- Engedj el! Nem akarok a közeledben maradni! Állandóan csak a rossz emlékek tőrnek rám, ha rád nézek! Szóval hagyj békén, és szívódj fel az életemből! - mondja egyre halkabban.

Kazuya lassan megfordul és Sophie felé veszi az írányt.Lassan megáll mögöte majd a lány megfordul mélyen egymás szemébe nézznek...nem sokkal ezután Kazuya megcsókolja a lányt, a férfi gyengéden átöleli és csókolja, majd ismét bele nézz a lány szemébe és csillogást láttot benne elmosolyodik és Sophie is, majd átölelik egymást.A porá hamvat szárnyas holtak ismét felélednek és a szerelmes pár felé vették az írányt, Jin megállítja őket és csak annyit szól.
-Nem valami szép dolog szerelmes párokat letámadni...-
Majd a földet kettés hasítva egyenesen a démonok világába küldi őket.
-Na innen már nem lesz velük gondunk...-
Majd Damienhez fordul és megkérdezi.
-Van szállásod elf uram?-

A nekromanta a lány után ment. Megint csak nem lépett a vízbe, hanem jeges utat csinált magának. Odaért a lány mellé és kiemelte a vízből, majd átölelte.
-Ne sírj.
Közben megint erősödtek a hangok a fejében.

- Hagyj már békén! - azzal elrohan a tömegből. Fut-fut, míg végül a tengerben ér célt. ott csak áll, derékig a hideg vízben, és zokog. Elege van már az egészből. A másikból két szót nem lehet kihúzni, rádásul hol ilyen, hol olyan... kell ez neki? Nem hát.

- Látom végre elaludta a lányotok - szólt Damien Sophie-hoz - Nehéz lehet neki. Örülök időnként hogy nem ismertem a szüleimet és nevelt gyerek vagyok. Én raknék egy védővarázslatot a gyerekem szobájára hogy ne tudjon még ilyen fiatalon eltünni onnan.

Szia

Jó éjt! Szia!

Axon madarai egykor démonok voltak, amint megérezte, hogy elpusztultak, egy gondolatára feltámadtak. A holtak nem halanak meg még egyszer. Ezalatt Seera mellé sétált a tömegben.
-Ne menj.
Nem volt valami beszédes.

Csak megrázza a fejét Kazuya szavaira.
-Tudod, nem csak te szenvedtél. Nekem is voltak problémáim, amíg meg nem haltam - mondja, miközben ujja a csuklón lévő vágásokat simogatja.
-Úgy látom,nem fogsz már leugrani. Nagyszerű. Nekem meg mennem kell. Visszahívtak a Minisztériumba. Viszlát, mindenkinek! - mondja, majd lassan áttetszővé válik, s eltűnik.

Én mára befejeztem. Jó éjszakát mindenkinek!

Sophie végig nézi ahogy Kazuya megölte a holtakat. A nő karjaiban elaludt a kislány, de tudta, ha haza viszi, és felébred esetleg, megint vissza fogja teleportálni magát, szóval nem ment vissza.
- Hello Damian. - majd hátra fordul a férfihoz, aki eddig mögötte volt.

- Engedj el! - rázza le a másik kezét magáról - Azért vagyok ilyen, mert tegnap legyilkoltam a családomat és Udint! Nem akarok tovább itt maradni, világos? Most pedig szépen elhúzok innen - azzal elvegyül a többi felszálló között.

-Nem engedlek el. Felkel és gyengéden megfogja a lány karját.
-Miért vagy ilyen?

Mikor elé áll a halál isten és végig hallgatja.
-Kedves halál isten, sok fájdalmon mentem én már keresztül, nem bírtam tovább...-
Majd egy sötét alak elő bukan a fák közül nem ismerte de az idegen ismerte őt mikor közelebb ért Kazuya látta hogy egy vérelf,akinek ugyan azt válaszolta mint a halál istenek, és meg kérdezi.
-Ki vagy idegen?És honnan tudod hogy ki vagyok?-
Mikor Jin közbe vágg.
-Az ő neve Damien...és én meséltem rólad.-
Majd Kazuya oda megy hozzá és kezet fogg vele.
-Örvendek...-
-Na mi van őcskös? nincs ki végzés?-mondja Jin gunyosan.
-Kussolj...-
A mágus pár holtat idézet meg, majd ő eltünt.
Kazuya fáradtan hangos szavakkal mondja.
-Jajjjjjjjjj istenem...ez most valami vicc ugye? ezzek ellenfelek a javából, őcsém ezzeket még a szomszéd öregasszony is elintézné...-
Majd a kezét fell emeli majd vörös láng cspodik ki a tenyeréből amitől az ellenfelek elporladnak...

- Nem érdekel, hogy te mit akarsz, oké? Én már eldöntöttem, le fogok lépni. Nem akarok itt maradni. Szóval vita lezárva.

-Nem akarom, hogy elmenj.-mondja a lánynak, aztán leül egy székre.

- Semmi közöd hozzá - veti oda, majd az órára néz. Már csak 10 perce van a beszállásig. Addigra jó lenne elintéznie a mágust.