Nemo csak vár Kósza válaszára. Gondolkodik.

~Azt hiszem, fel se fogta, mit mondtam...~ néz lopva Nemora, majd kinyitja az ajtót.
- Inkább hagylak titeket. Nem akarok megint nyűg lenni a nyakadon. Úgyse fogok így sokáig élni, halhatatlanság ide, vagy oda - von vállat, majd köszönés nélkül lép ki az udvarra, onnan pedig az utcára. Nagyjából beméri hol is van, aztán haza felé indul.

*-Nos,ezek szerint két választásom van.Vagy elmondok nektek mindent vagy várok pár napot és Arishima ad vért.
Végülis mindegy.Ha érdekel titeket a történet,elmondhatok mindent.Előbb-utóbb úgy is kiderülni...
Csak várjatok pár percet,mindjárt jövök.
Azzal kisétál a konyhába és a telefonjáért nyúl.*

-Akkor adok vért, ha tudom, hogy mi lesz belőle. Addig nem.-fordul Kószához.

- Én most nem tudok vért adni, mivel a szervezetem alig pár órája kapta meg az új vért... Ami, csak úgy mellékesen jegyzem meg, egy bizonyos C2.0-tól származik - jegyzi meg, ám közben nem néz Nemora, ki tudja, a másik mit fog erre reagálni.
- De ha tudsz pár napot várni, szívesen adok, Kósza - von vállat. Neki úgyis mindegy. Ha a lány elfogadja, ad neki. Ha nem, akkor nem ad.

*-Ó,micsoda változások mentek végbe az utolsó pár napban.Szóval,már te is halhatatlan vagy?-néz meglepődve Arishimára.-Gondolom hallottad miről beszéltem neki.Nekem mindegy,hogy ki adja a vért,de sajnos kell.Nem zargatnálak titeket,ha nem lenne nagyon fontos.
Amúgy meg nem kell izgulnod Nemo,veled nem történne semmi sem.A vér a feltámasztás után teljesen átalakulna.*

-Ha Arishima ad a véréből, nekem jó. Én viszont nem adom olyasmihez a véremet, amiről nem tudok semmit. Már nem csak én járom az öröklét útját.
Fejével Arishima felé int.

Egy felhajtott szárú farmerben, és térdig érő ingben jön le a lépcsőn. Meglátva Kószát, biccent neki.
- Szia.
Arra, hogy haragszik Nemora nem mond semmit, hiszen Kósza még nem tudja, mi történt pár napja.
- Kösz a cuccokat. Majd visszahozom őket - mondja még Nemonak, majd az ajtó felé indul. Jobb lesz, ha magukra hagyja őket.

*-Neked is szia-mondja.-Ha jól látom nem a legjobbkor jöttem,de ez most nem érdekel.
Engedélyt sem kérve benyomul a lakásba és körbenéz.
-Öhm...otthonos-majd Nemo felé fordul.-Biztosan emlékszel arra,amit meséltem neked,ott abban az elhagyatott házban.Van egy kis gubanc.A feltámasztáshoz szükség van egy halhatatlan vérére is.Anélkül semmit sem ér az egész.És mivel te az vagy,hát gondoltam idejövök.
A társaság azt mondta,ha kell folyamodjak erőszakhoz,de remélem erre nem kerül sor.
Ó...mielőtt elfelejtem.A minap összefutottam Arishimával.Úgy nézett ki,valamiért nagyon haragszik rád.*

-Erről beszéltem. Halhatatlanként így nem fogod sokra vinni. A szekrényben találsz ruhát. Kicsit nagy de megteszi.
Odamegy az ajtóhoz és kinyitja. Már tudta, hogy ki áll az ajtó előt.
-Hát te?-kérdezi Kószától.

- Nem tudom, mit akarsz ezzel mondani, de igazából nem is érdekel. Jobban jártál volna, ha nem mutatod meg az emlékeimet.
A csengőt hallva kimegy az előszobába, majd visszanéz Nemora:
- Nem nyitsz ajtót? - kérdi, majd visszamegy a szobába. Akárki is van kint, nem akar zavarni. Egyszerűbb lenne, ha meglépne.

*Lassan közelít a ház felé.Kezében egy cetlit tart.Felpillant a házszámra,majd újra a cetlire néz.Megegyezik a cím.~Ez az~gondolja magában,majd gyorsabb tempóra kapcsol.
Fekete bőrkabátja csak úgy suhan utána.Az ajtó elé érve felemeli szetyűs jobb kezét és becsönget.
Türelmesen várja,hogy Nemo ajtót nyisson.*

-Attól függ, honnan nézzük. Ha ilyen makacs maradsz, akkor peches vagy. De ugye az emberek meg is tudnak változni. Még korai fázisban vagy valószínűleg a külsőd is más lesz. Az új erőmet pedig nem a feltámasztásnak köszönhetem.

Akkor jó.
Gyorsan írok egyet...

Még szép, hogy beszállhatsz. El is várom.