- Köszönöm - szólt Damien és elvette a követ - Ezzel nagyon sokat segítetél. Majd egyszer ha tudom akkor megháhálom valahogy. Látom parancsolsz a démonoknak. Mikor jöttél rá hogy képes vagy erre? Vagy tanították?

- Te... mit csinálsz??? - vet ijedt pillantást a szétrohadó Axonra, miközben távolabb megy, hogy a jelenség őt ne érje el. Szemében a félelem szikrája lobban fel.

-De az is szörnyű neki ha nincs családja...így is szenvedni fogg mert nem vagyunk már egy család...szóval h tényleg nem érzel írántam semmit akkor ő fogg szenvedni egészen az idők végezetéig...- lehunya a szemét és leüll.
Jin az elf kérése hallatán.
-hmmm...feketelélekkő, Kazuyával találtunk párat de nem gyűjtötük be, de van még 1 megoldás...-
Ekkor Jin kezét kinyujtja és a föld ketté hasad lángokcsapodnak ki belőle és hirtelen 5 démon ugrik elő, 4 katona akik körül fogták az urukat akit Kazuya tett a démonok urává, az 5 démon letérdel Jin előtt.
-Mit kívánsz tőlünk mester...-kérdezte a démonok ura.
-Na keljetek fell nem kell itt a felhajtás, és csak Jin...-
-Értetük Jin, miben segíthetünk?-
-Az elf barátomnak kéne egy feketelélekkő, kérnék egyet ha nem baj...-
A démonok ura meghajol az elf előtt.
-Hát azt hiszem maradt pár, és nem baj ti is segítetetek nekünk...egy életre hálásak leszünk érte.-
Majd vissza ugranak a démon világba és pár perc allat vissza térnek, egy feketelélekkővel.
-Köszönöm...-mondta Jin.
A démon úr meghajolt és vissza tért a démonok világába.
Majd Jin oda adja Damienek a kővet...

A nekromanta elkomorodott.
-Én tényleg csak...azt hittem, hogy nem utálsz. Tévedtem.
Minden egyes kimondott szónál egyre inkább eltorzult a külseje. Hegyes fogak, szárnyak és közben elindult a rothadás mindenfelé körülötte. Már majdnem elérte a lányt is.

- Nem azért akadályoztam meg, mert szeretlek! El vagy tévedve Kazuya! Azért akadályoztam meg, hogy Ivy ne lássa az apját holtan! Lehet, nekem jobb lett volna, de a lányomnak nem... látod... megint csak önző voltál...egy gyereknek a legszörnyűbb az, ha az egyik szülője meghal...

- Pedig jobban teszed, ha felfogod. Nem akarok tőled semmit, csak annyit, hogy hagyj már végre békén, Axon!

-Nem akarom felfogni, hogy nem akarsz velem lenni. Nem megyek sehova.-makacsolja meg magát a mágus.

- Kösz Jin. De eggyenlőre csak egy helyet szeretnék ahol aludhatok. lassacskán már 60 órája hogy nem aludtam. Azt modod hogy tudsz segíteni? Ha nem lenne probléma akkor tudnál szerezni nekem egy feketelélekkövet? Kéne egy hogy felvehessem a kapcsolatot a klánom túlélőivel.

- Minek maradjak veled? Nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, nem tűnt még fel? Nem akarok a közeledben maradni, mi ezen olyan nehezen érthető? Jobban tennéd, ha most szépen lelépnél - int az ajtólyuk felé.

Kazuya csak mosolygot.
-Tegyük fell hogy igazad van, akkor miért akadályoztad meg a tengerpartnál azt hogy meghaljak? mert ha nem tévedek te ütőted ki Jin kezéből a kardot.
Jin végig hallgatja az elfet, és nem sokkal ezután válaszol 1 kérdésére.
-Hát...én most jelenképen szabaduszó vagyok,egykoron megbiztak azzal hogy segítseg pár rossz arcú démont megölni, persze akkor ismertem meg a soha nem látot testvéremet, Kazuyát...és most együtt kalandozunk. Ha kell segítség szólj bátran, szívesen segítek...-

A nekromanta nem akar veszekedni. Belefáradt.
-Szeretném, ha velem maradnál. És...őőő...bocs az ajtó miatt.

- Akkor vegyél szemüveget, mert szarul látod! Simán belemondom a szemedbe, hogy nem érzek semmit irántad! - a lány egyre dühösebb volt... a szavak jelentése egyre súlyosabbak is...

- Most költöztem a városba. A klánomat kiírtották és el kellett menekülnöm. Csak néhányan maradtunk. Remélem majd találkozok valakivel a túlélők közül. Beszélnem kéne velük hogy újraépíthessük a klánt. És te mit csinálsz ebben a városban Jin?

- Igen, és? Jogom van hozzá. Nem zárhatsz be abba a lakásba, nem vagyok a tulajdonod. öregem. Bármennyire is szeretnéd - ül fel, és dühösen mered a nekromantára.
- Jössz nekem egy kapuval és egy ajtóval.

-Nagyra vagy magadal...nem csak neked vannak különleges képeségeid, és elég rád nézzni és látni lehet hogy nem mondasz igazat, igaz jól csinálod de nem mindenkit tudsz átvágni ezzel, legalábbis engemet nem.- Kazuya csak mosolyog.E-közben 2 alak balag az erdőben az egyik Jin a másik Damein.
-Mi szél hozot erre Damein?- kérdezte Jin.