*Visszasétál Kazuyához.Arishima mondatára csak biccent és tovább nézi a földön heverő férfit.Mikor a fekete hajú lány alakja lassan eltűnik,kicsit megrugdossa a férfit,majd mellé guggol.
-Először is kösz,hogy nem öltél meg.Másodjára,nem tudom ki vagy és azt sem tudom,hogy ezek mit akartak tőled.De ha még egyszer az utamba kerülsz,megöllek.
Azzal feláll,de még utoljára visszafordul.
-A nyugtatónak majd úgy 5 óra múlva elmúlik a hatása.Addig is pihengess.
Azzal a nadrágjába töröli a véres késeit és a temető kapuja delé veszi az irányt.Alakja eltűnik a sírkövek mögött.

*Kazuya csak fekszik mozdulatlanul és azon gondolkodik hogy el viszik-e azok akik meg támadták vagy pedig megölik...
(Igaz minden kommandos meg halt de Kazuya annyira késsz hogy ő ezt nem tudja).*

- Ettől sokat megtudtál -* jegyzi meg, miközben megtörli a tőreit, majd elpakolja őket. Végül vet még egy utolsó pillanatást a fél kába Kazuyára és Kószára, majd csak ennyit mond*:
- Én már megszereztem, amit akartam. Remélem, egyszer azért lesz egy nomális, veszélyek nélküli párbeszédünk is -*azzal választ sem várva, gyors léptekkel hagyja el a temetőt. Út közben a gyémántokkal teli zacskóval játszadozik.*

*-Hát ez ki-mondja Arishimának.A lány ráborít egy nagy adag alkoholt,amitől Kósza félrehúzza az orrát.Még a szagát is utálja a szeszes italoknak.Amikor Kazuya kinyitja a szemét,látja,hogy vérben forog neki.Ez a nyugtató hatása lehet.
Megfordul és végignéz a terepen.A sebesültek haláltusájukat vívják,de ez igazán nem érdekli.
-Vajon kik lehettek ezek?-teszi fel a kérdést,majd az egyik fekete ruháshoz lép.
-Ki a franc vagy és mit akartatok?!-kiált rá,tőle eltérő módon.
A fickó utolsó erejét is összeszedve Kazuyára mutat,majd egy hörgés kiséretében meghal.Kósza hidegen pillant a földön heverő katanás felé.*

*Kazuyára Arishima rá önt egy jó erős italt.
Kazuya fell ébred kinyissa a szemét de alig látt valamit szemei még mindig véreztek.Kazuya egész teste remeget,meg próbál fell kellni de a végtagjait nem érezte...úgy feküt ott mint egy hallot meg szólalni sem tudot.Csak a szemei voltak nyitva.Magában mondot valamit:
"-Jézusom...ez rosszab mint a másnaposág"
Kazuya csak feküdt és feküdt...szíve leggmélyén félt,hogy vajon mit akkartak tőle az a titkos alakulat aholl Kazuya egykoron szolgált...meg attól is félt hogy vajon ilyen állapotban,harc képtelenül ki fogg rá támadni és meg őlni...*

Akkor jó.
Akkor most Kazuya jön.

Nem!

Állj! Kavarodunk!
Most leszúrta vagy sem?

*Az utolsó emberek is holtan rogynak össze, így végre visszamehet az ájult Kazuyához, és a mellette ácsorgó Kószához*:
- Jól vagy? - *néz a lányra, majd a katanásra.
- Ez eléggé kidőlt - térdel mellé, elővesz egy kis laposüveget, és a tartalmának egy részét Kazuya arcára önti. Alkholszag száll felé, ami olyan erős, hogy lehetetlen nem felébredni tőle. Talán még a holtak is felkelnének a sírjaikból, ha megéreznék. Végül feláll, és elteszi az üvegcsét.*

Áh, szóval nem szúrja le.Félreértettem,bocsi.
Gyorsan átírom.

Pedig meg állt előte mert tudta hogy Kósza az...

A szereplőm még egy kicsit élni szeretne.Nem szeretném,hogy meghaljon.

*Szépen sorjában vagdossa az embereket,már alig van talpon egy-kettő.A fű ázik a vérben, a sebesültek fájdalmasan nyöszörgnek vagy ordítanak a hiányzó testrészeik miatt( ).
Az egyik fickó még nekiugrik,de ő egy jól irányzott mozdulattal fejbevágja a tőr markolatával,így a földre rogy.A fickó felé guggol,majd az egyik tőrt a szívébe,a másikat a szemébe süllyeszti.(Ez lehet,hogy egy kicsit durva.)
Kihúzza a pacákból a fegyvereit és körbe néz.Kazuya úgy harcol,mint egy eszement.Nem lát,nem is hall csak öli az elébe kerülő embereket.Pont az útjában áll.Felkiált:
-Állj,meg te őrült!
A katanás az utolsó pillanatban áll meg.Nézi a lányt,de nem látja.Végül Kazuya összerogy a kimerüléstől.Kósza megkönnyebülve sóhajt fel.
-Ez meleg volt.

*Kazuya sorjában kaszabol le mindent ami mozog előtte...már nem látott szinte semmit...tudta ha meg áll egy pillanatra is össze esik a nyugtató véget.Így hát meg nem állva folytata mészárlását...szemei már ki voltak száradva vérben forogtak,levegőt is alig bírt venni mikor már majdnem végzet mindenkivel...tovább futot látta hogy előtte van valaki csak már nagyon homályosan el kezdet felé rohani mert azt hitte hogy ellenség...mikor látta hogy valakit leszúr homályosan és hallota a szúrás pillanatában hogy egy nő hang...ekkor meg ismerte azt a hangot magában ismét mond valamit:
"-Ez kósza!"
Hirtelen Kazuya meg áll előtte, rá nézz a szemei már annyire ki voltak száradva hogy vért könyezet...Kazuya már annyire fáradt volt...hogy az egész teste remeget...továbra is nézzi Kószát és hirtelen Kazuya össze esik...és ájultan fekszik a földőn.

*A harc heve közepette is hallja még Kazuya beköpését, de egyenlőre nem foglalkozik vele, hanem újfent támadásba lendül. A pisztolyok egy-egy fájdalmas kattanással tudatják vele, hogy üres a tár, így nincs mit tennie, elteszi őket, és a tőreivel lendül akcióba. Ekkor az egyik zsenyák mögé lép, megragadja a derekánál fogva, és egy kést szorít a nyakához*:
- Ennyi volt -*mondja halkan.*
- Én nem hiszem -*azzal a két kezével, amit a másik elfelejtett lefogni, megragadja a férfi vállát, és egy határozott mozdulattal átdobja a feje felett. A repülését végül az egyik fa állítja meg, és már csak a nyakcsigolyák törését lehet hallani.*
- Na, ez se élt sokáig - *jegyzi meg, miközben megmozotta a férfit, elvéve tőle egy pisztolyt, és két kést. Később még jól jöhetnek majd.*

*Meglátja a fák mögül kilépő fekete ruhás embereket.~Csak egyszer lenne nyugodt estém~gondolja magában miközben lassan újra kihúzza a tőröket a zsebéből.Amikor Arishima leadja az első lövést,ő is támadásba lendül.A két tőr szemmel követhetetlen sebességgel vágja el a fekete ruhások torkát,izmaikat.Azok fájdalmasan nyögve hullanak a földre.Keze már tocsog a vérben.Egy golyó sűvít el a feje mellett,ami egy fába csapódik.Nem rendes lövedék,nyugtató.Látja,amiko r a fickó leesik a fáról és Kazuya a katanáját előkapva folytatja a harcot.Egy nagydarab fickó állja el az útját.
-Köszönj szépen el az életedtől.
Egy gyors ugrással egy fán terem,majd belevágja annak a torkába.
-Viszlát-mondja és folytatja harcot.*