- Nem köszönöm - utasította el az ajánlatot Damien - Egy nap csak 2 szálat szívok el. És hogy van a lányod? Hogy viseli? Kevesen vannak akiknek ilyen a gyerekkoruk.

A lány felüllt, majd elővett egy cigit, és rágyujtott.
- Kérsz? - majd beleszívott az övébe
- És akkor a legjobb, amikor a tengeri levegő mellé párosul a csend is...

- Te úszhatsz ha akarsz. - szólt Damien - Megvárlak itt. Úgyis pihennem kéne.
Damien leült Spohie mellé a földre, térdeit felhúzat és rátette a fejét. Haját szép lassan fújta a szél miközbe beszélt.
- Nincs is jobb ilyenkor mint a tengeri levegő.

- aha.. értem....kár... már azt hittem, hogy úszol velem egyett.... és esetleg legyőzhetlek úszásban... - majd egy pajkos vigyort engedett meg magának... muszály volt nevetnie is.. mostanában mindenkit csak elüldözött maga mellől...

- Nem - szólt Damien - Jin elkísért egy házhoz és ott megmutatott egy szobát. Mikor ott maradtam akkor jutott eszembe hogy olyan hamar eljöttünk innen hogy itfelejtettem a hátizsákomat amibe a cuccaim vannak. Kellenek belőle könyvek meg az alkimistafelszerelésem.

Sophie felnézett a földről Damien-re, majd felüllt.
- Igen... szeretem a háborgó tengert figyelni, mikor a széllel harcba száll... És te mit keresel erre? Csak nem úszni jöttél? - majd egy mosolyt kapart az arcára, és kényelmesen visszafeküdt a földre, és onnan leste a férfi válaszát...

Damien bement a szobába és körülnézett. Az egész szobába nem volt semmi csak egy ágy meg egy asztal székekkel. Az asztalt eltolta a szoba sarkába és rátette a székeket. A szoba közepére állva elővette a kését és megvágta a kezét. A vérével mágikus pentagrammot rajzolt a padlóra és kilépett belőle. Elővette Sophie hajszálát amit még akkor vett le a lány válláról amikor másodszor találkoztak és mögötte állt. Betette a lány hajszálát a pentagram közepébe, mire az azurkéken felizzott és a közepén megjelent Sophie képe amint a tengerparton áll. Mielőtt belelépett volna a pentagramba egy mintát rajzolt a szoba falára hogy ha vissza akarna térni oda akkor ne keljen gyalogolnia hanem csak teleportálnia kelljen. Miután ezzel megvolt belelépett a pentagramba. Mire pislogott máris ott ált Sophie mögött.
- Látom nagyon tetszik neked ez a hely, hogy mindíg itt kötsz ki.- szólt a lányhoz.

A lány némán figyelte ahogy elmegy Kazuya. Ő továbbra is a tengerparton marad, s tovább nézi a csillagokat...

Kazuya erősen gondolkodik, és rájönn hogy szabadulhatna meg néhány érzésétől, könnyes szemmel ránézz Sophiera.
-Nem kell félned mostantól, soha többet nem foglak zargatni...égg veled.-
Majd a magasba száll és a bérelt ház felé repül.
Jin hallván a türelmetlen elfet, a kezét a válára helyzi majd oda teleportálja magukat a házba és megmutatja a szobát.
-Jó éjt...-mondta Jin majd leüll a kanapéra és vár.
Az ajtó Kazuya belép.
-Na mi volt?-kérdezi Jin türelmetlenül.
-Semmi...-Feleli szomoruan.
-Jin úgy tudom neked több a tapasztalatod az emlékekhez mint nekem...-
-Igen, de miért kérdezed?-
-Azt akkarom hogy elfelejtsem Sophiet...-
-Biztos hogy ezt akkarod?-
-Igen...-
Kazuya leüll a fotelbe, Jin mögé megy és a kétt kezét a fejére teszi majd az emlékeit megváltoztatja Kazuyának,nem változtatott sokat csak annyit hogy Sophie nem Mya, és a gyerek azért van nála mert egy állítolagos bíroságon neki ítélték, szóval Kazuya annyit tudd Sophieról hogy ő Mya nővére, Jin alapos munkát végzet és mindent meg változtatott a fejében ami arra utalna hogy Sophie valójában Mya.Majd Kazuya elájul, Jin felemeli és válára veszi majd beviszi az egyik szobába aztán Jin is bemegy az ő szobájába.

A lány nem szól semmit... fogja magát, majd lefekszik a földre, kezét a feje alá teszi, és ő is az eget bámulja. Próbál megnyugodni.

-Értem. Köszönöm a tanácsot. Nem sürgetnélek de fáradt vagyok. Hol van az a szoba amit mondtál? Minnél hamarabb ki kéne pihennem magamat és összeszedni a klánt.

Amikor látja, mi történik a másikkal, térdre esik, és kitör belőle a zokogás.
- A kurva életbe, én nem azt akartam, hogy öngyilkos legyél, mert visszautasítottalak - motyogja könnyein kersztül. A ház és a mágus lassan tönkremegy körülötte, ő pedig észre sem veszi, amint álomba sírja magát.

Kazuya nem szól semmit csak az eget bámulj.
-Kérlek ne légy dühőss...- csak ennyit mond.
Jin hallván az elfet meglepődik.
-ööööö nem nem, ezt nem tanítják, csak a démonok jók lettek, amugy Kazuya lenne a démonok ura, de ő átadta ezt a posztót.
Az egész egy csatával kezdödőt mikor is a démonok és a felsziní démonok össze csaptak, na a felsziní démonokat Kazuya írányitota.Volt 7 nagy démon vezér azokat kellet megölnük,tudod a felszíni démonok akkoriban számüzőtek voltak a pokolból, de most ők uralják a pokolt és nem parancsolok nekik, csak azért segítenek mert mi is segítetünk nekik, Kazuya és én, szóval röviden ennyi, persze ha utcán jársz vagy valami, és érzel démont magad körül akkor ne támad meg, igen tudom furcsa de a démonok jók lettek...-

- Semmi sem lehet tökéletesen jó! - a lány dühe csillapodni készült. - Ivy meg fogja érteni... Az rosszabb lenne, ha tettetnénk a szerelmünket Ivy előtt... az jobban fájna neki...

A mágusból apró darabok kezdtek el hullani, amik hamar elporlottak. Nem akart így élni. A rothadás elérte Seerát, de a lányt elkerülte. Inkább elkezdte emészteni a házat. Nem volt már értelme annak amit csinált. 118 év után elfáradt. Pihenni akart, örökre...