Követhetetlen gyorsasággal kiveszi a lány kezéből a puskát és széttöri azt a térdén, majd a falhoz szorítja őt.
-Most nem fogom hagyni, hogy belekontárkodj a dolgomba, szóval hagyjál békén.

- Golyóálló ruha van rajtad, nem? Akkor mégis hogyan tudnálak lelőni? De ha akarod, most rögtön fejbe is lőhetlek. Igaz, az nem olyan szép látvány - veszi elő a géppuskát, és kibiztosítja.
- Csak egy szavadba kerül, és vége az életednek.

Fogja a fejét egy darabig, majd megnézi a kezét és látja, hogy véres egy kicsit. Mérgében megint az erőre koncentrált és kiütött a sziklából egy darabot, törmelékkel terítve be a lányt.
-Semmi közöd, hozzá, hogy mit csinálok. Ha akarnám, már halott lennél, de továbbra sem vagyok gyilkos. Te pedig már lelőhettél volna, ha meg akartál volna ölni, szóval ne játszadozz itt.

Amikor a többi katona odaér, gyorsan összefoglalja, ami történt. Lediktálja Theo pontos személyleírását, felveszik a jegyzőkönyvet, majd távozhat. Körülnéz, majd Theot észrevéve felmászik a sziklára, mögé áll, és egy meglehetően jó rúgással fejberúgja a férfit:
- Ezt a puska ellopása miatt kaptad.

-A francba. Megint te, annyira tudtam. Ahol te ott vagy, ott probléma is van.-mondja mérgesen, azzal leszedi a PDA-t és földhöz vágja. -Most kinyithatom kézzel. Ahogy ezt kimondta, a ruha, mintha izomrostokból állna, megfeszült rajta, majd egy ugrással az üvegnél termett és bütötte azt.
-Imádom ezt a szerkót.-mondja vigyorogva, majd kiveszi a puskát és a hátára teszi.
-Szívesen csevegnék, de riadó van.
Elinult és kirohant az ajtón. Közben a ruha megint változott, most vékonyabb lett, elképesztő sebességet biztosítva ezzel viselőjének... Mikor biztos távolba ért, egy szikláról nézte a felfordulást.

- Theo, már a múltkor is megmondtam neked, hogy nem félek a haláltól - kapja elő a másik pisztolyt, magához húzza a másik kezét, és lő. A rácsatolt PDA pedig füstölög és szikrázik. Ha szerencséje volt, ez még a fél percen belül történt. Ha nem, nincs munkája. Van ez így.

Mindjárt kész, erre egy pisztolyt tartanak a fejéhez, ráadásul baromira ismerős a hang. A bal alkarján van a PDA-ja, de nem tudja lecsatolni feltűnésmentesen, így nem tud elmozdulni, ezért hirtelen megfordul és kicsavarja a pisztolyt az alak kezéből, majd ráfogja azt.
-Szerintem nem akarsz meghalni.
Még fél perc és kész.

Két évvel a láncos incidens után a bázison sétál. Hátára egy géppuska van csatolva, derekán, az övén két pisztoly lóg. Terepszínű blúzt és nadrágot visel, vörös haját kontyba tűzte a tarkóján. Na igen, nem sokan nézték ki belőle, hogy mesterlövésznek és fegyverszakértőnek fog tanulni, de azt még kevesebben gondolták volna, hogy kiváló ereménnyel teszi le a vizsgáit. Most épp a lőtér felől érkezik, éjszaka lévén ideje lenne hazamennie. A főnöke nemrégen megbízta, hogy nézzen be abba a szobába, ahol az SV2000-et tartják. Az ajtó hangtalanul nyílik, majd csukódik, ő pedig nesztelenül a PDA-n szöszmögő alak mögé lép, kezébe veszi az egyik pisztolyt, és a férfi tarkójához szorítja.
- Én a maga helyében ezt nagyon gyorsan abbahagynám - mondja teljes lelki nyugalommal.

2 éve annak, hogy nem látta a lányt, de nem is érdekelte különösebben, csak most valahogy furcsa előérzete támadt. Egy katonai létesítményben osont új, ultramodern fekete ruhájában. Az épület a sivatagban volt és fegyvereket gyártottak. Neki egy SV2000 volt a célja. Ez a legújabb tökéletes géppuska és csak egyetlen darab van belőle. A fején egy fekete kendőt hordott, így is csökkentve a láthatóságot. Könnyedén átsiklott az őrök között és a kamerarendszert is feltörte már. Egy óra keresgélés után megtalálta, amit keresett. A fegyver egy ellenálló üvegbe volt zárva és ott volt a számítógép is, amivel ki lehett nyitni. Odalépett és csatlakoztatta a PDA-ját a géphez és elkezdte törni a rendszert. Gyerünk már...

-Ahogy akarod.-majd kilép az ajtón és pár perccel később egy alig látható árnyék halad végig a sötét utcán.

- Nem baj, valahogy nem bízom benned, szóval ajánlat elutasítva. A soha visztont nem látásra - áll fel, majd elvonul a fürdőszobába, és megereszti magának a fürdővizet.

-Nos, ez töredéke annak, amit az ékszerért kaptam volna, szóval kedvező ár és garantált siker.-közben felkel a kanapéról-De te tudod. Most már elég sötét van, szóval akár mehetek is.-mondja és az ajtóhoz lép.

- Akkor inkább azt mondom: köszi, de megoldom egyedül. Ennyi pénzt ki nem fizetek Neked - mondja foghegyről - Apropó, mikor akarsz végre eltűnni a lakásomról?

-Legyen 1 millió. Ez akciós ár. Meg kell élnem valamiből.-mondja nevetve.

- Félek így tenni, de azért megkérdem: mennyi pénzre gondoltál? - vonja fel a szemöldökét.