*Kazuya is meg látja őket és ahogy meg hallota hogy Arishima azt mondta hogy ne nevezze kis lánynak,ekkor Kazuya vigyorog egyet és elnézést kér:
"-Ohhhhhh bocsánat kislány... "
Kazuya esze veszeten lő a komandosokra mit,egy kis idő után meg lővik de nem golyóval...hanem egy nyugtató lővedékel.
Meg fordul és a fába lő egyet és egy ember esik le fegyver a kezében.Utána ismét vigyorog és azt mondja:
"-Nocsak hulák potyognak a fákról...mekkora királyság. "
Erre vissza fordul és tovább lő...közben a nyugtattó ki fejti hatását...Kazuya nagyon homályosan láttot és szédült,mondogatta magában:
"-Nem szabad fell adnom!!!!!!!!!"
Így hát a kétt revolvert zsebre teszi és elő kapja a katanát...ordít egy hatalmasat és iszonyatos gyorsasággal el kezd a támadok felé rohani...Már alig látott valamit de még küzdőt hogy ne vihesék el..."

*Amikor Kósza közelebb jön, és utasítja arra, hogy tegye el a pisztolyt, csak megrázza a fejét, fekete haja pedig örvényként hull újra a helyére*:
- Ne is álmodj róla... rossz előérzetem van.
*Mintha csak ezt akarná megerősíteni, abban a pillanatban, amikor a másik lány megborzong, ben egy sirkő mögül fegyveres alakok jönnek elő. Egytől egyig talpig feketében vannak, férfiak és nők vegyesen, Van, akinek pisztoly, de olyan is, akinek tőrök vannak a kezében.*
- Azt hiszem, ma este se lesz nyugtunk. Ja és Kazuya, nem vagyok kislány -*veti még oda a katanásnak, majd előrelép, és a másik pisztolyt is elővéve lőni kezdi a támadásba lendülőket.*

*Meglátja a lány kezében a pisztolyokat.Felszisszen mint a kígyó és hidegen csillogó vöröses szemeit a lőfegyverre mereszti.
-Tedd el azt a két játékszert.Kifejezetten rühellem őket.
Hirtelen kiválik a sötétségből Kazuya alakja.~Tudtam,hogy itt van.~gondolja magában.Hallja amit a férfi mond valami Arishmána.Félrebiccenti a fejét.Nem igazán érti,hogy miről beszél a katanás.
Nyilalást érez a tarkójában és a hideg szalad végig a gerince mentén.Megborzong.Figyelő szemeket érez a hátán.Mindig is jók voltak a megérzései.Maga elé suttog:
-Valakik vannak itt.Támadnak...*

*Kazuya továbbra is az eget bámulja,utána rá nézz a sétáló embere mikor közelebb van látja hogy Kósza az, így magában mondja:
"-Csodás"
Nem sokkal ezután figyelmes lett a fák hangjaira és a bokrok hangjaira.:
"-Hmmmm...furcsa"
Kazuya tudta hogy valaki figyeli őtt a kezdetektől fogva de nem tudta hogy ki.Ekkor meg tudta hogy tényleg figyeli őt valaki...rá döben hogy csak az ő volt titkos alakulatában tudnak így lopakodni.Így hát fell kell és előveszi a Revolvereket és figyelmesen el kezdi pásztázni a fákat és a bokrokat...nem nagyon értete hogy a titkos alakulat vajon mit akkarhat tőle...lassan el kezd vigyorogni és oda szól Arishimának:
"-A ma esténk is akció dús lesz,kis lány "

*Egy darabig csak nézi a férfit, majd csak ennyit mond*:
- Tudom, hogy az emberek zöme szomorkodni jön ide, de te olyan arcot vágsz, mint aki mindjárt öngyilkos lesz. Nem vagy valami bíztató látvány, öregem -*jegyzi meg szárazon, majd ellöki magát a sirkőtől, és újra letérdel. Ezúttal elhúzza a kallantyút, így egy halk kattanás után kinyílik a retesz. Benne pedig egy kis bőrzacskó. Arcára elégedett mosoly ül ki, miközben elemeli a kicsikét, majd a zsebébe süllyeszti. Végül egy újabb kallantyú húzással bezárja a reteszt, és feláll.*
- Nos, azt hiszem, én már akár mehetek is -*ekkor veszi észre a lehajtott fejjel álldogáló Kószát.*
- Vagy mégsem? -*jegyzi meg halkan, miközben előveszi az egyik pisztolyt, biztos, ami biztos alapon.*

*Továbbsétál,közben azon töpreng hol hallotta már ezt a nevet.Olyan hirtelen érkezik a felimerés,mint a 6 órási gyors.A katanás Kazuya!!!Vajon itt van a temetőben?Megáll,körbetekint, majd vállát megvonva indul tovább.Legnagyobb meglepetésére egy ismerőst lát az egyik hatalmas sírkőnek támaszkodni.Elkerekedik a szeme,majd mosolyogva lehajtja a fejét és sóhajt egyet.
-A leglehetetlenebb helyen is összefutunk...Arishima.*

*Kazuyát Arishima észre veszi elő lép végül...Szomoru tekíntettel nézz rá és szótlan marad.Arishima felel a kérdésre amitt Kazuya fel tett de Kazuya csak áll és a feje le hajtva.Nem sok idő multán elővesz egy szál cigit és rágyujt lassan meg fordul el kezd lassan menni mikor még valakit észre vesz a sötétben...Kazuya ekkor le üll és egy fának neki támaszkodva nézzi az eget szótlanul...*

*Egy ág reccsenésére lesz figyelmes... Elengedi a kallantyút, feláll, és megprödül, így egynest Kazuya szemébe van szerencséje belepillanatani.* ~ Vajon miért nem lep meg, hogy itt látom?~ *jut eszébe a kérdés, de ezt nem teszi fel, csupán nézi a másikat. Végül fél oldalával kényelmesen nekidől a sírkőnek, és két kezét keresztbe teszi a mellkasán. A kérdést hallva enyhén elmosolyodik*:
- Mi közöd van hozzá? Én sem kérdezem, hogy te mit csinálsz itt -*von vállat.*

*Az egyik hulla nadrágjában megtisztítja a véres tőröket.(Gyors volt).Éppen azon tanakodik hova rejtse el őket,amikor egy alakot lát besietni a temetőbe.Vár pár percet,majd utánasétál.Teljes csend honol az egész temetőben,csak itt-ott zördül meg egy-egy bokor.A fák levelei sejtelmesen susognak.
Lassan sétál miközben a sírokat nézi.Kettőnél friss rózsákat lát.Rápillant a vezetéknevekre.Kazama...Ismerő sen hangzik*

*Kazuya miuttán fell patant,hirtelen áll egy helyben szomoru tekíntettel nézz le szülei sírjára és kétt rózsát tesz le.Miuttán le tette lassan gyalogolni kezdet hogy ki derítse a furcsa zajt...egész végig le hajtott fejel nyugodtan sétál mikor észre veszi hogy valaki az egyik sírnnál valamit csinál meg áll és szép lassan oda megy és látja hogy Arishima...Kazuya kérdezi:
"-Hát ez meg mit csinál itt?"...*

*Halk léptekkel sétál a temetőben. Nem olyan régen már járt itt, akkor éppen az egyik megbízóját temették. Sajnos neki is kötelező volt megjelenni az eseményen, ám utólag nem is bánta meg, hiszen olyan információkat tudott meg, amikre most nagy szüksége lett. Az egyik monumentális sírkő előtt térdel le végül, majd kezével végigsimít a finomra csiszolt márványlapon. A keze végül egy kis pecekben akad meg.*
- Ez az -*motyogja maga elé. Megtalálta a titkos rekeszt. Remélhetőleg még a gyémántok is benne vannak.*

Na jó, akkor jövök most én.

*A temető melletti vonatállomás bejáratánál a már ismerős magas lány tanakodik magában.Egy feliratot olvasgat:Az állomás 23:00 és 4:30 között zárva van!
-Nagyszerű-gondolja magában mikor órájára néz.Éjfél körül jár az idő.Jó nagyot rúg az ajtóba.
Hátatfordít az állomásnak és körbenéz.Nem messze egy nagyobb ház áll.Hirtelen kivágódik az ajtaja és részeg fiatalok masíroznak ki rajta.Az egyik észreveszi Kószát,majd odaint a többieknek.Gyorsan körülfogják a lányt,majd ráordítanak:
-Pénzt,különben véged!!!
Csak lemondóan rázza a fejét.Pénze alig van,nem tud "segíteni".
-Rossz emberrel kezdtetek-mondja,s kihúzza tőrjeit a zsebéből*

Én leszek utolsó

És majd sorrendet készítsetek...

*Késső éjjel egy félre eső temetőben,Kazuya 2 sír mellet ül...a szülei sírja mellet,az eget bámulja közben szokásához híven cigizik.Szótlanul csak a csillagokat nézi,arcán szomoruság.
Egyszer csak furcsa hangokra lett figyelmes...gyorsan fell patan és utána jár hogy vajon mi lehet ez a furcsa zaj...*