Kazuya csak a Sophiet nézzi már-már könnyek csordultak ki a szeméből.
-My... akkarom mondani Sophie, sajnálom hogy mindig elhaggytalak, és hogy meg akkartalak ölni. Tudom nincs mentség teteimre és nem várom el hogy megbocsáss, de annyit szeretnék mondani hogy szeretlek...- az utolsó szava már szipogásban haggyta el a száját.E-közben egy személy tünik elő aki halál isten, Jin hirtelen erejével magához rántja és megdermeszti, a hölgy semmit nem tudd tenni.
-Várjon pár percet- mondja Jin az idegenek, majd elereszti.

- Na neee, ennyivel nem úszod meg nekromanta. A Minisztériumban már azért is dühöngnek, mert folyamatosan a lelkekkel társalogsz. Bár mondjuk engem ez nem zavar, de az tény és való, hogy nem túl jó, hogy halomra jönnek a Bíróságra. Ráadásul olyanok, akiknek még nem kell meghalniuk. Most csak figyelmeztetlek. Fejezd be a gyilkolást, külöben velem jösz a Minisztériumba. Öhm... nos, most valaki öngyilkos kíván lenni. Azt hiszem mennem kell, hogy lebeszéljem - mondja, majd hirtelen eltűnik, s a következő pillanatban már a szakadék szélén árcsogó emberek közt jelenik meg.
- Jó estét, Mareko vagyok, shinigami avagy halálisten. Ha jól érzem itt valaki öngyilkos kíván lenni.

Sophie bemegy Ivy szobájába, de mivel nem találja ott, keresni kezdi. Miután érzi, hogy a tengerparton van, Kazuyaval, rögtön oda teleportálja magát.
Némán néz a lány...
Odamegy Ivyhez, majd felemeli.
- Jól rám ilyesztettél... - majd egy puszit nyom a homlokára.
Visszateleportálja magát a szobába, és leteszi a kislányt az ágyra
- Kicsim, ilyet mégegyszer ne tegyél...
A kislány szipogva bólogat, majd a takaró alá bújik.
- Jó éjt Ivy.
Majd becsukja maga mögött a kislány szobájának ajtaját, és rögtön vissza teleportál.
Kazuyaval áll szemben, de nem szól semmit, csak némán áll.

Kazuya meglepetén nézzte a semmiből feltünt kis Ivyt, letérdel hozzá és szomoruan rá nézz.
-Muszály lesz kicsim...-mondta Kazuya
-Apa, ne meny el.-a kislány ekkor átöleli apját.
-Ivy meny szépen Jin bácsihoz...-majd egy puszit nyom a kislány homlokára, Ivy sírni kezdet és lassan Jin felé vette az irányt.
-Láttod, nem mehetsz el...-mondta Jin.
-Sajnálom tesó de ennyi szenvedést nem birok, sajnálom.-

-Menj az utamból halálisten.-mondja a nekromanta hidegen-ők megkapták a büntetésüket.

Eközben Ivy rosszat álmodott... Felébredt, és nem talált otthon senkit... Érezte, hogy apja a tengerparton van.
Majd oda teleportálja magát. Apja előtt egy méterre áll meg.
A kislányon egy kis rózsaszín hálóing van, kezében egy maci.
- Apu! - majd odasétál apjához, és a kezét megfogja és felnéz rá. - Apu! Ne menj el! - majd értetlenül tovább nézi apját.

A ballonkabátos lány egy kocsma felé tart sebes léptekkel.Túl sok gondot okozott már ez a mágus. Az ajtóhoz érve hatalmasat rug abba, mire az sarokvassal együtt a padlón köt ki. Lila szeme mérgesen csillog miközben körbenéz a kocsmában. Orrát édeskés szag csapja meg. Mindenhol hullák fekszenek. Rátekint az előtte álló Axonra, majd ráordít.
- Mégis mi az istent csinálsz, te idióta?! Tömeggyilkolásból akarsz világcsúcsot felállítani?!

- Gyáva vagy.... - majd egy mosoly keretében elteleportálja magát.

-Nem tudom, hogy vár-e rám valaki. Nem vagy valami jó társaság.-mondja a lánynak, majd elindul az ajtó felé.

Jin csak testvérét nézi, akinek arcán nagy volt a fájdalom.
-Kazuya tudom hogy most nem valami jó időket élsz...-
-Miből jöttél rá?A gondolataimból talán?-
-Nem, az arcodról...-
Kazuya arca még szomorubb lett.
-Nagyon fájtak azok a szavak amiket mondot...-
-Azt elhiszem.-
-Én voltam a bolond...-
-Az lehet...de te jó vagy, emlékez vissza milyen sok jótt tetél eddig, nem szabad ezt tened.-
-De ezt kell tenem meg akkartalak ölni, a saját lányomat is és Sophiet is.-
-De te nem tehetél arról, látam az arcodat mikor meg akkartál szabadulni a kardtól, és akkor látam meg igazán azt hogy te mindennél erősebb vagy...-

- Még jó magam sem tudom, mit keresek itt... Menekülök...
És rád, nem vár sehol valaki?

-Nem iszom.-mondja a nekromanta. Mit keresel itt?-kérdezi, majd leül egy székre.