Végignéz a lányon és ennyit mond:
-Gyönyörű. Theonnak hívnak. Miért érdekel, hogy ki vagyok? Az emberek általában nem barátkoznak össze a tolvajokkal.

- Hajnali egy van, ne várd el tőlem, hogy teljesen magamnál legyek! - csattan fel. - Pont azért, mert az eredeti túl értékes. Amúgy meg most már egészen nyugodtan bemutatkozhatsz, Mr. Bénaság - cukkolja tovább a srácot. Közben kimászik az ágyból: egy hosszú, világoskék hálóing van rajta, ami majdnem térdig elfedi az alakját, és két sötétkék selyemszalaggal van megkötve a nyakában. Mit sem törődve a másikkal, kilép a konyhába, villany kapcsol, benyúl a hűtőbe, és kivesz magának egy doboz innivalót, majd jól meghúzza. Mivel úgy sincs nála, amit a tolvaj keresett, nincs sok félnivalója a másiktól.

-Nos, az ajtón ez a név állt. Gondolom te vagy az. Balféknek nem mondanám magam, bár most úgy érzem magam. Miért hordasz egy másolatot? ~Grr a szemetek rossz infókat adtak~fut végig az agyán.

- Állj, Állj - emelte fel a két kezét - Honnét tudod a nevem?
Vonja fel a szemöldökét. Végül inkább megrázza a fejét.
- Mindegy, látom a hazudozás nem megy neked. Figyelj, miért nem vallod be, hogy egy balfék tolvaj vagy, aki besült akció közben? Mindjárt egyszerűbb lenne. Amúgy eg, ezzel a lánccal nem mennél sokra, mivel ez nem az eredeti. Ez csak egy piritből készült másolat. A valódiról még én sem tudom, hol van - neveti el magát. Hát igen, kissé pofára ejtette a másikat.

Megdörzsöli a kezét és elvigyorodik.
-Nos én, mondjuk úgy, vagyonáthelyezési és biztonságtechnikai szakember vagyok. Most már megnézhetem a láncod Julia?-és már tartotta is a markát.

- Te most tényleg ennyire hülyének nézel engem? - ül fel az ágyban, miközben szépen kicsavarja a másik kezéből a telefont, és berakja a párnája alá.
- Amúgy meg a láncomhoz semmi közöd. Most pedig ki vele, ki vagy, és mit akarsz? A láncomon kívül.
~Hm, milyen kár érte~ méri végig fél szemmel a tolvajt ~Pedig nem néz ki rosszul~

-Azt ne légyszi.-kapja ki a lány kezéből a telefont.
-Jól van na. Én egy ékszerész vagyok és érdekelne a láncod. A karbnatartó adta oda a kulcsot. Megnézhetem a láncodat?
Szintén egy idióta próbálkozás, de jobb nem jutott az eszébe.

Gúnyos mosoly jelenik meg a szája szegletében, miközben elhúzza a szájától a másik ujját:
- Tudod kit etess ezzel a szöveggel? A jó édes anyádat, de ne engem. A karbantartó ad egy: reggel jön, nem éjszaka. Ad kettő, nem az ágyam körül fog somfordálni, és a nyakamat birizgálni. Szóval bökd ki, de nagyon gyorsan, hogy a fene vagy, különben hívom a zsarukat - fogja meg a szintén az éjjeli szekrényen várakozó mobiltelefont.

Felszisszenik, amikor kiroppan a vála, majd baljával visszateszi a helyére egy újabb szisszenés kíséretében. A hirtelen fény nem zavarja a szemét, mivel eddig is elég jól látott. Ránéz a lányra és a szájára teszi az ujját.
-Ssss. Csendben. Én...őőő...izé aaa karbantartó vagyok.
Tutira nem fogja bevenni ezt a lány, ha megnézi az öltözékét, de egy próbát megér.

Az igazak álmát alussza, amikor hirtelen, mondhatni a semmiből, valami hozzáér a nyakához. Először reflex-szerűen összébb húzza a magát érintés hatására, majd mocorog egy kissé. Ám az a valami még mindig nem takarodik el. Kezével kissé végigsimít rajta, s ekkor tudatosul benne, hogy VALAKI birizgálja a nyakát. Szemei felpattannak, kezével megragadja a másik csuklóját, és belőle ki nem nézhető erőve kiránytja oldalra, kiroppantva ezzel a másik vállát. Közben baljával felkapcsolja az asztalon álló olvasólámpát. A fény hatására pislog párat, majd vöröses-barnás szemei elkerekednek. Némán mered a barna lélektükrökbe:
- Hát te meg ki a franc vagy? - kérdi pár másodperces csönd után.

Éjjel 1 óra körül jár az idő. Egy fekete árny bütyköl egy 10. emeleti lakás ajtajának zárjával. Pár perc után alig hallható kattanás után enged az ajtó. A cél egy lánc. Rendkívül értékes és a megrendelő nagyon jól fizet érte. Belép a lakásba és körülnéz. A sötétben úgy lát, mintha nappal lenne, egy pillanatra zöldes fény csillanik meg a szemében. Elindul jobbra, nem, nem ez a konyha, majd az ellentétes irányba halad. Ez a hálószoba. Körültekint a sötétben és egy alakot lát az ágyban. Számított erre. Egy fényes tárgyra lesz figyelmes a lány nyakán. Ez lesz az. Óvatosan közeledik felé. Nagyon lassan halad.
Ne ébredj fel...ne ébredj fel. Ezt szajkózza magában. Már ott van a nyakánál, még a llegzetét is visszafolytotta.
Hol van a kapocs? Fene. Ne ébredj fel...ne ébredj fel...

Nah mivel az előző karakteremnek vége, itt egy új.

Név: Theon
Kor: 21 év
Foglalkozás:
tolvaj
Megjelenés: rövid, fekete haj, barna szem, általában nem feltűnő fekete csukjás öltözék, segíti a hangtalan közlekedést
Fegyver:
egy sima katonai kés
Háttér:
Gyermekkorától kezdve tolvajnak nevelték és most szabadúszó. Mindenkitől elvállal bármit, ha jól megfizetik. Nagyon jól lát a sötétben, bár ez nem látszik rajta. Hogy mitől ennyire jó az éjszakai látása, azt csak ő tudja. Legjobb barátja az árnyék, lehetőleg minél sötétebb.

Akkor az új karakteremről pár info

Név: Julia Hussey
Kor: 18 és 20 között
Faj: ember
Haj: derékig érő, vörös
Szem: mogyoróbarna, enyhe vöröses árnyalattal
Öltözék: Sötét farmer, blúzok, pólók, szandálok, edzőcipők, csizmák.
Fegyvere: nincs, csak némi harcművészeti tudás
Előtörténet: Az egyetem miatt költözött fel a városba, egyedül él egy kis panellakásban.

- De igaz!
Damien ült a lány mellett és nézte a holdat. Annyit ültek egymás mellett szótlanul hogy már azt vette észre hogy a hold kezd lemenni és a nap kezd feltünni a horizonton.

Szerintem én megyek! Jó éjt!

- Jó kérdéseid vannak... - mosolyodott el a lány, majd letörölte a homokot a kezéről, mikor befejezte a rajzolást. Majd hanyatt döntötte magát a homokban. - Nem tudom mihez kezdek... élvezem, hogy csönd van, és próbálok majd többet foglalkozni Ivy-vel.
A holdat nézte, majd az elmúlt napokon töprengett...
- Valószínű visszamegyek majd a munkámhoz...aztán majd csak lesz valahogy. Nem igaz? - majd mosolyogva az oldalára fordult, hogy láthassa a férfit...