-Nemo.-mondta vigyorogva a lánynak. Ahogy megfogta a kezét, egy kékes fény kíséretében eltűntek. Legközelebb a házában jelentek meg. Mivel már a Nagymesterek egyike, ezért egy szép nagy kúrián lakott. A konyhában voltak.
-A hűtőben van kaja.-mondta, aztán elmenet a könyvtárszobába. Kicsivel később egy vaskos kötettel tért vissza, melynek címe Démonvadász Rend volt.Letette a lány elé az asztalra.
-Itt vannak a válaszok. Mostantól egy elit rend tagja vagy. Persze jelenleg még az amatőrök is jobbak nálad. Én vagyok a mestered és egyik felettesed. Az az érzésem, hogy nem sokáig leszel kezdő. Ha tanulni akarsz, csak szólj.-miután mindezt elmondta, elült az asztalhoz. A kardját már letette a könyvtárban.

- Azt mondtad, hogy nem öregszem meg?? Húúú.. de jó... - a lánynak egyből jobb kedve lett.
- Rendben! Szívesen leszek a tanítványod! - majd a férfira mosolygott!
- Egyébként az én nevem Sophie. - majd a lány a férfi felé nyújtotta a kezét.

Nemo ránézett a lányra. Fiatal volt. Ő már ötven körül járhatott, noha húsz körülinek látszik. Rájött, hogy akár a lánya is lehetne. De hát aki mindig fiatal, azt nem fenyegtik az ilyen veszélyek.
-Szóval...nagy valószínűséggel nem fogsz tovább öregedni. Ebben hasonlítasz rám. Csak akkor vehetlek magamhoz, ha a tanítványom leszel. Nem kell aggódni, nem kell követned az utasításaimat. A DR-ről is csak akkor mondhatok többet.
A lány ígéretes tehetség volt és úgy döntött, nem fogja hagyni, hogy kárba vesszen a talentuma.
-Ha döntöttél, akár ehetünk is. Közben mosolygott egyet.

- Tényleg lakhatok nálad? És kaját is kapok?? - a lány nagyon megörült a szavak hallatán. Majd fel pattant, és a férfi nyakába ugrott.
- Köszönöm! Köszönöm! - a lány gyermeki mosollyal ölelte a férfit, akárcsak mint amikor megkapják a kölykök a legelső karácsonyi ajándékukat...
Majd miután lemászott a férfi nyakából, érdeklődve nézte a férfit.
- Egyébként, mit jelent az, hogy hasonlítok rád, meg mi az a DR... meg... - miközben mondta, közben a gyomra korgott egy nagyot.
A lány a hasára tette a kezét - Bocsánat... - majd rámosolygott a férfira. - Nem ehetnénk valamit?

-Tudom milyen érzés. Akarsz a DR-nek dolgozni? Azért mentettelek meg a rendőröktől, mert érzem, hogy hasonlítasz rám. Nem akarsz a tanítványom lenni?-kérdezte kedvesen. Egy kicsit sajnálta a lányt.
-Megtaníthatlak mindenre amit tudok. Lakhatsz nálam, én pedig adok pénzt és kaját.

- Ez meg mi a franc volt????? - kérdezte a lány, miközben látta, hogy a rendőrök elmentek mellettük.
- Mi az hogy te kérdezel????!! - a lány kissé felhúzta magát.
Levette a hátáról a pénzt, majd a férfihoz vágta!
- Nesze, itt a pénz! Most már örülsz????? - A lány már majdnem üvöltött. - Most akkkor mond meg, hogy mi a fenét csináljak! Hol aludjak, mit egyek?? Tudod, milyen az ha nem emlékszel semmire, nincs nálad pénz, se házad, ahol meg tudsz húzódni, és nincsenek szüleid? Tudod milyen érzés???? - A lány fogta magát, nekidőlt a falnak, lecsúszott a földre, lábait felhúzta, és arcát pedig a térdére hajtotta.
- Nem érdekel semmi... - mondta halkan...

-Rendőrök.-mondta, majd magához húzta a lányt és láthatatlanság mágiát használt. Mikor elmentek elengedte.
-Nem is fogom elmondani és egyébként is én kérdezek.
-Te mit keresel itt? Ja és ideadhatnád a pénzt.

A lány némán nézte egy darabig a férfit.
- Akkor ne mond el... - majd flegmán vállat vont.
- És mégis, mit keresel itt ilyen későn?
A lány kezdte felvenni a rideg stílusát. Szive már nem dobogott olyan gyorsan. Közben le nem vette a férfiról a szemeit.
Érezte, hogy a férfinek egyenletes a légzése.
- Bezzeg ő meg se rezzen.... - gondolja a lány magában, miközben még mindig közel állt hozzá.

-Miért mondanám el?-kérdezte tőle csendben.
-Hallom, hogy ideges vagy. Gyorsabban ver a szíved.
Továbbra is közel állt a lányhoz.

Érezte, hogy a szíve egyre gyorsabban ver.
- De... én nem tudom, hogyan csinálod... - közben végig a férfi szemeibe nézett. - Mond el nekem... - suttogta a lány...

-Mondd meg te, hogy hogy csinálom.-mondta a lánynak. Ahogy közelebb jött hozzá, direkt közel hajolt az arcához. Olyan közel volt, hogy érezte a lány illatát.

A lány látta ahogy bekékült a férfi szeme.
- Hé-héj... nyugi, jól van... - eléggé megijedt a férfitól.
- Te mi a franc vagy? - próbálta elterelni a dolgot. - Hogy csinálod? - majd erőt vett magán, és közelebb ment a férfihoz, hogy jobban szemügyre vegye...

Nemo szeme közben teljesen bekékült. Az egész kék volt. Egy alig látható fekete pont volt a pupillája.
-Láttam, hogy mit csináltál, nem kell itt a jó kislányt játszani.

Túl sok a beteg ember....

Sophie előtt hirtelen egy férfi állt meg. Ijedtében ugrott egyet.
- A szívrohamot hoztad rám! - nézett a lány a férfira.
- Semmi közöd hozzá! Este van, és futok egy kicsit.... ennyi...
Majd lehajolt a két kezét a térdére tette, és levegőért kapkodott.
Felnézett a férfira.
- És te mit csinálsz itt ilyen későn?
Majd felállt rendesen, kisöpörte hajából a fekete tincseket, majd gesztenyebarna szemeivel a férfi tekintetét fürkészte...