Ez főként abból adódik hogy nem vagy képes elfogadni azt hogy ha valaki más véleményen van mint te!
Én pl ezért hagytam fel a vitázással veled, mert nem fogod fel hogy én nem pártolom a magyaros átírást és kész. Nekem mondhatja a világ legokosabb embere is hogy az a helyes, nem érdekel, mert engem zavar. Nem azt mondom hogy nem olyanokkal érvelsz amiben van igazság, de attól még el kellene fogadnod hogy valakiknek más a véleményük és kész.
Én nem pártolom, te igen a magyaros átírást. Nem kell túlbonyolítani és ne játsszunk jehovát hogy mindenkit meg akarsz téríteni a te meglátásodra...

Kedves Réka!
Először szögezzük le: valamit vagy lefordítunk vagy átírunk; a kettő egyszerre nem megy. Vagy az kerül a szövegbe, hogy "szeii-tai sógun", vagy az hogy "barbárokat legyőző nagy hadvezér". Vagy "busi" vagy "harcos".
Milyen írást használnak a magyarok? Latin betűst. Milyen írást használnak az amerikaiak? Latin betűst. Milyen írást használnak az oroszok? Cirill betűset. Milyen írást használnak a japánok? Háromfélét: kandzsit, hiraganát és katakanát. Felmerül egy angol nyelvű irodalmi szövegnél a le nem fordított szavak (pölö nevek és nehezen vagy egyáltalán nem lefordítható fogalmak) átírás? Nem, mert azok ugyanúgy latin betűsek, mint a lefordított szavak. Ugyanezt lásd minden latin betűs írást használó nyelvre, még az olyan "elvetemültekre" is, mint a cseh. Felmerül az orosz nyelvű irodalmi szövegeknél a le nem fordított szavak (pölö nevek és nehezen vagy egyáltalán nem lefordítható fogalmak) átírása? Fel bizony, sőt, át is szoktuk írni - nem igen látni olyat könyvborítón, hogy "Фёдор Михайлович Достоевский: Bűn és bűnhődés", csak azt, hogy "Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés" (esetleg azt, hogy"Фёдор Михайлович Достоевский: Преступление и наказание", de akkor valószínűleg az egész könyv oroszul van, azaz jelen diskurzus szempontból nem számít).
Ezen a csapáson haladva: felmerül a japán nyelvű irodalmi szövegeknél a le nem fordított szavak (pölö nevek és nehezen vagy egyáltalán nem lefordítható fogalmak) átírása? Tekintve, hogy a hiraganák és a katakanák egyértelműen nem latin betűk (a kandzsik meg pláne nem), a válasz egyértelműen igen. Ha nem írnák át a neveket valahogy, akkor a szövegben a japán eredeti szerepelne - hát, sok sikert hozzá, ha valaki úgy akar kiadni egy bármilyen népszerű mangát vagy könyvet Magyarországon, hogy az amúgy magyar nyelvű szövegből időnként kizuhan egy marék "krikszkraksz". És ha már átírunk, akkor a hatályban lévő helyesírási szabályzat szerint (definíciójából következően) akkor tesszük helyesen (sic!), ha (a hagyományból fakadó pár kivételtől eltekintve) a kiejtéshez minél közelebbi módon (ahogy kifogásoltad: "fonetikusan") írjuk át a le nem fordított szavakat.
//Érdekes módon a japánok átírási szokásai ellen még nem hallottam/láttam felszólalni senkit, pedig ők még egy külön írásmódot is kitaláltak rá, a japánul tanulók nagy örömére.//
Ha helyenként nagyon kioktatónak tűntem, kérlek nézd el nekem: tudd be annak, hogy csak ezen a fórumon és csak én körülbelül tizenkettedik alkalommal magyarázom el ezt - és sajnos nem is mindig különböző fórumozóknak...

Lopott és butított? Honnan "loptuk"? Miből "butítottuk"? Komolyan, ettől még a korábban általam a mélypontnak gondolt " a Hepburn a helyesebb, mert nekem az jobban tetszik" is megalapozottabb és érvszerűbb... Amúgy neked az a rész(ek) kimaradt(ak), ahol mások (nem én, mert én nem tanulok japánul, hanem mások, akik mindhárom érintett nyelvet beszélik) azt fejtegették (többször), hogy a japán hangzókészlet közelebb áll a magyarhoz, mint az angolhoz?
Azt mondod, utálod, és ez szíved joga; valaki például az ly-t utálja (mondjuk ő azért, mert sosem képes "eltalálni", hogy most valami j vagy ly), de kicsit nevetséges ezek után azzal jönni, hogy tiszteled a nyelvet - olyan, mintha azt mondanád: "én tisztelem a közlekedést, de a jobbkéz-szabályt nem vagyok hajlandó használni".