Egyetértek, de legalább nem Alonso nyert

Válasz Hanon (#517) üzenetére

Hányszor mondjam még Gege, hogy el van nézve?

Igen? Na, te aztán nagyon tudod, Gege De nem baj, én inkább nem mondok erre semmit

Tessék, javítottam

Válasz Gegew40k (#259) üzenetére

Látszik, hogy mindent én tudok meg utoljára... Legalábbis nekem eddig nem sok fogalmam volt róla, hogy Nemesist átpasszoltam Hanonnak De azért kösz, hogy szóltál, necrokid.

Nyugi, nem gáz, iesmin nem kapom fel a vizet Másért szoktam berágni az emberekre, igaz?

Válasz Gegew40k (#500) üzenetére

Ebben van valami, bár engem nem a mechák fogtak meg a leginkább, hanem a hirtelen jellem pusztulás és az ezt követő jellem épülés. Szó, mi szó, azért Chidorin kissé kiakadtam...

Igen, ez száz százalék. Igaz, valóban kevés poén van benne, ez biztos, de amik akadnak, azok nagyon ütősek. Bár az utolsó pár részen kissé kiakadtam, nehezen tudtam vele megbarátkozni, de ettől függetlenül nagyon tetszett, mondhatni, a személyes kedvencemmé vált.

Válasz Dark-san (#4) üzenetére

Hát, én nagyjából egy éve a TSR-rel kezdtem, és egyszerűen azóta oda meg vissza vok ezért az animéért, az már biztos Eszeveszett poénok vannak benne, a kedvenem:
- Hol a történelem füzetem, Sousuke?!!
- Kétezer kilométerre innen, egy tengeralatjáró ebédlőjében!.
*DURRR*

Bár az idézet nem éppen szó szerinti, de asszem a lényeg benne van

Na, úgy döntöttem, itt az ideje az avatár és aláírás cserének:

Avatár: Hitomi a Dead or Alive-ból
Aláírás: Kedvenc részletem a Saliva: Always című számából (tudom, egy picit hosszú, de ez van )

Naná, úgy kapásból a legjobb bnőm... Én szeretek mangákat olvasni, animéket nézni, ő nem, szval emiatt gyakran veszekszünk, de amúgy jól megvagyunk, asszem

Válasz Nona (#458) üzenetére

Vagy mert szépen gyomorszájon váglak, szivem Rántotthús nélkül, persze

Válasz Nemes1s_2.0 (#712) üzenetére

Például én Igaz, a képzettől még messze vagyok, de ettől még reménykedni lehet...

Válasz Nightwing (#709) üzenetére

Én is ma vettem meg... elhoztam az első és egyben utolsó darabot a könyvesboltból

Válasz Ekler (#26) üzenetére

Döbbenettel vegyes elégedettséggel tűri, hogy a másik megcsókolja, sőt egy idő után mintha viszonozná is. Nem is emlékszik már rá, mikor volt utoljára ilyen alkalom az életében. Talán akkor, amikor már sokadjára búcsúzott el a másiktól (szokásukhoz híven örökre, amiből mindig csak pár év lett ), de hát az valóban régen volt.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2197) üzenetére

Vállat von:
- Ismerlek már, Nemo. Ezt csak mondod, de nem gondolod komolyan. Nem szeretsz te senkit. Ha az ellenkezője igaz volna, nem öltél volna meg annak idején, példának okáért. Egyik pillanatról a másikra le fogsz lépni, és megint csak évek múltán látlak majd viszont. Ez minden, csak nem nornális.

Válasz Nemes1s_2.0 (#2195) üzenetére