) üzenetére

- A nővéremet kérdezd... Éppen túl vagyok egy önkéntes véradáson. Vagy inkább vér cserén, azt hiszem... - mondja halkan, majd még egy kísérletet tesz, hogy felüljön, s ezúttal sikerül neki. ~Na, ez már haladás~ gondolja elégedetten.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2183) üzenetére

A kopogást hallatán kinyitja a szemét, de nem igazán tud megszólalni. A Vér megérezve albérlője szándékát, elhagyta a torkot, hogy a levegő megrezegtethesse a hangszálakat:
- Bújj be - mondja kissé erőtlen hangon, miközben megpróbál felülni, sajnos nem sok skerrel, így rövidesen újra a padlón kanapén fekve találja magát.
- A francba, tényleg nagyon gyenge vagyok - mormogja az orra alatt.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2181) üzenetére

Akkor egy kis kiegészítő történet

Talán egy, vagy két hét telt el azóta, hogy újra láthatta Nemot, igaz, csak pár perc erejéig. Ám ő már azóta sem volt önmaga, csak ült a nappaliban álló kanapén, s némán meredt maga elé, miközben lelki szemei előtt szokatlanabbnál szokatlanabb tettek jelentek meg. Nem meglepő módon ezek között szerepelt az öngyilkosság is, de erről hamar le kellett mondania, hiszen halhatatlan lévén ez nem is olyan egyszerű. Ezen a napon sem volt ez másként, csakhogy most egy látogatója érkezett. Amikor a kulcs elfordult a zárban, ijedten felpattant, s már egy pisztoly volt a kezében. Az érkező ezt látva felemelte a két kezét:
- Nyugi hugi, csak én vagyok az - ezt hallva leeresztette a pisztoly, s a lányra nézett.
- Seera, mit akarsz te itt?
- Csak segíteni szeretnék - mondta halkan.
- Segíteni? Mégis miben? - vágott értetlen arcot, miközben eltette a fegyvert.
- Abban, hogy te ne tedd tönkre az életedet.
- Ezzel már elkéstél. Semmim sincs már. A... bátyámat leszámítva.
- Hé, én is itt vagyok! - szúrta közbe a nem túl kedves megjegyzést. - De őt szereted, igaz?
- A testvérem, szóval muszáj.
- Na jó, tudom, hogy bele vagy esve, mint vak ló a szakadékba, szóval, segíteni fogok neked, hogy ne cseszd el úgy az életedet, ahogyan én tettem.
- Aha, és ezt hogyan akarod elérni?
- Mondjuk úgy, hogy ragadozót csinálok belőled...
- Azzal mit érsz? Én is egy vérszívó leszek.
- Egy halhatatlan, aki nem rokona Nemonak, például.
- De ez undorító!
- Vagy ez, vagy szenvedsz. Választhatsz.
- Jól van, igazad van, essünk túl rajta - sóhajtott megadóan. Seera csak erre várt: közelebb lépett hozzá, félrehajtotta a vörös hajzuhatagot, majd beleharapott a húga nyakába, kiszívva belőle Nemoét, és a saját Vérét pumpálva át a helyére. Nem meglepő módon a másik felordított, majd elvágódott a kanapén. Szánalmasan vergődött pár percig, s könnyáztatta szemeit a nővérére emelte.
- Pár nap múlva jobban leszel, ne aggódj. Csak pihenj sokat. Hoztam pár tasak Vért, az elég lesz, amíg fel nem épülsz. Egy hét múlva újra benézek.
Azzal egy szó nélkül ötthagyta a testvérét.

Egy pillanatra megfordul, és ránéz a Nemora.
- Nem tudom, mit vártam. Talán a semmit, talán azt, hogy el tudom felejteni, mi lett belőlem, miután megöltél. Ennyi az egész - azzal megfordul, és továbbmegy. Ha a másiknak van még mondanivalója a számra, úgyis utána jön. Ha nem, akkor megint ott tartanak majd, ahol évekkel korábban.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2177) üzenetére

- Unom már, hogy minden egyes találkozásunknak ez a vége... Azt hiszem, jobb, ha most inkább elmegyek. Úgysem lesz soha másként... - sóhajt, majd elindul lefelé.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2175) üzenetére

- Azt, hogy van egy bátyám, akire nem tudok akként tekinteni, tudom. Szóval így jártam. Az ilyenekben szerencsétlen vagyok, na! - mondja dühösen. Ez neki sohasem akar összejönni, úgy látszik.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2173) üzenetére

Befészkeli magát az ölelésbe, majd egy idő után megszólal:
- Azért összenyomnod nem kell... Látom nem sokat változtál, csak azok a rúnák tűntek el, végre - neveti el magát. Csak most jön rá, mennyire hiányzott neki a másik.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2171) üzenetére

Nem mond semmit, csak kiköti a lovát egy közeli fához, majd felmászik a magaslatra, és megáll a férfi mögött, tőle nagyjából olyan három, talán négy méterre.
- Régen volt, igaz? - kérdezi halkan, miközben kissé zavartan megvakargatja a fejét. Nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2169) üzenetére

Miután a ló befejezi az ivást, újra felül a hátára, és pár szóval arra ösztökéli, hogy forduljon meg. Közben körbenéz, s tekintete óvatlanul is a közeli magaslatra téved. Amikor megpillanatja a köpenyes alakot, pár másodperc erejéig tátva marad a szája.
- Nemo - mormogja az orra alatt, csak úgy, magának. - Nem hittem volna, hogy ennyi év után újra találkozunk

Válasz Nemes1s_2.0 (#2167) üzenetére

Akkor vissza a gyökerekhez... Akarom mondani, Arishimához

Egy fekete kanca száguld át a sűrű erdőn. Lovasa szőrén üli meg, egy hosszú, sötét vörös hajú, kreol bőrű, méregzöld szemű lány. Alig néz ki 25 évesnek, holott már talán 35 is elmúlt. Egy közeli, kis tisztáson kékez le, ahol egy kis csermely csordogál. Ahhoz irányítja a lovát, leugrik róla, és hagyja, hadd igyon. Lovaglóruhát esze ágában sincs viselni, helyette, a nyári hőség miatt, egy fehér halásznadrág, és egy égkék top mellett döntött. Lábán pedig egyszerű szandált visel.