Ha te mondod...

Hát, ezek szerint, tényleg Ebből még nagy kalamajka lesz, én mondom

Mondtam, hogy vicces dolgok következhetnek be.

Én meg vérszemet kaptam, oh yeah... akkor gyerekek, nem szabadultok meg tőlem egy könnyen

Nekem teljesen mindegy, hogy hogyan döntesz.

És ha én döntök, megint kezdődik a szenvedés kínsorozat... az jó lesz?XD

Én tuti nem választok. A te karaktered, a te döntésed.

És most mi lesz? A magam részéről két variációt tok elképzelni: Arishima vagy feltámad vhogy, vagy teljesen új karit hozok majd be. Lehet választani

Nemo felkel és csendben odamegy a még mindig füstölgő pallosához. Kihúzza a földből és felteszi a hátára. Hirtelen artikulátlan üvöltést hallat. Ezzel egy időben felemelkedik a teste. Mikor már magasan a felhők között jár, egy óriási villanás kíséretében eltűnik. Akkora volt a fény, hogy a Holdról is láthatták volna, ha lettek volna rajta emberek. Ezután nem ment vissza a Rend szállására. Senki sem tudja hová tűnt. Már csak ő maradt és a fájdalom...

Na jó, essünk túl rajta

A kard végül egy gyors mozdulattal elmerül a testében, majd a másik oldalon jön ki belőle. A seb már reflexszerűen gyógyulna, áma benne lévő kard ezt nem engedi. Így végül a teste a könyebbik utat választja: egyszerűen meggyullad, és másopdercek alatt nem marad más belőle, csak egy rakás hamu, amit szerte-szét hord a szél.

Amíg a bal karja a földön van, addig a jobbal a kardját a bal karja és a lány közé a földbe szúrva teleportálja. A kardon felizzanak a rúnák. Bal keze felfénylik, majd a jobbal kicsivel a könyöke fölött megfogja, mintha meg akarná taratani a kezét. Valójában az összes energiát egy helyre koncentrálja. A bal tenyerében lévő rúnacsomópontba. Mikor érzi, hogy elérte a megfelelő mennyiséget, ,ég egyszer megszólal:
-Sajnálom.
A kezéből kijövő rúnák elérik a kardot. A kard felfénylik, majd az aljától még több rúna éri el a lány testét. Még mindig nem akarja elhinni, hogy mit tesz.

Ha tudna mosolyogni, most megtenné. Végre elérte azt, amit akart: meg fog halni. Ugyan egy olyan dologért fog meghalni, amihez nem is kellett volna, hogy köze legyen, de ez mégis csak jobb, mint élni, és tovább szenvedni. ~Mi lesz már?! Tedd meg, túl akarok esni rajta~ gondolja, miközben behunyja a szemét. Hát, ennyi volt.

Odamegy a lányhoz és átöleli, közben a fülébe suttogja.
-Ez nem gyengeség, csak szeretet.-majd hozzáteszi:
-Bocsáss meg. Miközben a lányt öleli a kezeit a hátára teszi, majd a tenyeréből rúnák kezdenek kifutni, amik körbetekerednek a lányon, aztán elengedi és könnyes szemmel rá néz.
-Én nem ezt akartam.
A rúnák megakadályozzák, hogy a lány mozdulni tudjon. Kicsit távolabb letérdel a földre és leteszi rá a tenyerét. Az utolsó mágiára készül. Egy könnycsepp esik le a tenyere mellé a porba.

- Mondd ezt annak, aki elhiszi. Megöltem a mesterem, viselem a következményeit. Ahogy te mondod, torzszülött vagyok. Biztosan mindig is az voltam. Az pedig, hogy pont egy ilyen félvért nem mersz megölni, mint én, kihangsúlyozza, mennyire gyenge is valójában. Hiába a sok rúna, a halhatatlanság, mégis gyenge vagy. De sebaj, úgyis sok Rend-tag fog rám vadászni ezek után. Nem te leszel az egyetlen - teszi el a jatagánokat.

És most mondja azt valaki, hogy a karakterem nem kegyetlen XD

-Ez nem igaz. Azt hiszed én élvezem a halahatatlanságot? Szerinted ezt én akartam? Nagyszerű lehet korokat felemelkedni és elbukni látni mi? Már mondtam. Ezért vagyok távolságtartó. És a démonok különben is eltorzítják az emberiséget. Megrontják őket. Megölik őket belülről. Ezt akarod? Kiírtani a saját fajtádat? Te is az emberek közé tartozol. Nem pedig a torzszülöttekhez.
Közben felkel a földről és odamegy a kardjához, hogy kihúzza azt.