Minden újonc két dolog valamelyikével találkozik először: iskoláslányok + csápos izék vagy egy sónen manga/anime. Hogy a csáposokkal miért, azzal egy későbbi szócikkben foglalkozunk A sónennel viszont nehéz nem összefutni: minden irányzatok őse, és még ma is a legnagyobb.

(少年; Shōnen)

A szó annyit tesz: fiatal fiúk (vagy összetétel szerint: kevés év). Ez a gyűjtőneve az általában 10-20 év közötti fiúknak szánt mangáknak. (Ez persze nem kizárólagos, az igazán jó dolgokat boldog-boldogtalan olvassa.) A Japánban megjelenő sorozatok közel fele még mindig sónen, szóval megérdemel az irányzat egy kifejtősebb körbejárást.

Rövid történet

Mint nagyjából mindent ezen a téren, ezt is Tezuka Oszamu kezdte (őróla sok szó lesz a Manga: történet blogban). Persze nehéz is lett volna mást tennie; ha valaki gyerekként nem olvas képregényt, akkor felnőttként sem nagyon fog, márpedig a 2. világháború utáni Japánban kevés képregénykedvelő felnőtt maradt... A fiatal fiúknak szóló mangák viszont sikeresek voltak, és gyorsan szaporodtak. Ekkor indultak a nagy japán mangamagazinok, és a legjobb címek animeváltozatot is kaptak. Ennek a korszaknak meghatározó figurája Astroboy (Tecuvan Atom), ami legalább annyira jelentős generációs élmény Japánban, mint nálunk a kockás fülű nyúl, vagy Dörmögő Dömötör.

 

Később, amikor Tezuka eszköztára, stílusa "elfáradt", olyan nevek újították meg az irányzatot mint Torijama Akira (Dragonball sorozat), Vacuki Nobuhiro (Ruroni Kensin), vagy Inue Takehiko (Slam Dunk). Ahogy a vásárlók és a piac szegmentálódott, úgy születtek a további irányzatok: az olvasók első generációjának egy idő múlva felnőttesebb témák kellettek, megjelentek a lányok és nők mint olvasók, ésatöbbi. Mindemellett máig a sónen a legkövérebb irányzat.

Ismertetőjegyek

Akció, kaland, látványorgia, néha lengén öltözött csajok: röviden ennyi. Nem mindegyik jellemző a mai sónenekre, de az eszköztáruk általában ezeknek az ismertetőjegyeknek valamilyen keveréke. Az eredmény rendkívüli képességű főhősök és gyors jellemfejlődés; a történetek komplexek, de elsősorban a cselekményen keresztül jelennek meg; a rajz és a panelek kompozíciója az előtérre, a mozgásra koncentrál.

Dióhéjban ennyit áttekintésnek; ha valakinek kevés volna, jelentkezzen