- K*rva gyorsan csinálj valamit! Engem nem érdekel, hogy a kedvesem volt, és a lányom apja, megölöm, ha mégegy ujjal is hozzám nyúl, vagy a lányomhoz! - majd a férfi szemeit nézi végig, és várja a reakciót...

- Nem a te hibád volt. Tegnap este még azt hittem, minden rendben lesz, de most már kételkedem ebben. Nem hiszem, hogy ezt sokáig bírnánk űzni. Te halottakkal társalogsz, én kortalanokat gyilkolok. Még most sem értem, hogyan jutottunk el idáig - sóhajt egyet - Tömören megmondva, lövésem sincs, mi legyen.
Zárja nagyon egyszerűen a mondandóját.

Jin szomoruan a lányra nézz és felel a kérdésre.
-Én semmit, a kard tette ezt vele...-
Kazuya mind-e közben egy teljesen másik világban volt aholl minden szürke volt még a napot is beleértve és kobórló szellemek cikáztak ide-oda, de a férfit ez nem érdekelte csak lassú léptekkel haladt előre és előre nézett. Jin szomoru tekíntetel lehajol a lányhoz és a szemébe nézz...

A lány zihállva kapkodott levegő után... Nem akarta elhinni, ami történt vele.
- Mit műveltél vele te szerencsétlen!?
Újra lepergett előtte ez a pár másodperc.... nem tudta felfogni a történteket...

Axon nem tudta, hogy mi legyen. Egyre inkább félt attól, amivé lett. Nem akar senkinek sem a terhére lenni. Megfordult, odament a lányhoz és megcsókolta az arcát, majd a fülébe mondja csendben:
-Sajnálom, miattam történt az egész. Nem akarok a terhedre lenni, még magammal sem vagyok tisztában.
Ezután felegyenesedett és várta, hogy mit mond erre Seera.

A férfi nem érzet semmit ugyan olyan rideg és üres maradt a szavak és a pofon után, csak annyit mond:
-Azt hiszed érdekel bármi is amit mondasz???-démoni hangon.
A szemei vörösen világitotak és elkezdte fojtogatni a lányt lassan a magasba emelve őt,a lány nem tudot semmit tenni, Kazuya a lány erejét leblokkolta, ekkor hirtelen a semmiből meg jelenik Jin:
-Haggyd őt békén!!!!-kiáltota Jin.
Kazuya csak nézte és eleresztete a lányt, Jin lassan leszált és csak annyit mondot a testvérének:
-Kérlek Kazuya beteg vagy...enged hogy segítsek.-
-Én???Beteg???sosem voltam még ilyen jól...-mondta Kazuya ridegen.
Hirtelen egy furcsa zölden izó mithryl kardot ránt elő, furcsa írás volt rajta ami sem emberi sem démoni nyelvhez nem volt hasonló.A levegőben megsuhintota amitől egy kapu nyilt meg.
Ránézet Sophira és csak annyit mondot neki:
-Most megusztad, de legközelebb nem fogod...-
És ekkor átlépet a kapun, Jin próbált oda szaladni hogy megálitsa de akkora már a kapu bezárult, Hirtelen a lányra nézz és megkérdezi tőle:
-Jól vagy???-

- Na most nézz nyugodtan hülyének, de nem nagyon értelek... Bár az igazat megvallva, ezen már nem tudok csodálkozni - jegyzi meg szárazon, majd magára húzza a takarót.
- És most mi lesz? - kérdezi meg némi hallgatás után. Kíváncsi, vajon Axon megy, vagy marad, ezek után.

-Azért mert már értelmét vesztette a válaszadás. Megtetted, amit én akartam megtenni, vagyis nem akartam megtenni, de mégis.
Felkel a földről és az ablakhoz lép, a hátát a lánynak mutatva.

A lány olyan dühös lesz, hogy pofon vágja a férfit, kicsit se érdekelve a következményeket!
- Dögölj meg! Neked csak az volt a fontos, hogy megmentsd a világot mi? - mondja gúnyosan - a családoddal meg nem is kell törődni, igaz??? Takarodj a szemem elől, és a kicsit meg engem felejts el örökre, és nézz magadba, mi lettél!
Undorító vagy! - a lány arcán potyögtak az égető könnyek, de az undor miatt, nem pedig a régen érzett szerelem miatt...

Miközben majdnem belefejel a szekrényébe, ruhakeresés közben, a válla felett hátranéz a földön ücsörgő Axonra:
- Miért nem felelsz a kérdésemre?
A furcsa ülőhely miatt már nem is szól, csak egy bő pólót lóbálva eltűnik a fürdőszobában. Bő fél óra múlva már tisztán, térdig érő pólóban vánszorog az ágyhoz, majd megadóan végigdől rajta. Felpúpozza a párnákat, arra hajtja fejét, és így néz a másikra. Mé mindig a válaszra vár. Ennyi idő után a mágus csak kiötlött valamit...

A férfi csak hallgatja a lányt.
-Ahozz nincs semmi közöd,és nem is lesz közöd. A lányunk pedig veled lesz. Hissz te vagy az anya, vagy inkább tedd árva házba mégegyszer vagy ahova akkarod, engemet egy kicsit sem tudd érdekelni.-
Kazuya ismét csak rideg és üres hangon mondta végig.

Nem szól semmit, csak hallgat. Az egész egy pillanatig tart csak, majd körülveszi őket a halál füstje és eltűnik a lánnyal az ölében. Seera házában jelenik meg, ezután elengedi a őt, majd leül a földre és vár. Jobbnak látja, ha inkább nem szólal meg.

A lány döbbenten hallgatja a férfi szavait.
- Hát akkor ennyit ér a lányunk? - majd lehajtja a fejét... a düh, ami benne áramlik, lassan a felszínre kerül... - Hogy tudtál ennyire megváltozni, egy hülye harc miatt!!

- Az a valaki Udin volt, nem? - kérdezi halkan.- Miatta már nem kell aggódnod. Megöltem...
Amikor ezt kimondja, kissé elcsuklik a hangja, és pár könycsepp is legördül az arcán.
- Haza akarok menni... Utálok ennyire mocskos lenni.

Kazuya megáll a kérdés hallatán, megfordul és ránézz.
-Én magasról teszek arra hogy jól van-e így vagy sem...-
Kazuya hangjából csak üreség volt, tekíntete rideg volt és üres, semmi érzést nem mutatot az arca...