Kazuya csak áll és letekínt.E-közben otthon hirtelen fellébred Jin aki bajt érezz,látja hogy Kazuya nincs a kanapén és telepatikus uton megkereste és azonnal oda teleportált. Kazuya megfordul, Jin meg egy helyben nézzi őt.
-Mit csinálsz?-kérdezi Jin
-Nem látod Jin??? Készülök a halálomra...-
-Ne tedd...nyugodj meg...-
-Hogy a francba lehetnék nyugodt???!!!!!!! Nincs semmim...-
-Ez nem igaz...ott van a lányod...-
-ooooo igen a kis Ivy lehet fájni fogg neki h én el megyek, de vegyük azt is figyelembe hogy ha nem halok meg akkor nem leszünk soha egy család...és így is szenvedni fogg.-

Kazuya egy magas szakadék peremén áll, és lenézz nem bírta tovább elviselni ezt a terhet és fájdalmat.Fellnéz a holdra és csak annyit mond:
-Sajnálom Mya...-
E-mondat után tesz még 1 lépést a perem felé...

A lány visszesett az ágyra és zokogott... közben a párnát verte... nem tudott nyugodni, de meg kellett tennie...nem hagythatta, hogy Ivynek bármi baja essen...
Kinézett az ablakon és holdat bámulta... egész éjjel nem aludt semmit... csak forgolódott...
- Sajnálom Kazuya... - suttogta magának a lány...

Kazuya a lány szavai hallatán teljesen össze dőlt, csak nézzet majd lassan fell állt és az ajtó felé vette az írányt. Akkor a férfi azt kívánta bárcsak megölték volna abban a pillanatban. A férfi nem bírta tovább térdre esett és csak sírt. A kislánya oda megy és megkérdezi tőle.
-Mi a baj apa?-
-Semmi kicsim...meny aludj szépen.-
-Úgye velünk maradsz apa?-
Kazuya a száját össze húzta és erőt gyüjtőt.
-Nem...-felelte rekedt hangon.
A kis Ivy zokogni kezdet és a szobájába rohant. Kazuya a kijárat felé vette az irányt. Lassan becsukja az ajtót maga után és fellnézz a holdra, a könnyei hamarosan véré váltak és csak sírt...

A lány hallotta a férfi szavait. Megfordul és felül.
- Kazuya! - majd a férfi szemeibe néz. - Egy könnyen ne várj tőlem semmit... Neked mindig fontosabb volt valami... a család mindig csak a második helyen állt... - közben megint elkezdett könyezni - Ivy lassan már 4 éves... és alig voltál velünk... - majd elhallgat, és lehajtja a fejét. A rakoncátlan tincsek eltakarják a lány arcát. - Soha többé ne hívj Myanak. Már nem az vagyok, aki voltam... Ivy velem marad, ha szeretnéd, néha meglátogathatod... de reggel kérlek menj el... - a szívébe belé hasított valami új érzés... legszívesebben kitépné a szívét, és kihajítaná az ablakon, de most ez az ötlet tűnik a legkézenfekvőbbnek. - Rátámadtál Ivy-re is... ha te voltál, ha nem... akkor is... - hangja néhol néhol elcsuklott... - és rám is... Kérlek, most menj ki... - majd a kezébe temette az arcát és zokigni kezdett...

Jin bemegy a vendégszobába és lefekszik. Lassan ajtó nyikorgás hallatszik, és a kis Ivy egyenesen oda siett apjához és oda bujik mellé, a férfi lassan kinyitota a szemét lenézz és látja a lányát akit átölel szorosan, mikor elaludt a kislány lassan bemegy a hálószobába és leüll az ágyra Sophie hátal feküdt így nem láthata hogy ébren van-e a lány.
-Sajnálom, nem én akkartam, próbáltam harcolni de az a valami nagyon erős volt, remélem egyszer megfogsz tudni bocsáltani...Mya.-ezután a kétt kezét az árca helyezi és halk zokogásba kezd....

A lány elmegy a fürdőbe, kivesz egy tiszta törtülközőt, és egy kis edényt, amibe hideg vizet enged. Visszamegy a nappaliba, majd beáztatja a törtülközőt, majd Kazuya homlokára teszi.
- Jin! Köszönöm, hogy segítettél! - majd egy mosolyt próbál erőltetni magára kevés sikerrel.
Majd egy ajtó nyikorgást hall, és látja maga mögött a lányát kisírt szemekkel. Ott hagyja a férfiakat, majd a kislányhoz sétál, és leguggol elé.
- Mi a baj kicsim? Rosszat álmodtál?
A kislány nem szól, semmit, csak apjára néz, majd újra elpityeredik.
- Semmi baj... - majd leül török ülésbe, és karjaiba veszi a csöpséget, majd miután befészkelte magát a kislány anyja ölelésébe, egyenletes szuszogás közepette újra elalszik. A nő beviszi a szobába, leteszi az ágyára, betakarja meg egy jó éjt puszit nyom kislány homlokára.
- Szép álmokat Kicsim! - suttogja a nő, miközben megcirógatja hamvas bőrét.
Kimegy a szobából, becsukja maga mögött az ajtót, majd visszamegy a nappaliba.
- Jin! Ott van egy vendégszoba, ha fáradt vagy menj be nyugodtan, aludj egy kicsit. Képzelem milyen fáradt vagy!
Én is megyek aludni...
Majd még egy pillantást vetve Kazuyára bemegy a hálószobájába, átveszi a piszomáját, majd befekszik az ágyba. Oldalra fordul, de nem tud aludni. Hatalmas könnyen csorognak végig az arcán. Érzi a hiányt, amit egykor az a férfi töltött be, aki a kanapén fekszik eszméletlenül, és a minap folyamán meg akarta ölni.
Kinnt hiába honol csend, a lány szívében akkor is vihar tombol. És tudja, hogy nem fog egy könnyen megbocsátani a férfinak...

Jin hallván a lány szavait csak annyit mond.
-Rendben...-
Lehajol ráteszi a kezét a lányra és a testvérére és elteleportálta őket a házba, mikor ott vannak Jin lassan a kanapéra fekteti Kazuyát....

A lány végig nézte az egészet, és amikor Kazuya ráborult eszméletlenül, a homokban landoltak.
- Jin! - szólt a lány, miközben nagy nehezen felüllt, és az eszméletlen férfi fejét az ölébe tette. - Segíts nekem! - közben csak nézte a férfit, miközben a szívében még mindig vihar tombolt...
- Teleportáljuk a házamba!

Kazuya próbálja elengedni de a kard nem engedi, Kazuya hirtelen nem érezz semmit, ekkor az arca megváltozot oldalra nézz és látja Jin kardját a szabad kezével hirtelen fellkapja ellöki a lányt és határozott mozdulattal levágja a mithryl kardot tartó kezét aminek következtében a mithryl kard ketté hasad, hirtelen minden elcsendesedik az ég ki tisztul, Kazuya elájult és Sophiera borult. Jin lehajol és fell veszi a töröt mithryl kardot amitt a tengerbe dobb és a testvére kézfejét pedig oda teszi ahol volt amitől Kazuya keze össze fort.

A lány látja, hogy küzd, de tudja, hogy a kard erősebb.
- A K*rva életbe! - majd megfogja Kazuya kezét, amivel a kardot fogja, és elkezdi égetni a húst.
- Engedd el Kazuya! - üvölti a lány.
A szél egyre jobban tombol, a hullámok erősebben viháncolnak a sziklákkal. Érzik már az égett hús szagát.
A lány a férfi szemeit nézni, közben peregnek a kövér könyei az arcán.
- Engedd már el! - szinte már teljesen leégette a kezét...

Kazuya csak a lányra nézz és sír, a fájdalomtól az egész teste remeg, elméjében meg a karddal küzd. Jin értetlenül nézz, a másik férfi még jobban meg csavarja a kezét, a kard meg még erősebb lesz, Kazuya lassan elvesztí az önuralmát és nem sokára a kard ismét uralni fogja, de Kazuya arcán látni lehet hogy mennyire küzd...

- Meg ne próbáld!! - órdítja a lány, majd Jin elé rohan, és kilöki a kezéből a kardot.
-Előbb had beszéljek vele - mondta, majd ránéz a férfira. Meg se várja a választ, de már hajol is Kazuyahoz.
- Kazuya! - Látja benne az érzelmeket, tudja, hogy most az igazi Kazuya. - Baromi gyorsan térj észhez! - de miután látja, hogy meg se mozdul, dühében lekever egy pofont... - Azt mondtam, térj észhez!!!!!