A lelkét elönti a méreg, és nem is gondolkozik, csupán teljes erejéből lekever egy sallert Nemonak.
- Gyűlöllek, tudod? Azt se látod, ami az orrod előtt hever! Mit gondolsz, miért vette ki belőlem a TE véredet? - szerencséjére a Vér már minden könnyet kiírtott a szervezetéből, így már nem tud sírni, bár most legszívesebben azt tenné.

Ránézett a lányra és elgondolkozott a hallottakon.
-Soha nem fogod elérni a szintem. Ahhoz túlságosan le vagy maradva. De látom, tényleg szereted a nővéred és ezért nem fogom megkeresni. Miért tette ezt egyáltalán? Miért?

- Lehet, hogy te nem teszed meg, de én mondok neked valamit. Nem érdekel, hány évnek kell eltelnie, hány kortalan Vérét kell magamba olvasztanom, el fogok érni egy bizonyos szintet, és ha te megölöd Seerát, én megöllek téged. Azt pedig ne kezdd el nekem ecsetelgetni, hogy te ilyen meg olyan erős vagy, mert nem érdekel - emeli fel a két kezét. - Azt pedig végképp nem értem, miért vállaltam el ezt az egészet. Tudhattam volna, hogy ez lesz... - mormogja csak úgy, megának.

-Még egyszer nem fogom megtenni. Nem tudom megtenni. Az elmúlt 10 évben sokkal erősebb lettem, nem biztos, hogy a nővéred védve van. -miközben ezt mondja, a karmai által kiszabott ingujjával babrál.

- Ugyanolyan ragadozó lettem, mint ő - von vállat. - Ha ezért kivégzel, az a te dolgod. De remélem, ezután már nem fogok vissszatérni a halálból. Most már nem is lenne értelme, azt hiszem. De őt nem fogod tudni megölni. Ahhoz már túl sokfajta Vér ötvöződött benne. Engem csak azért tudsz könnyen eltenni láb alól, mert alig egy órája kaptam meg az új Véremet - közli a tényeket. Ismeri Nemot, számára innen már nincs menekvés.

-A nővéred egy szörnyeteg. Mások vérét szívják és ez nem normális és gonosz. Utálom a fajtáját. Találkoztam már velük és most nézd mit tett veled.
Fém kezével belevájt a baljába, mire kiserkedt a vére, de azonnal be is gyógyult.

Az arca elfelhősödik:
- Miért kellene meghalnia? Csak azért, mert te kitalálod? Kösz szépen. Miért akarod tőlem még őt is elvenni?
A hangjából valósággal kicsordul az utálat, már-már azon gondolkozik, hogy megüti Nemot. Igazán megérdemelné.

-Akkor a nővérednek meg kell halnia.-mondja hűvösen. Sejtette, hogy miről van szó, az elmúlt 10 év alatt találkozott ilyesmivel.

- A nővéremet kérdezd... Éppen túl vagyok egy önkéntes véradáson. Vagy inkább vér cserén, azt hiszem... - mondja halkan, majd még egy kísérletet tesz, hogy felüljön, s ezúttal sikerül neki. ~Na, ez már haladás~ gondolja elégedetten.

Kicsit furcsállja a szóhasználatot, de azért bemegy. Kis nézelődés után rátalál a lányra, odamegy és letérdel mellé.
-Veled meg mi történt?

A kopogást hallatán kinyitja a szemét, de nem igazán tud megszólalni. A Vér megérezve albérlője szándékát, elhagyta a torkot, hogy a levegő megrezegtethesse a hangszálakat:
- Bújj be - mondja kissé erőtlen hangon, miközben megpróbál felülni, sajnos nem sok skerrel, így rövidesen újra a padlón kanapén fekve találja magát.
- A francba, tényleg nagyon gyenge vagyok - mormogja az orra alatt.

Éppen vadászott, de érezte, hogy Arishimával valami nincs rendben. Teljesen megváltozott az aurája. Furcsa. Gyengült, de más is lett. Valami nem stimmel. Egy fehér fény kíséretében megjelenik a lány lakása előtt és bekopog. Nem akar bemenni.

Akkor egy kis kiegészítő történet

Talán egy, vagy két hét telt el azóta, hogy újra láthatta Nemot, igaz, csak pár perc erejéig. Ám ő már azóta sem volt önmaga, csak ült a nappaliban álló kanapén, s némán meredt maga elé, miközben lelki szemei előtt szokatlanabbnál szokatlanabb tettek jelentek meg. Nem meglepő módon ezek között szerepelt az öngyilkosság is, de erről hamar le kellett mondania, hiszen halhatatlan lévén ez nem is olyan egyszerű. Ezen a napon sem volt ez másként, csakhogy most egy látogatója érkezett. Amikor a kulcs elfordult a zárban, ijedten felpattant, s már egy pisztoly volt a kezében. Az érkező ezt látva felemelte a két kezét:
- Nyugi hugi, csak én vagyok az - ezt hallva leeresztette a pisztoly, s a lányra nézett.
- Seera, mit akarsz te itt?
- Csak segíteni szeretnék - mondta halkan.
- Segíteni? Mégis miben? - vágott értetlen arcot, miközben eltette a fegyvert.
- Abban, hogy te ne tedd tönkre az életedet.
- Ezzel már elkéstél. Semmim sincs már. A... bátyámat leszámítva.
- Hé, én is itt vagyok! - szúrta közbe a nem túl kedves megjegyzést. - De őt szereted, igaz?
- A testvérem, szóval muszáj.
- Na jó, tudom, hogy bele vagy esve, mint vak ló a szakadékba, szóval, segíteni fogok neked, hogy ne cseszd el úgy az életedet, ahogyan én tettem.
- Aha, és ezt hogyan akarod elérni?
- Mondjuk úgy, hogy ragadozót csinálok belőled...
- Azzal mit érsz? Én is egy vérszívó leszek.
- Egy halhatatlan, aki nem rokona Nemonak, például.
- De ez undorító!
- Vagy ez, vagy szenvedsz. Választhatsz.
- Jól van, igazad van, essünk túl rajta - sóhajtott megadóan. Seera csak erre várt: közelebb lépett hozzá, félrehajtotta a vörös hajzuhatagot, majd beleharapott a húga nyakába, kiszívva belőle Nemoét, és a saját Vérét pumpálva át a helyére. Nem meglepő módon a másik felordított, majd elvágódott a kanapén. Szánalmasan vergődött pár percig, s könnyáztatta szemeit a nővérére emelte.
- Pár nap múlva jobban leszel, ne aggódj. Csak pihenj sokat. Hoztam pár tasak Vért, az elég lesz, amíg fel nem épülsz. Egy hét múlva újra benézek.
Azzal egy szó nélkül ötthagyta a testvérét.

-Akkor ennyi.-mondta csendben és eltűnt, hogy kitöltse a mérgét más nem evilági lényeken...

Egy pillanatra megfordul, és ránéz a Nemora.
- Nem tudom, mit vártam. Talán a semmit, talán azt, hogy el tudom felejteni, mi lett belőlem, miután megöltél. Ennyi az egész - azzal megfordul, és továbbmegy. Ha a másiknak van még mondanivalója a számra, úgyis utána jön. Ha nem, akkor megint ott tartanak majd, ahol évekkel korábban.