Elteszi a fegyverét, majd csak ennyit mond:
- Látom, tanultál valamit az eltelt időben, amióta nincs meg az az átkozott ruhád - jegyzi meg gúnyosan, búcsú gyanánt biccent a lánynak, majd sarkonfordul, és visszamegy a portára. A portás ránéz az újság felett:
- Valami Mansur keresett telefonon.
- Kösz, Jim - azzal elvonul az egyik közeli irodába telefonálni.

Felnéz az előtte álló férfira, közben papírjait zsebre dugja.
- Épp csak rajzolgatok. - majd belenéz a barna szemekbe. - Rámfogtak 6 ember meggyilkolását... - vállat von, és feláll. épp, hogy fél fejjel kisebb az előtte állónál. - Vadóc vagyok, majd kezet nyújt. - És te mit kerel itt?? - majd célzásként a másik nőre néz.

-Rendben.-mondja a lánynak, majd elfordul tőle.-Ne is lássalak még egyszer, majd oda megy a másikhoz.-Te mit csinálsz? És miért vagy itt? Az árnyékban barna szemei zölden fénylenek.

Ahogy Theon elkapja a ruháját, kényelmesen előveszi az egyik pisztolyt, és egyenest annak csuklójára céloz:
- Szerintem inkább engedd el a ruhámat, vagy szétlövöm a csuklódat, itt helyben - mondja könnyedén, és miközben a válaszra vár, lopva a másik lányra néz. ~Őt vajon miért zárták be?~

A lány is visszabiccent a másiknak, majd kajánul elvigyorog a férfi reakcióin, és várja a fejleményeket.
- höh... mi lesz ebből - mormolja magában, miközben egy lapot vesz elő, és tollat, majd firkálni kezd...

-Hát persze, hogy nem akarnak segíteni, rendőrök.-szólt a lányhoz, majd meglátta az elé lépő másikat a rács túloldalán.
-Megint te?XD-majd kinyúlt a rácsok között és elkapta a ruháját.

Na hajrá, újra

Könnyed léptekkel sétál a rendőrkapitányságon. Vörös haja már bőven a dereka alá ér, így hosszú, fonott copfba kötve viseli. Most fekete blúzt és nadrágot viselt, mivel úgy ugrasztották ki az ágyból, és nem talált más tiszta ruhát. Derekán ott az elmaradhatatlan két pisztoly, valamint a hátán a lefűrészelt csövű mini-Uzi

az Anita Blake-beütésért bocsi

Nemrégen hallotta, hogy egy régi ismerősét végre sikerült lesittelni, két év szökés után. Hallja a cella felől érkező hangokat, így arrafelé veszi az irányt. Megáll a rács előtt, és egy halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében.
- Nocsak, nocsak... Téged is látni néha.
A sarokban kuporgó lány felé pedig egy aprót biccent.

-Senki nem figyel rád - szól egy rekedt hang a sarokból.
Egy ezüst hajú nő ül a földön, lábai felhúzva, amin kezeit pihenteti. Tekintete szinte üres, arcán semmi mosoly.
Végig pásztázza a férfit, majd felkel, és mellé lép. Újjaival végig siklik a rácsokon. - Nem is akarnak segíteni - majd az ágyához sétál, leül rá, és onnan figyeli a másikat.

És igen, hosszú kihagyás után újra

Tehon kinyitja a szemét és egy fehér plafont lát, a feje iszonyúan sajog. Hol a fenében vagyok?- fut át a gondolat az agyán. Valaki leütött, na szép. Felül és körül néz. Egy cella rácsait pillantja meg, közben fel sem tűnik neki, hogy nincs egyedül. A fekete ruházatát elvették tőle, nélküle pedig csak az éjjel látó képessége maradt meg, aminek itt nem sok hasznát veszi. Mérgében elkezdte csapkodni a rácsot:
-Hé valaki!!!

Döbbenettel vegyes elégedettséggel tűri, hogy a másik megcsókolja, sőt egy idő után mintha viszonozná is. Nem is emlékszik már rá, mikor volt utoljára ilyen alkalom az életében. Talán akkor, amikor már sokadjára búcsúzott el a másiktól (szokásukhoz híven örökre, amiből mindig csak pár év lett ), de hát az valóban régen volt.

-Annak már 10 éve. Nem kevés idő...változtam, nem tudom, hogy előnyömre-e, de változtam és biztosan nem foglak itt hagyni, kaptam egy második lehetőséget, ami nem sokaknak adatik meg és nem fogom félredobni.-alighogy ezt kimondta, odahajolt a morcos lányhoz és megcsókolta...

Vállat von:
- Ismerlek már, Nemo. Ezt csak mondod, de nem gondolod komolyan. Nem szeretsz te senkit. Ha az ellenkezője igaz volna, nem öltél volna meg annak idején, példának okáért. Egyik pillanatról a másikra le fogsz lépni, és megint csak évek múltán látlak majd viszont. Ez minden, csak nem nornális.

-Tényleg nem érdemlem meg. Nem vagyok jó ember, de azt tudom, hogy egyetlen dolog van, amit szeretek és az te vagy, nem foglak megint itt hagyni.-mondta és leült a lány mellé.

- Nem erőszakolta rám. Viszont nem volt más választásom. Azt hittem, így nem fogok szenvedni, de úgy látszik, most is tévedtem... Te tényleg nem érdemled meg, hogy bárki is áldozatot hozzon érted.

-Biztos, hogy gyűlölsz?-kérdezi,majd a kezébe vaszi a lány arcát.-Mittam nem kellett volna ezt tenned. Gondolom nem erőszakolta rád a Vért.