Megőrjítesz, amikor ilyen bőbeszédű vagy.

Válasz Vadóc (#1872) üzenetére

Ó mily' csodálatos a jellemzésed.

Válasz Arishima (#1871) üzenetére

Izé... a tegnapi kommenteket elnézve a hölgyeket sem kell félteni.

Válasz Arishima (#1868) üzenetére

Vajon miből juthattál erre a messzemenő következtetésre...

Válasz Vadóc (#1866) üzenetére

Ahogy mondod. Mik ki nem derülnek...

Válasz Vadóc (#1864) üzenetére

Ilyen szart már régen láttam. Ez emberkínzás.

Válasz Hanon (#146) üzenetére

Válasz Arishima (#1835) üzenetére

-Akkor azt hiszem, most jobb, ha megyek.-mondja a lánynak, majd megsimogatja az arcát, de még be sem fejezte a mozdulatot, már köddé vált.

Asszem ennyi. Jó éjt mindenkinek.

Válasz Arishima (#1832) üzenetére

Axon nem tudta, hogy mi legyen. Egyre inkább félt attól, amivé lett. Nem akar senkinek sem a terhére lenni. Megfordult, odament a lányhoz és megcsókolta az arcát, majd a fülébe mondja csendben:
-Sajnálom, miattam történt az egész. Nem akarok a terhedre lenni, még magammal sem vagyok tisztában.
Ezután felegyenesedett és várta, hogy mit mond erre Seera.

Válasz Arishima (#1827) üzenetére

-Azért mert már értelmét vesztette a válaszadás. Megtetted, amit én akartam megtenni, vagyis nem akartam megtenni, de mégis.
Felkel a földről és az ablakhoz lép, a hátát a lánynak mutatva.

Válasz Arishima (#1824) üzenetére

Nem szól semmit, csak hallgat. Az egész egy pillanatig tart csak, majd körülveszi őket a halál füstje és eltűnik a lánnyal az ölében. Seera házában jelenik meg, ezután elengedi a őt, majd leül a földre és vár. Jobbnak látja, ha inkább nem szólal meg.

Válasz Arishima (#1820) üzenetére

A mágus hátra néz és a fekete homokot figyeli egy pillanatig, majd visszanéz a lányra.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem én tettem és bevallom, gőzöm sincs, hogy hogyan kerültél ide. Éppen meg akartam ölni...valakit és megláttalak téged. A házadban, amikor felkeltem, már nem voltál ott...

Csak ment tovább, miközben a hideg szél jeges ostorként csapkodta az arcát. Igazából nem is érezte az időjárást. Amerre ment, a homok fekete ösvénnyé változott a talpa alatt és akkor meglátta őt a földön feküdni. Ahogy közeledett, eltűnt a füst és egyre inkább visszanyerte emberi külsejét. Mire odaért a lányhoz, addigra már teljesen normális volt. Nagyon rossz állapotban talált rá, de nem tehetett semmit érte. Csak a holtakon tud segíteni. Szerencsére ő még élt. Letérdelt Seera mellé és magához ölelte. Közben vetett egy pillantást a földön heverő érdekes kardra.

Már nem érdekelte, hogy mit tesz. Minden lépésére terjedt körülötte a rothadás. A lyukakkal szabdalt szárnyak ismét megjelentek a hátán. Mellette a tengerben, hatalmas, rég elpusztult haltetemek törtek fel a sós víz mélyéről és kezdtek el úszni körülbelül olyan sebességben, ahogyan a nekromanta haladt. Felnézett és megállt, alakokat vélt felfedezni. Egy férfi és egy nő volt az meg egy gyerek. Nem érdekelte a kis család, továbbindult szörnyűséges tengeri kíséretével.

Megunta az egy helyben ücsörészést és kiment újból, hogy folytassa útját. Szája őrült vigyorra húzódott, kivillantak hegyessé vált fogai. Néha befolyt egy-egy esőcsepp a bal arcán keletkezett lyukon. Karmos kezeivel összehúzta magán a kabátját. Egy tengerparton sétált végig, nem gondolva arra, hogy talán mások is vannak ott.