Mi lenne, ha most lenne egy kevésbé véres rész, mint az eddigiek?

*Halkan megroppan egy faág, amint végigsétál az erdei ösvényen. Késő délutánra jár az idő, a fák lombjai közt átszűrődik a nap narancssárgás fénye. Most, mintha csak a természethez ötlözött volna, mélyvörös blúzt visel, és eg fekete hosszú szoknyát, amik alatt könnyen el tudta rejteni a hátán keresztbe tett két jatagánt, és a lábszáraira csatolt tőröket. Mivel ma nem kell dolgoznia, úgy dönt, pihenéssel tölti idejét. Lassan eléri az erdő közepén lévő tavat, és leül annak partjára. Nem tesz semmit, csak nézi a víz lassan hullámhzó felszínét.*

Bocs, h ez ien gyenge lett, de semmi más nem jutott az eszembe...

Oh, köszi

Válasz Kazuya (#282) üzenetére

Ok, felőlem kezdhetjük, de ki kezdi?

Válasz Nemes1s_2.0 (#279) üzenetére

Nekem meg

Válasz Nimlodel (#276) üzenetére

Asszem ez is egy egészen jó kis rész volt, nem?

- Ettől sokat megtudtál -* jegyzi meg, miközben megtörli a tőreit, majd elpakolja őket. Végül vet még egy utolsó pillanatást a fél kába Kazuyára és Kószára, majd csak ennyit mond*:
- Én már megszereztem, amit akartam. Remélem, egyszer azért lesz egy nomális, veszélyek nélküli párbeszédünk is -*azzal választ sem várva, gyors léptekkel hagyja el a temetőt. Út közben a gyémántokkal teli zacskóval játszadozik.*

Válasz Nimlodel (#270) üzenetére

Nem!

Válasz Nimlodel (#266) üzenetére

*Az utolsó emberek is holtan rogynak össze, így végre visszamehet az ájult Kazuyához, és a mellette ácsorgó Kószához*:
- Jól vagy? - *néz a lányra, majd a katanásra.
- Ez eléggé kidőlt - térdel mellé, elővesz egy kis laposüveget, és a tartalmának egy részét Kazuya arcára önti. Alkholszag száll felé, ami olyan erős, hogy lehetetlen nem felébredni tőle. Talán még a holtak is felkelnének a sírjaikból, ha megéreznék. Végül feláll, és elteszi az üvegcsét.*

Válasz Nimlodel (#262) üzenetére

*A harc heve közepette is hallja még Kazuya beköpését, de egyenlőre nem foglalkozik vele, hanem újfent támadásba lendül. A pisztolyok egy-egy fájdalmas kattanással tudatják vele, hogy üres a tár, így nincs mit tennie, elteszi őket, és a tőreivel lendül akcióba. Ekkor az egyik zsenyák mögé lép, megragadja a derekánál fogva, és egy kést szorít a nyakához*:
- Ennyi volt -*mondja halkan.*
- Én nem hiszem -*azzal a két kezével, amit a másik elfelejtett lefogni, megragadja a férfi vállát, és egy határozott mozdulattal átdobja a feje felett. A repülését végül az egyik fa állítja meg, és már csak a nyakcsigolyák törését lehet hallani.*
- Na, ez se élt sokáig - *jegyzi meg, miközben megmozotta a férfit, elvéve tőle egy pisztolyt, és két kést. Később még jól jöhetnek majd.*

Válasz Nimlodel (#259) üzenetére

*Amikor Kósza közelebb jön, és utasítja arra, hogy tegye el a pisztolyt, csak megrázza a fejét, fekete haja pedig örvényként hull újra a helyére*:
- Ne is álmodj róla... rossz előérzetem van.
*Mintha csak ezt akarná megerősíteni, abban a pillanatban, amikor a másik lány megborzong, ben egy sirkő mögül fegyveres alakok jönnek elő. Egytől egyig talpig feketében vannak, férfiak és nők vegyesen, Van, akinek pisztoly, de olyan is, akinek tőrök vannak a kezében.*
- Azt hiszem, ma este se lesz nyugtunk. Ja és Kazuya, nem vagyok kislány -*veti még oda a katanásnak, majd előrelép, és a másik pisztolyt is elővéve lőni kezdi a támadásba lendülőket.*

Válasz Nimlodel (#256) üzenetére

*Egy darabig csak nézi a férfit, majd csak ennyit mond*:
- Tudom, hogy az emberek zöme szomorkodni jön ide, de te olyan arcot vágsz, mint aki mindjárt öngyilkos lesz. Nem vagy valami bíztató látvány, öregem -*jegyzi meg szárazon, majd ellöki magát a sirkőtől, és újra letérdel. Ezúttal elhúzza a kallantyút, így egy halk kattanás után kinyílik a retesz. Benne pedig egy kis bőrzacskó. Arcára elégedett mosoly ül ki, miközben elemeli a kicsikét, majd a zsebébe süllyeszti. Végül egy újabb kallantyú húzással bezárja a reteszt, és feláll.*
- Nos, azt hiszem, én már akár mehetek is -*ekkor veszi észre a lehajtott fejjel álldogáló Kószát.*
- Vagy mégsem? -*jegyzi meg halkan, miközben előveszi az egyik pisztolyt, biztos, ami biztos alapon.*

Válasz Kazuya (#252) üzenetére

*Egy ág reccsenésére lesz figyelmes... Elengedi a kallantyút, feláll, és megprödül, így egynest Kazuya szemébe van szerencséje belepillanatani.* ~ Vajon miért nem lep meg, hogy itt látom?~ *jut eszébe a kérdés, de ezt nem teszi fel, csupán nézi a másikat. Végül fél oldalával kényelmesen nekidől a sírkőnek, és két kezét keresztbe teszi a mellkasán. A kérdést hallva enyhén elmosolyodik*:
- Mi közöd van hozzá? Én sem kérdezem, hogy te mit csinálsz itt -*von vállat.*

Válasz Kazuya (#249) üzenetére

*Halk léptekkel sétál a temetőben. Nem olyan régen már járt itt, akkor éppen az egyik megbízóját temették. Sajnos neki is kötelező volt megjelenni az eseményen, ám utólag nem is bánta meg, hiszen olyan információkat tudott meg, amikre most nagy szüksége lett. Az egyik monumentális sírkő előtt térdel le végül, majd kezével végigsimít a finomra csiszolt márványlapon. A keze végül egy kis pecekben akad meg.*
- Ez az -*motyogja maga elé. Megtalálta a titkos rekeszt. Remélhetőleg még a gyémántok is benne vannak.*

Válasz Nimlodel (#247) üzenetére

Én leszek utolsó

Válasz Kazuya (#245) üzenetére

Ok, de én kezdtem tegnap szval ma jöjjön vki más

Válasz Nimlodel (#241) üzenetére