Kyane csak néz értetlenül ki ez a lány, de mivel látja hogy nem ellenséges célból jött megnyugszik és leül a földre.
Figyeli a két lányt.

Meimei hátulról,váratlanul nekivetődik Carrie-nek, rég nem látott nővérének, és mindketten elterülnek a földön.

Kyane odaér az egyik kapu őrhöz és hosszas beszélgetésbe kezd, eközben fura alakok jönnek mennek át a nagy kapun lévő kis ajtón, mind Assassinok, tekintetűk hideg és üres, úgy néznek a gugoló Carrie-re mint egy vadra, majd amint kilépnek az ajtón hirtelen eltünnek. Kyane pár perc mulva visszamegy a lányhoz és legugol mellé.
- Kell egy 10 perc míg beengednek, volt egy kis csatapaté két Assasin klán között és itt volt a csata helyszíne, azóta nagy felügyelettel nézik kik jönnek mennek a faluba - mutat a kis ajtóra - csak ott engednek át, lebeszéltem a kapu őrrel hogy mi átvizsgálás nélkül menjük be. Először te mész be, majd utána én amint beléptél a falun nagyon figyelj. A kapuőr szerint sok embert itt érte a halál, pár halál osztagos itt tanyázik a másik oldalon közvetlen az ajtótól nem messze, háztetőkön, ablakoban figyelnek és ha valaki gyanus..... puffff.... megölik - itt Kyane egy pillanatra megáll, sóhajt egyet majd ránéz Carrie-re - azért te mész be elsőnek mert ha nő lép be azt inkább megnézik mint sem h megöljék, amint belépek mögötted ölelj át a derekamnál és ne engedj el míg nem értünk a kocsmába.... világos..??
Kyane ránéz a lányra.

XD hülye állat XDXDXD de jóóóóóóóóó XD

- Elég válasz! - várgja rá a lány kicsit durcásan. Ő csak viccelni próbált.
-*De ezek szerint komoly a baj, ha Kyane ennyire komolyan veszi * gondolja a lány magában.
- Mindent megértettem - mondja a lány csendesen.
Magában végiggondolja, hogy inkább örülnie kellene, mert van aki megvédi és vigyáz rá, ehelyett pedig itt durcáskodik és fent hordja az orrát.
Örül, hogy rákacsint a férfi, ettől talán megnyugszik, talán nincs veszve minden.
Amikor Kyane a kapu felé igyekszik, végignézi a férfit. Jól esik pihenni egy kicsit, két és fél órás út után. Leguggol a földre és egyből megkönnyebbül a fájdalomtól.
- Mi lehet az a jel a nyakán? - gondolkodik el a lány, míg várja vissza Kyane-t.

- Elkábítanak, megerőszakolnak, és ha nagyon olyanok a szerveidet kiveszik és eladják feketén.... ez elég válasz....?? - kérdi Kyane komoran - most az én szabályaim szerint mennek a dolgok, te hallgatsz, én beszélek, ha valamit nem értesz nem világos szólj elmondom, csak ne csinálj semmi hülyeséget, ezek nem kis pályások akikekt te le tudsz győzni..... még lehet hogy én se.... - néz végig Carrie-n, tekintetével ölni tudna aki hozzáérne a lányhoz majd halvány mosolyt varázsolva a szájára megszólal - ne félj valami gond van én ott leszek.
Majd Kyane lassan elindul egy kisebb ösvényen.
Egy negyed óra mulva a kapuhoz érnek, majd megállnak, Kyane a lányhoz fordul.
- Amit mondtam kapis...?? nem akarok balhét míg nem értünk az emberünkhöz.... és nem akarom hogy bajod essék... -mondja kicsit zavartan majd összeszedi magát lelkileg - most pedig maradj itt, beszélek a kapu őrőkkel , nehéz esetek, de néhány cseles kompromisszummal be tudunk jutni, csak maradj itt és légy résen.
Kyane rákacsintt Carrie-re majd elindul a kapufelé.

A lány elmosolyodott ahogy Kyane elpirul, de jól esett neki.
A két és fél órás út után reménykedve néz a férfire, hátha megállnak pihenni, de tovább mennek.
Figyeli a férfi szavait, hogy mit szabad csinálnia és mit nem. Meglepődik, amikor arra kéri, hogy vegye fel a kabátját és elfordul. A lány gyorsan magára őlti a fekete bőrkabátot. Megnézi a fegyverit, hogy mind rendben van e, majd a férfi felé szól
- Rendben, jó kislány leszek - vigyorog rá. - ígérem! Különben is, mi bajom eshet? - majd a biztonság kedvéért megfogja fegyvereit, akik mindig bajtársai voltak a legnagyobb bajban is.

Kyane leveszi kezét a nyakáról.
- Semmi .... hagyjuk... majd elmondom ha Assasoriába értünk... -mondja kicsit remegő hanggal. Kyane kicsit elpirul mikor meglátja Carrie-t egy szál blúzban, meg kell valni Kyane férfi létére nagyon nagy becsben tartja a női testet és lelket, de még ien szépet nem látott. Lassan elindul Carrie-vel az oldalán erdőkön, hegyeken, pusztán át, mikor egy hatalmas falut látnak meg a közelben.
- Itt vagyunk.... -sóhajt fel Kyane a két és fél óra gyaloglás után- max még 10 perc és beérünk, de egyet kérek ... - néz Carrie-re megint kicsit elpirulva és zavartan - vedd fel a kabátod.
Kyane elfordul és várja h Carrie felvegye a kabátját.
- Amint beértünk szorosan mellettem gyere így nem fognak neked rontani, ha egy női Assassin vagy nő kerül ide akkor a legtöbben rámászjuk másznak a férfiak többségéből - fordítja fejét a falu felé, szeme vörösen izzani kezd és fegyverét megnézi csőre van-e töltve - és ne maradj le... ennyit kérek tőled- mondja határozottan.

Cerrie megint csak végignézte, ahogy most a földbe üt, de most a testi fájdalom miatt, amit a jel okozott.
- Miért fáj? Mit jelent az a jel és miért van a nyakadon? - kérdezi a lány aggódva a férfitól.
- Én is sajnálom a szüleimet, hogy nem tudtam jobban megismerni őket. Alig emlékszem már rájuk - mondja halkana lány. - De tudom, hogy bosszút álltam, és jól esett - majd az említetteken elkomolyodik. Szerette a szüleit, de már a gyilkolás teljesen hideggé és komorrá tette, ritkán találkozott a szeretettel, de akkor is csak elmentek egymás mellett.
A lány megfogja Kyane kezét, hogy fölsegítse. Leporolta ő is a nadrágját, majd levette a kabátját és csak egy fekete blúz maradt rajta.
- De azért induljunk tovább! - szólt a lány a férfinak.

A fiú könnyes szemekkel néz Carrie szemébe és bólogat hogy igaza van nem szabad kínoznia ezzel magát mikor érzi hogy a lány átöleli hagyja magát és próbál érzelmein felül keregedni.A jel hirtelen izzani kezd és Kyane hirtelen a nyakához kap, felszisszen majd beleüt egyet a földbe hogy fájdalmát elterelje.Lassan megnyugszik és letörli a maradék könnyét, tekintete a lányra összpontosul.
- Sajnálom a szüleidet..... - mondja halkan Kyane. elhallgat egy időre,mikor teljesen lenyugszik feláll leporolja magát kezét a lány felé nyujtja hogy felsegítse a földről.

A lány majdnem hanyatt dobta magát a 2 és fél órás úttól. Most már tényleg nem szeret sétálni.
Csöndesen hallgatja végig a férfit, de látja, hogy a vége felé elszomorodik amikor a mesteréhez ér. Látja, ahogy a férfi a dühét egy fában veri le, majd térdre rogy, és elsírja magát. A lány odarohan hozzá.
- Ne...ne csináld ezt... ne kínozd magad.... sajnálom, hogy elvesztetted a mesteredet! - szól a lány csöndesen a háta mögül. Le térdel a férfihez és átöleli. Próbálja nyugtatni, nehéz ilyenkor bármit is mondani.
Carrie letöröl egy könnycseppet, majd két kezébe fogja a férfi arcát.
- Ha ennyire fáj, akkor ne mondd tovább. Nem szeretem, ha körülöttem szomorú valaki. - nagyon rosszul érzi magát a lány, hogy nem tud jobbat mondani, de isten igazából, mit lehet ilyenkor mondani?
- Az én szüleim gyerekkoromban meghaltak. Autóbalesetben. De azóta kiderült, hogy szándékos volt. És én bosszút álltam. Ezért lettem bérgyilkos - mosolyt próbál erőltetni a lány, de csak egy fancsali mosolyra futja.
- Nekem sajnos nem volt mesterem, aki megtanítson a jó dolgokra, de mindent megtanultam, mert meg kellett tanulnom. A túlélés volt a célom. - néz bele szomorúan a férfi szemeibe.

- Max. 2 és fél órás lesz az út ha normál tempóban haladunk - közli Kyane - és azt akarod h meséljek magamról ... Háátt... rendben.... - Kyane elindul és figyeli a mellette követő Carrie-t.
- A teljes nevem Ryuu Kyane Hikari.... a név magában egy rang és egy típus a sárkányok között, hat fajta sárkány típus létezik a tűz a víz a föld a levegő a sötétség és a fény. Én a fény vagyok másnéven Hikari ami a fényt jelenti , a Ryuu a rang hogy kit képviselek, az embereket vagy a sárkányokat, mivel én Sárkány Harcos vagyok így én a sákányokat képviselem bárhol vagyok.... visszatérve hogy mit jelent az Assassin, magyarul bér- vagy orvgyilkosok a megfelelőjük .... több fajta Assassin létezik de akik senkit nem kímélnek azok a Központos Assassinok, őket Halál osztagosoknak is nevezik bár egyik sem dolgozik együtt , aki a Központban keres áldozatokat és csak a Központból azok a Halál osztagosok, mondom nem ismernek kegyelmet... - Kyane itt kicsit megáll mondatában és szeme lassan könnybe lábadni kezd - nem érdeklik kit ölnek meg, amint valaki az útjukat állja megölik.... úgy mint a mesteremet.... - annyira eluralkodik rajta az érzés hogy dühében egy fához megy és beleüt a fába ami az ütés erejétől szétrobban . Kyane ezután térdre ereszkedik és sírni kezd.

- Vérfarkasok mi? - neveti el magát a lány. - 5 km-es körzetben nincsenek vérfarkasok...úgy tudom - gondolkozik el a lány, de azért a férfi után indul.
Kinyújtja a karját az ég felé, kiroppantja hátul egyik fájó csigolyáját és igyekszik felvenni a férfivel a tempót.
- Mennyit gyalogolunk?- kérdezte félve a lány, soha nem szeretett gyalogolni. Ha teheti kocogni szokott, de azt is nagyon ritkán.
- Ja, és ha már sétálunk, akkor mesélj magadról, a jelről a nyakadon! Kíváncsi vagyok! - mosolyog pajkosan a lány, hogy ne csak egymás mellett kutyagoljanak a hosszú úton.

Kyane hátra fordul a lányhoz.
- Gyalog kell mennünk, mi nem mehetünk kocsival, motorral vagy más egyéb járművel, hamar kiszurnának és minden járművet likvidálnak kb. 3 km-en belül és ahogy én ismerem az Assassinokat a városba érkezőket akik gyalog mennek nem bántanak. De ne izgulj, nem lesz semmi gond ezt én garantálom.... - kacsintt rá a lányra majd amint végzet mondatával elindul.
- Nem jösz..??? - kérdi Carrie-től - vagy itt maradsz és meg esznek a vérfarkasok.....
Még egyszer hátra néz hogy Carrie követi-e vagy sem.
- Szerintem jobb ha jösz... - mondja biztatóan és határozottan Kyane.