Pl: irjuk 2en 1 sráccal a suliújságba a búcsúbeszédet, ki akarta velem mondatni h szeretem (már úgy mint osztálytársat, remélem, asszem ), én meg, ott nincs sorköz, az nagybetű, jó jó, oda figyelj mer nem jó. stb.

Az esőt én is nagyon szeretem, mikor csöndben hulldogál, és olyankor csak azt hallgatni csöndben, behunyt szemmel elképzelni bármit, csak úgy a sötétben messze szállni. És szeretem a tengerparton, a sziklákon üldögélve nézni a hullámokat, a kék szin árnyalatait, ahogy a fény játszik a viz felszinén, és ahogy a sirályok szállnak odafönn csöndes szél kiséretében. Vagy tavasszal a parkban leülni, zenét hallgatni, és nézni ahogy a cseresznyevirágok szirmai a szélben táncolnak.

1-Mer el akarunk mondani vmi olyat, amit nem tudunk másképp kifejezni, csak irásban
2-valamit ki akarunk felyezni vele
3-egyszerűen beindul a fantáziánk, és irni kezdünk, azt sem tudjuk miért, de belecsempészünk valamit a saját életünkből, érzéseinkből, az ismerőseink viselkedésébő (lehet h ezt észre sem vesszük)
4-saját magunknak akarunk vmit bebeszélni
5-menekülünk vmi elől, és megteremtjük a saját meghitt világunkat amit kedvünk szerint formázhatunk
6-adni akarunk talán magunkból vmit valakinek...

és azzal együtt már csak 2 egyforma szemet kell tudjak rajzolni, meg orrot, meg kezet és újjakat, és lábat sem ártana megtanulni, sőt méretezni sem...igy már kezdhetem előlről az egészet . Ja és árnyékolni is meg kéne tanulni XD