- Rohadj meg, úgyse mondom el neked - vágra be a sértődöttet, és fordítja el a fejét. Idióta marha, gondolja, miközben egy határozott mozdulattal eloltja a lámpát, így hirtelen rájuk szakad a sötétség. Ez biztosan elűzi Theot.

-Szépen kérlek mondd el, amit tudsz, aztán békén hagylak, sőt soha nem is fogsz látni. Még mindig mosolygott, közben ezek jártak a fejében: Mondd el, légyszi mondd el. Békén akarom hagyni egyáltalán? Ááá munka van idióta, nincs időd ilyesmire.

- Én viszont nem fogok neked mondani semmit. Szóval akár el is mehetsz - von vállat, miközben megbabonázva néz a másik szemébe. Alig észrevehetően nyel egyet. ~Ennek nem lesz jó vége~ Ez a gondolat dübörög folyamatosan az agyában.

-Látom mindenképpen szeretnéd, ha itt aludnék.-mondja még mindig vigyorogva. Nem is ismeri a lányt és már az ágyában fekszik. Még ilyen sem történt vele a pályafutása során.
-Szóval tudod, hogy hol van? Vagy legalább van valaki, aki tudja?-kérdezi, közben a lány arcát gyengéden maga felé fordítja.
-Bármennyire is vonzó, nem akarok itt aludni.

- Ott van az ágy másik fele. Azon elférsz - mutat rá, majd fogja magát, és az oldalára fordul. Végülis mindegy, Theo alhat akár végig alkarra támaszkodva, őt nem zavarja. De az is biztos, hogy tényleg nem mondja el a másiknak, hol van a nyaklánc. Azt úgyis csak ember tudhatja majd az apján kívül. Szóval neki tök mindegy, mihez kezd a másik.

-Addig nem, amíg nem mondod meg, hogy hol van. Kénytelen leszek rajtad aludni. Egyre szélesebb lett a vigyora, alig bírta visszatartani a nevetést, de azért kicsit megtámasztotta magát, hogy ne nehezedjen a lányra.

- Nem ettem meszet, szóval a válaszom nem. Megmondtam, hogy nem szeded ki belőlem, hol van. Most pedig szépen mássz le rólam, Theo. Nehéz vagy, na! - mondja, de mintha közben kissé el is mosolyodna valamitől. Talán a helyzet lehetetlenségétől...

-Légyszíves, mondd el nekem, hogy hol van.-suttogja a lánynak, közben élvezettel szívja magába annak illatát. Ilyen esetekben kést kellene használnia, de ő tolvaj és nem gyilkos. Ráadásul most ezt semmiképpen sem tudná megtenni. Vele nem.

- Álmodik a nyomor - suttogja, már-már majdnem a másik szájába. - Belőlem aztán ki nem szeded, hogy hol van az a vacak - motyogja, ám ezt inkább csak magának. A kezével megpróbálja kissé távolabb tolni Theot, de ez nem nagyon akar neki sikerülni...

Theon nem mozdul, sőt még közelebb hajol a lányhoz.
-Szeretném, ha megmondanád, hogy hol van az eredeti.-mondja mosolyogva.

- Az nem a te dolgod - kezdi el rángatni a takarót. Rángatja, rángatja, majd olyan hévvel sikerül megrántania, hogy a tolvaj is jön a közben szakadásnak indult takaróval együtt, és pont fölötte köt ki.
- Nehéz vagy, lennél szíves leszállni rólam? - kérdi pár másodperces csönd után.

-Először is: nem teszem a szépet, ez a véleményem. Másodszor pedig: azt mondtad, hogy nem tudod, hogy hol van. Vagy mégis?-mondja a lánynak és megfogja a takarót.

- Hékás, attól még, mert teszed itt nekem a szépet, nem jut hozzád az eredeti lánc. Szóval hiába fárasztod magad -jegyzi meg szárazon, majd lecsapja a pultra a dobozt, és leoltva a villanyt, visszamegy a hálóba. Amikor Theo odaér, már az ágyban ül, és épp készül magára húzni a takarót.

-Ez az első alaklom, hogy nem jött össze. Nem csoda, hiszen az ilyen szépségek elterelik az ember figyelmét. És nem az a dolgom, hogy félelmetes legyek. Gondolom máshogyan képzeltél el egy magamfajtát...Őőő nem, nem kérek.-mondja már-már durcásan.

- Kösz a bókot. Örvendek, amúgy meg nem tűnsz veszélyesnek. Ezt az akciót is elszúrtad. Szóval valahogy nem tudok tőled félni. Ez van - von vállat, és behajtja a hűtő ajtaját - Te is kérsz?
Azzal Theo felé nyújtja az italos dobozt.