Axon közelebb lép a kapuhoz, mire az szétporlik, mintha 1000 éves rozsda lenne rajta. Ezután odalép az ajtóhoz, ami érintésre szétmállik. Elindul a nappali felé, ahol megáll Seera előtt.
-Elmentél...megint.

- Sosem szoktam hazudni!!! - kissé megemeli a hangját... - Jó lenne, ha nem kutakodnál a személyes dolgaimnál! az csak rám tartozik... és egyébként is... szarul látod még mindig....

Éppen az egyik ablak előtt sétál el, amikor észreveszi az azt meredten bámuló Axont. Egy pillanatra megáll, ránéz a férfira, majd csak megrázza a fejét. Esze ágában sincs kimenni a másikhoz. Pukkadjon meg ott, ahol van. Azzal továbbmegy, be a nappaliba, ahol végigdől az egyik kanapén.

-Jól hazudsz...- Kazuya elmosolyodik, fellnéz az égre és a tiszta eget bámulja...

- Szarul érzed.... - majd a tenger felé bámul...

Axon hazatérve Seerát keresi, de sehol nem találja őt. Leül és gondolkodik, hogy hol lehet. Csak a holtak jelenlétét tudja érzékelni. Egy ideig így ücsörög, majd felekel és eltűnik. Seera háza előtt jelenik meg és meredten bámulja az ablakot.

Kazuya a szavakat hallván csak elmosolyodik.
-Akkor Ivyt...de tudnod kell hogy én szeretlek tégedet és érzem hogy te is ezt érzed irántam a szíved leggmélyén...-
Kazuya a lányra nézet pontosan úgy amikor elöszőr megismerkedtek, elővesz egy száll cigit és rágyujt, látni lehetet rajta hogy megváltozott, és csak a lánya és Sophie járt az eszében és a szívében.

- Legközelebb kérdezz meg engem is a csókról... - a lány piszkosul dühös volt, de mély levegőt vett.... próbált nyugodt maradni....
Becsukta a szemét... hallotta, hogy a kislány alszik a karjai közt...
Elteleportálta magát a házba, majd Ivy-t letette a szobájába, és megfogadta Damien tanácsát, és egy védő varázslatot szórt a házra, hogy a kislány, ne tudja elteleportálni magát...
Majd visszement a partra... a férfitől pár lépésre állt meg, majd keresztbe tette a karját, és ránézett a férfira...
Felvette a hideg álarcát... egyszerűen nem érdekelte már semmi, csak a kislánya...
- Ivy-t bármikor...

Mikor Kazuya ránézz Sophie arcára látta benne a szomoruságot,Jin és Damien elindultak egy bérelt ház felé mikor oda értek Jin megmutata a szobát ahol az elf alhat.
Kazuya látja a lány szemeiben hogy nem bocsáltot meg neki, gondolataiba is bele nézett és látta, a kis Ivy csak aludt anya karjaiban.
-Sajnálom...remélem egyszer meg tudsz bocsáltani. Majd meglátogathatlak titeket?- mondta Kazuya szomoruan de vigyort erőltetet az arcára.

A tegnap esti játék folytatása

Amikor újfent felébred álmából, az első, ami feltűnik neki, az idegen szoba. Egy ideig csak körbe-körbe néz, hogy mi lehet ez a hely, majd hirtelen kitör belőle a kérdés:
- Hol a fenében vagyok? - amint kimondja, ködös emlékképek kezdenek felderengeni a szeme előtt: a reptér, Axon, a tenger, a füst... Bár az egész szinte összefolyik a fejében, valamennyire kezdi kapisgálni, mi történt vele, noha úgy érzi magát, mint aki egy betonkeverőben aludt. Feláll, egy ideig ide-oda járkál a mágus lakásában, majd a fürdőszobában rendbeszedi magát. Tiszta ruhája nincs, de Axon holmijai közt aligha találna olyan holmit, ami rá is jó lenne. Így inkább hagyja az egészet, kilép az utcára, és teljes lelki nyugalommal hazamegy.

Na erre kíváncsi leszek, mit lépsz

-Nem nincs szállásom. Nem rég érkeztem csak a városba. - válaszolt Jin-nek Damien. - Megköszönném ha tudnál valahol egy ágyat biztosítani számomra. Ja igen és ne uramozz. Nem vagyok nemes, csak elf.

Na asszem én megyek. Jó éjt mindenki!

- Én ezt nem ehetem meg - azzal leteszi az asztalra, utánna pedig bevonszolja magát az ágyhoz, és végigdől rajta. Tele van már a feje ezzel a sok baromsággal. Azt se tudja, merre van arccal előr. Ilyen godolatok keringenek a fejében, amikor elalszik.

Én is megyek, jóéjt, sziasztok

-Mert itt vagy a legjobb helyen.-mondja Seerának és megsimogatja a fejét, mintha csak egy gyerek lenne és átnyújt neki egy tányér ételt.
-De ezt a beszélgetést későbbre kell halasztanunk.
Még egyszer rámosolygott a lányra, majd eltűnt.

Részemről itt vége. Jó éjt mindenki.

- A kurva életbe, minek hoztál ide? - vágja be végérvényesen a durcát. Innentől kezdve aligha lehet hozzásólni. Felhúzza két térdét, kezeivel átkulcsolja őket, és arra fekteti az állát. Közben néha gyűlölködő pillantásokat vet Axonra.

Nem hallgatott a lányra, hanem megjelent a fekete füst és körülölelte őket. Később a nekromanta lakásában jelentek meg.
-Inkább pihenj egy kicsit.-mondta a lánynak, majd elment a hűtőhöz valami kajáért.